A tiniknek Beck Zoltán neve hallatára biztosan egy zenekar jut eszébe. Kórusban kezdenék énekelni a Bogozd ki-t, vagy a Dadog-ot. A PTE BTK-ra járó diákok kis csoportjának azonban megadatott, hogy a 30Y énekesét tanárként, a katedrán is hallgathassák.
Egyik ismerősöm éppen ebbe a csoportba tartozik, és egy alkalommal én is ellátogattam az órájára. Az első meglepetés az volt, hogy szemináriumi órát tartott, vagyis csak 15 fő vett részt rajta, így könnyen lebukhattam volna, mint illegális behatoló. Ennek ellenére nem zavart ki az órájáról. Második meglepetésként az ért, hogy befestette a haját, ami szerintem nem túl előnyös változtatás volt. Két diák tartott előadást az oktatásról, és annak fejlődéséről. Szóba került az élethosszig tartó tanulás is. Sajnos ez kevésbé kötött le, mert így Beck Zoli tanári szerepkörét nehezebb volt megismerni. Az azonban már az óra elején kiderült, hogy nem egy informatikai zseni. Az előadás közel 20 percet csúszott, mert nem sikerült elindítani a ppt-t. A diákok szereplése után csoportos beszélgetés vette kezdetét, amelyet a tanár úr irányított.
Az órák hangulata közvetlenebb hangvételű, ezt jelezte többek között a tegező beszéd. Nem egy tipikus, komor, a poroszos oktatási rendszerben megszokott tanár-diák viszony jellemezte az órát. Beck Zoli számos példát hozott saját életéből, elmesélte mondjuk, hogy ő még járt bölcsödébe. Megkérdezett minket is, hogy közülünk kik jártak. Én a bölcsis körbe tartoztam, és azt hittem ez gyakori jelenség, de amikor rajtam kívül csak 2 ember emelte magasba a kezét, eléggé meglepődtem. Mivel sikerült a tanári asztallal szemben leülnöm a Tanár Úr rám nézett, és azt mondta: – “Ugye milyen király volt a bölcsi?” Egy másik példa a három hetes pénzügyi tanácsadóként eltöltött melója volt, amitől mindenkit óva intett. A vicces, hogy pont ezen a napon mentem egy állásinterjúra egy biztosítós céghez, így egyből más fényben láttam az előttem álló, délutáni megmérettetést.
Tanárként sem csalódtam benne, bár kicsit furcsa érzés volt egy óra keretében ülni vele szemben, és azon gondolkozni, hogy pár nap múlva majd sörrel a kezemben ugrálok egy koncertjén a tömegben úgy, hogy a színpadról ugyanez az ember integet le rám.