Kiadások(k). Sokk, de nem úgy. - Socfest

Kiadások(k). Sokk, de nem úgy.

Olvasási idő: 2 perc

Érdeklődve ültünk be a Művészetek Palotája összművészeti programsorozatának, a Bábel-estnek a legújabb epizódjára. És hogy mit adott az este? Programajánlóban ígért katarzist vagy bábeli zűrzavart? Hamarosan mindenre fény derül…

A MÜPA először tavaly ősszel indította el Bábel-est nevű programsorozatát, amelynek nem titkolt célja a különböző művészeti ágak egy színpadon való szerepeltetése. A kissé homályosan megfogalmazott programajánlót olvasva nem tudtuk, mire is számíthatunk. Folyton egymásba vágó, egymással versengő előadókra? Egy költőnő, akinek a háttérzenét egy rockbanda adja, és közben mellette modern táncosok tűnnek fel? Mi is lesz ez? Ilyen és ehhez hasonló kusza gondolatokkal ültünk be a Fesztivál Színházba, és türelmetlenül vártuk, hogy kezdődjön az előadás.

A közreműködők elfoglalták helyüket, majd megjelent Gryllus Dorka, mint az este moderátora. Szinte szó szerint elismételte a beharangozóban is olvasható programajánlót (ezzel kicsit sem enyhítve kíváncsiságunkon), majd gyorsan bemutatta a fellépőket.

Az este a Pegazusok Nem Léteznek számaival indult, amely Lázár Domokos (az Esti Kornél zenekar dalszerző-gitárosa) és Ács Eszter formációja. Az énekesnő hozta a búskomor zenéhez illő karaktert, talpig feketében, keresztbe tett kézzel és kissé megszeppenve vágott bele a dalokba.

Az őket követő Európa-kiadónak  köszönhetően a hangulat nem fordult végleg gyászos hangulatba, pörgős számaik egy pillanat alatt megmozgatták a közönséget, és pezsgést hoztak az eddigi, néma hallgatásba.

Karafiáth Orsolya Tükör nevű verscsokrát újra az Európa kiadó követte, majd a Hodworks tánccsoport lépett a színpadra.

Az előadók külön-külön remekek voltak, de az egész este nekem nem állt teljesen össze. Lehet, csak én vártam többet, hogy az előzetesen vázolt tematikai vezérfonalat jobban kifejtik. Az első fellépőtől és a táncosoktól még próbált komplexebb választ kicsikarni a moderátor, de a félperces kérdés-válasz beszélgetések inkább ne lettek volna… Nagyon erőltetettnek tűnt az egész, inkább olyan érzés kerített birtokába, mintha Gryllus Dorka épp csupán egy perce tudta volna meg, hogy amúgy lenne ez a meló.

A másik bosszantó dolog, ami ezt az érzést csak fokozta, az egész produkció felkészületlensége. Mint mondtam, külön-külön, minden előadó remek volt – vitathatatlan -, de a produkció közti bénázások (ki beszéljen, leülhetek-e, meghajoljunk vagy ne, visszajöjjünk-e vagy ne) nagyon elrontották az élményt és iszonyatosan amatőrré varázsolták ezeket a profi előadókat/művészeket. Az este ráadásul fejen volt öntve egy adag bújtatott reklámmal (hahó! most jelenik meg verseskötetem).

Ennél egy komolyabban megszervezett programot vártam. Ha az összekötőrészekben kicsit több munka lenne és tartalmasabb beszélgetésekkel töltenék meg ezt az időt, egy remek eseményt kapnánk. Persze, ez lehet, csak az én elvárásom. Ha valaki nem várt többet annál, hogy a Pegazusok Nem Léteznek zenekarnak van egy Kiadó című száma és Karafiáth Orsolya kiadja önnön magát egy versben, meg egyébként is Európa Kiadó (ah!), akkor neki biztos nem maradt hiányérzete.

Úgy gondolom, az alapötlet ettől függetlenül zseniális, egy ilyen esten az ember könnyedén tágíthatja érdeklődési körét, nem hiszem, hogy sok Európa Kiadó rajongó megy másnap Karafiáth előadóestre. 

Következő event: https://www.mupa.hu/program/falupest-2015-06-27_20-00-fesztivalszinhaz

Menjetek el, nézzétek meg, és ti is mondjátok el a véleményeteket!