Kincső a nagyanyja természetét örökölte: álmodozó, naiv gyerek volt, aki órákig tudta bámulni a színes faleveleket vagy a víztükör csillogását. Bonyolult, részletes rajzokat készített már az óvodában is, és szinte csak azokat a dolgokat vette észre, amiket mások nem.

Eszébe jutott, amikor még otthon, vidéken sütött pizzát. Ott nincs minden utcasarkon egy pizzázó, vagy gyrosos, amik árasztják magukból a lejárt hús szagát, mint itt, Pesten. Otthon a friss fűszerek aromája járta be a konyhát, miközben apróra vágta, és megszórta vele az ételt.

Olyan volt, mint régen a nagyival a zeneakadémián, évente hat szombat, karmester vezényelt és mesélt, a muzsika világa, felvettem a szép ruhám meg a lakkcipőm, a szünetben kaptam linzert, és a nagyi a kék selyemblúzához a gyöngyös fülbevalóját vette föl

Az is benne van a Tízparancsolatban, hogy „Ne ölj!”, mégis mindenki öl – hangzik el Szász János hamarosan mozikba kerülő, A nagy füzet című filmjében. A két ikerfiú háborús történetét feldolgozó alkotásban ölnek, lopnak, és kicsit még paráználkodnak is, a rendező által emlegetett nagy tabudöntögetést mégsem látjuk a vásznon. A nagy füzet ennek ellenére is…