Készült Móricz Zsigmond azonos című novellája alapján. Minden nap egy apró fénycsík jelenik meg az árnyékba borult íróasztalon. Végigsétál a billentyűzeten, majd elhalványul. Ha nincs fénycsík, valószínűleg tél van vagy felhős az ég, ha hosszú ideig világít, és meleget ad, akkor bizonyára nyár van és szép az idő. Talán ez az egyetlen jel Kis János…
Szilvinek nem volt dereka. Mármint darázs. Ennek ellenére minden vágya egy tüllszoknya volt, hogy abban lejtsen egyszer végig a Váci utcában, és leszólítsák az olasz pasik. Igazából már a részeg angol legénybúcsús bandákkal is kiegyezett volna. A képzeletében Szilvi mosogatólé-színű haja („azért is vizes homok”) aranyszőke volt, hullámos és hosszú, dereka karcsú, mellei és feneke…
– Mindig téged szerettelek. Andris vallomása meglepte Katát, elgondolkodva szürcsölte tovább a kóláját. Nem tudta eldönteni, hogy a srác képébe löttyintse-e vagy inkább felpattanjon és otthagyja. Végül csak ült tovább és elröhögte magát. A Coldplay nem illett a hangulatához. – Andris, te hülye vagy? Öt éve vagyunk haverok. Nekem dicsekedtél a csajozós sztorijaiddal. Andris nézte,…
-Ettél már csokis pókot?- kérdezte tőlem Steven, és arra gondoltam, biztos attól kérdez hülyeségeket, hogy múltkor lezuhant az ablakomból. De azért mondtam neki, hogy nem. -Pedig meg kéne próbálnod, elég finom, főleg a lábai- folytatta-, azok jó ropogósak, bár a pók nem olyan finom, mint a szöcske. Steven várakozva nézett rám, én meg vissza rá….
Andi már az ajtóból látta, hogy a néni megint ott fekszik. Dühösen tolta be maga előtt a kocsit, az egymásnak koccanó csészék hangosan csörömpöltek. Néhány beteg fáradt mosollyal köszöntötte őt, de Andinak nem volt kedve viszonozni. Az éjszakai ügyelet után még reggeliztetnie is neki kellett, ételosztás közben bele-bele bólintott a teáskancsóba. Jaj, Andika, csak hogy…
Egyszer réges-régen egy messzi kis faluban született egy leány. A szülei dolgos emberek voltak, ezért kevés idejük jutott a lányukra, de nagyon szerették őt. A lány szépen cseperedett, és már elég nagy lett ahhoz, hogy egy szép napon az apja elvitte magával fát gyűjteni az erdőbe. Már éppen végeztek a fa szekérre pakolásával, amikor hirtelen…
Múltkor átjött hozzám Steven. A nevével ellentétben koreai. Steven kicsi, és nagy széles mosolya meg fekete haja van, ami nem meglepő egy koreiai srác esetében. Mutogattam neki az ablakomat, hogy innen szoktam indulni, mikor körberepülöm a várost. Steven röhögött és bámulta a rózsaszínű ég szélét. Na, mondjuk, oda elrepülnék, mondta és kacsintott. Én már voltam…
Misu sóhajtott. Hát ezt jól elbasztuk, öregem, nézett rám. Mert érted, mikor kezdtük a felújítást, akkor ugye nem csak a Mária lábánál térdeplő nyanyákat kellett kizargatni a templomból, de hát ugye az isten is útban volt. Mégse lehet úgy kövezni, hogy kerülgeted ottan az istent. A restaurátorok, akik ilyen vallásos értelmiségek, azok persze pattogtak ott…
