Az Antall József Tudásközpont egy hónappal a Ronald Reagan: Egy amerikai élet címmel magyar nyelven megjelent önéletrajzi kötetének bemutatója után, december 10-én Margareth Thatcher és Helmut Kohl biográfiáinak magyar fordítását prezentálták az érdeklődőknek.
Tanulságos lehet a két könyvbemutató összehasonlítása az előadók által leszűrt történelmi emlékezet tekintetében. Az Egyesült Államok negyvenedik elnökének memoárját Hahner Péter történész, a Pécsi Tudományegyetem Újkortörténeti Tanszékének vezetője, Baranyi Tamás Péter, a Terror Háza Múzeum történésze és testvére, Baranyi Márton, a Terror Háza Múzeum munkatársa mutatták be. A beszélgetés moderátora Bakos Piroska külpolitikai szakértő volt.
Ronald Reagan nagy jelentőségű amerikai elnök volt, akinek személyéhez a mai napig látnoki képességeket kapcsolnak. Budapesten a Városligetben mellszobrot, a Szabadság téren pedig egész alakos szobrot állítottak Reagannek. A színész elnök erre azzal szolgált rá, hogy az általa a gonosz birodalmának titulált Szovjetunió engesztelhetetlen ellensége volt és a kommunista országokkal szembeni küzdelem jegyében olyan mértékű fegyverkezésbe kezdett, amellyel az oroszok már nem tudták tartani a lépést. Reagan csillagháborús terve, az SDI kifejlesztése olyan hatalmas katonai kiadást jelentett, hogy az USA költségvetési hiánya 800 milliárd dollárról 2700 milliárdra nőjön. Hahner Péter ezt azonban nem rótta fel Reagannek, mivel később Bill Clinton, a szokásos republikánus-demokrata munkamegosztás elvét alkalmazva meg tudta szüntetni a republikánus elődei által hátrahagyott adósságot. Ha ehhez hozzávesszük a szociális juttatások megnyirbálását, könnyebben megértjük miért festenek hazájában sokkal árnyaltabb képet Reaganről az emberek.
Baranyi Márton találóan meg is jegyezte a könyvbemutatón, hogy vélhetően szegényebbek lennénk néhány punk együttessel, ha nincs Ronald Reagan. Ennek ellenére a Terror Háza fiatal munkatársa az idén tíz éve elhunyt elnök legmaradandóbb örökségének azon látnoki képességét tartotta, amivel megjövendölte a kommunizmus bukását. Hahner Péter a humorát tartotta az elnök legpozitívabb tulajdonságának, ami bár kétségkívül hasznos képesség, ám a világ legerősebb állama vezetőjének esetében nyilván akadnak ennél mérvadóbb ismérvek is. Nehezen lehetne ugyanakkor vitatni, hogy az elnök népszerűségéhez, különösen az 1984-es újraválasztásakor, az ún. Reagan-demokraták támogatásával elért fölényes győzelméhez, humora és a kamerával való jó barátsága egyaránt hozzájárult. A politikus személyiségének történelmi folyamatokban betöltött szerepével kapcsolatosan arra volt kíváncsi Bakos Piroska, hogy a Gorbacsov Reagan viszony jó konstelláció volt-e? Az atomfegyverek számának csökkentése tekintetében Baranyi Márton az amerikai elnök nukleáris fegyverzet ellenességét emelte ki kardinális elemként, miközben tudjuk, hogy Gorbacsov ennek kapcsán meg tudta lepni őt genfi találkozójukon. A nyolcvanas évek meghatározó korszak volt az euroatlanti politikában, melyeket jelentős politikai figurák alakítottak.
December 10-én Margareth Thatcher: Életem és Helmut Kohl: A fal leomlásától az újraegyesülésig címmel megjelent visszaemlékezéseinek magyar fordításait mutatta be a kiadó. Az Atlanti-óceán túlpartján a neokonzervatív politika pilléreit Margareth Thatcher rakta le. A brit miniszterelnök asszony bemutatását, egykori beszédírója és barátja John O’Sullivan kezdte, aki országa azon néhány államemberei közt tartja számon Thatchert, aki örökséget hagyott hátra. Ezt igazolja, hogy 2013. április 8-ai halála óta három új életrajzi könyv, két film és egy musical készült róla. O’Sullivan is elismerte azonban, hogy a hátrahagyott politikai örökség vegyes, mert belpolitikai téren olyan intézkedések keserítik meg, mint a privatizáció vagy a fejadó (Poll Tax) bevezetése vagy külpolitikai tekintetben a falkland-szigeteki háború, illetve a német újraegyesítéssel való szembenállás. A thatcherizmussal kapcsolatos szimpátia elsődlegesen azon alapul, hogy megállította a brit gazdaság hanyatlását, amely mellett a Vaslady megválasztása utáni TV interjújában (I can’t bare Britain in decline!) már hivatalba lépésekor egyértelműen elkötelezte magát.
Magyarics Péter a brit miniszterelnök asszony életrajzi könyvének fordítója a már említett brit érdekérvényesítéssel kapcsolatosan fogalmazta meg az alábbi kritikát a szigetország korabeli német külpolitikájának vonatkozásában. A Falkland-i háború idején, az önrendelkezés mindenek felett álló volt a brit politika szemében, hiszen tudták, hogy a lakosok nem szavaznák meg az Argentínához való csatlakozást. A német egység kapcsán viszont már nem emeltek szót az önrendelkezés mellett a britek, sőt Thatcher asszony azt is elfogadta volna, ha fennmarad a két német állam, amelyben ideiglenesen továbbra is állomásoztak volna szovjet csapatok. Kohl kancellár kénytelen volt nyíltan tudatni a többi európai államfővel, hogy ebbe ne szóljanak bele, mert ez német kérdés, a németeknek pedig joguk van az önrendelkezésre. A fordító szerint a könyv szubjektív hangvételű, ami egy önéletrajzi mű esetében nem meglepő, melyben a szerző “tablót rajzol fel a korról a születésétől fogva.” A könyv azonban olyan ma is érvényes témákat is feszeget, mint az állam szerepe és a gazdasághoz való viszonya, a választási rendszer és a parlament működése, vagy éppen az egészségügy és a lakhatás kérdése.
Magyarics után a másik kötet fordítója Csősz Róbert germanista osztotta meg néhány élményét Helmut Kohl kancellárságának tizenegy hónapját taglaló emlékiratának fordításáról. Egy olyan hároméves izgalmas történelmi helyzet meggyőző narratíváját adja a német kancellár a fordító szerint, amelyben a hidegháborúban megmerevedett viszonyok mozgásba lendülnek Kelet-Európában, de az NSZK-ban is. Kohlnak a két német állam egyesítésében elvégzett hatalmas munkájában magyar politikusok is közreműködtek, ami csak még érdekesebbé teszi az olvasó számára a könyvet. A formális és informális politika ösvényeit Kohl egyaránt koptatta, a személyes kapcsolatok nagyon fontosak voltak, ezek közt számára kiemelkedő jelentőségűek voltak a Francois Mitteranddal tett bourdeaux-i tengerparti sétája vagy a Gorbacsovval közös rajna-parti találkozó, melyek során meggyőzte kollégáit a német egység megvalósításáról. Helmut Kohl október harmadikát tartotta a német állami ünnep szempontjából előnyösebbnek, a fal leomlásának november tizedikei évfordulójánál, már pusztán az időjárási szempontok figyelembevétele miatt is.
Végül Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő, a BCE tanára és Egedy Gergely, a Budapesti Közszolgálati Egyetem tanára folytattak beszélgetést Kohlról és Thatcherről, Baranyi Tamás Péter, Terror Háza Múzeum munkatársának vezetésével. Baranyi először arról kérdezte vendégeit, hogy milyen fordulatot hozott Thatcher a brit politikában, illetve Kohl a németben. Egedy szerint a brit miniszterelnök asszony színre lépésével a neokonzervativizmust vitte diadalra hazájában, amelynek a korábbi előd, Clement Attlee által lerakott, és Winston Churchill alatt is megőrzött jóléti államát a hetvenes évek derekától válság sújtotta. Nógrádi György (tőle nem szokatlan módon) éles következtetést vonva egyenesen úgy gondolja, hogy Kohl Németország történetének egyik legátlagosabb kancellárja volt, illetve lehetett volna, akinek neve fent sem marad, ha nincs az a bizonyos tizenegy hónap. Pártja Kohl megbuktatására készült volna brémai kongresszusukon, amit azonban a vasfüggöny aznapi megnyitása következtében előállt helyzet meghiúsított. Nógrádi György is emlékeztette a hallgatóságot a Gorbacsov és Kohl között lezajlott alkura, ami Gorbi szülőfalujában, illetve telefonon zajlott a felek közt az öbölháború és a német egység árával kapcsolatban (12+3 milliárd márka).
Európa számára a német egység pénzügyi vonatkozásai az euro bevezetésének ígéretével oldották fel a francia frank iránti aggodalmakat. A költségek megfizetése kapcsán a német egység az érem egyik, az európai integráció pedig a másik oldala volt. Margaret Thatcher egy 38-as Németország térképet mutogatva hangoztatta meglehetősen érzéketlenül, hogy harmadszor is legyőzik a németeket. Egedy Gergely rendkívül joviálisan, bár kétség kívül jó érzékkel mutatott rá az eset kapcsán, arra miként töri meg az író tudata a történelmi eseményeket. Az USA csillagháborús terve, illetve a nukleáris fegyverzet leszerelése kapcsán a britek az amerikaiakkal ellentétes állásponton voltak. Thatcher arra figyelmeztette kortársait, hogy egy nagy birodalom felbomlása az egyik legnagyobb veszély a történelemben, ebből kiindulva pedig Camp Davidben majd Bermudán győzködte Busht Németország fokozatos egyesítéséről. A britekkel szemben Spanyolország, Írország és Magyarország támogatta Németország egyesülését. Nógrádi azonban felhívta arra is a figyelmünket, hogy az adott történelmi szituáció kapcsán Magyarország, ez a kis keleti állam, túlértékelődött Németország számára, valós viszonyukhoz képest, mivel a stratégiai partnerség esetükben hagyományosan a kisebb fél számára alapvető érdek. A személyiségek és a gesztusok szerepe a hidegháború alkonyán még hangsúlyosabbá vált a politikai térben. Párhuzamokat a mostani ukrajnai orosz benyomulás visszaszorítása kapcsán is lehet keresni az európai szovjet jelenlét negyedszázaddal ezelőtti megszüntetése kapcsán. Ha a jelenlegi világ-, vagy belpolitikai dilemmákra konkrét válaszokkal nem is, helytálló történelmi példákkal mindenképpen szolgálnak a hidegháború lezárásában kulcsszerephez jutó amerikai, brit és német államfők memoárjai.