Az őslakos ausztrál rendező Warvick Thornton eddigi filmjeiben is népe társadalmi helyzetével foglalkozott, legújabb alkotásában ugyanezt nagyjából egy évszázados történelmi távlatból teszi.
Ausztrália Northern Territory nevű tartományában járunk, valamikor az 1920-as években. A csodálatos vidék rengeteg veszélyt rejteget, melyek közül az őslakosok számára egyértelműen a betolakodó fehér telepesek számítanak a legfenyegetőbbnek. Ausztrália ezen területét több, mint száz különféle őslakos nép lakta, akik egyre kisebb területre szorultak vissza az elmúlt száz évben, amióta az európai ember feltűnt a színen. Az a néhány ezer fehér ember, akinek sikerült megvetnie a lábát ezen a vidéken többségében kisebb településeken igyekszik mind jobb életkörülményeket kialakítani magának. Mivel az őslakos törzsek halálos fenyegetést jelentenek a területükre betolakodó telepesekre, a vidéken a katonaság fokozott erőkkel van jelen.
Azok a fehér emberek, akik kint élnek a szabadban, mind rá vannak utalva a velük élő és nekik dolgozó őslakosok támogatására. Ilyen ember a mélyen hívő keresztény Fred Smith (Sam Neill) is, akinek szolgálatában áll Sam (Hamilton Morris). A negyven év körüli őslakos férfi, a feleségével és az unokahúgával él. Fred a biblia tanításai alapján magával egyenrangúnak tartja a vele élő őslakosokat, miközben a hivatalos jog szerint nekik egy fehér emberrel szemben gyakorlatilag semmihez sincsen joguk. Komoly konfliktust fog okozni ez a szemléletkülönbség, amikor egy volt katona, Harry March (Ewen Leslie) érkezik a szomszédságba és kölcsönkéri Sam-éket Fredtől, hogy azok segítsenek neki pár napig a földjein és a ház körüli munkákban.
Az egyik kis helyi kolónia vezetőjét Fletcher őrmestert (Bryan Brown) az egyik reggelen azzal a hírrel ugrasztják ki az ágyából, hogy Harry Marchot agyonlőtték, és azonnal megindul a hajsza, a katonagyilkossá lett Sam ellen. Samnek nem elég a saját bőrét mentenie, unokahúgát és feleségét is biztonságba kell helyeznie, pedig csak önvédelemből ölt. A fehér ember törvénye nem védi meg az őslakos feketéket: a férfiakat legtöbbször megölik, a gyereket láncra verik és dolgoztatják, az asszonyokat pedig megerőszakolják.
A Sweet country rendelkezik azokkal az összetevőkkel, amik klasszikus western filmmé tehetik, ausztrál léptékben már most alapvetővé vált, amit igazolt a velencei filmfesztivál közönségdíja is. A hangok élénksége, a közeli kameraképek mind nagyon személyessé teszik a filmet, a jelenetek úgy peregnek le a szemünk előtt, mintha annak a néző is a részese lenne. A valós személyekről formált karakterek nem egy hőstettet mesélnek el, hanem egy a saját hazájában kiszolgáltatottá váló, ártatlan ember történetét. A látványelemet a lélegzetelállítóan gyönyörű ausztrál táj adja, amely a klasszikus westernfilmes beállításokkal párosulva egyedi látványt teremt. A Sweet countryt joggal tarthatjuk hiánypótló alkotásnak. Akadhatnak még követői a műfajban, amelyek a valódi vadnyugat sokak számára letaglózó alulnézetét akarják bemutatni.
Pontszám: 82