Erasmusos ittlétem második és egyben egyetlen olyan napján, amikor bőgve kucorogtam az ágyamon és nem értettem, hogy mi a fenének kellett nekem Mainzba kijönni, azzal vigasztaltam magam, hogy végül is nem nagy ügy, hogy fél évig Németországban élek, hiszen bármikor hazamehetek! Ezt nagyjából úgy képzeltem, hogy amikor már nagyon hiányzik a Nagymamám rántott húsa, vagy a…