Tolsztoj nagy klasszikusának modern változatát láthattuk a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében a Bárka Színházban. Újszerű színpadi megoldások, régi, ám örökérvényű kérdések: szerelem vagy anyagi biztonság, hűtlenség vagy megalkuvás. A történet akár napjainkban is játszódhatna.
A mű KLIM, azaz Volodimir Klimenko legendás életű, meghatározó, kortárs drámaíró tehetségét dicséri. A sztorin mit sem változtatott, a körítésen viszont annál inkább. Az újító megoldások, díszletek és jelmezek csillagos ötöst érdemelnek. A két felvonás öt-öt képre tagolódik, a szereplők belső gondolatait gyakran narrátorok, vagy furcsa lények mondják ki hangosan. Maguk a színészek rendezik át újra meg újra a színpadot, betekintést nyerve egy darab háttérmunkáinak rejtelmeibe. Mindent műhó borít, a drámai hatás fokozása érdekében pedig két operatőr folyamatosan, hatalmas kamerákkal veszi a színészeket úgy, hogy a kép a háttérben elhelyezett tükrökre vetül – a néző így kinagyítva láthatja egyes szereplők arcát, mimikáját. A görbe tükrön pergő, homályos filmkockák sejtelmes hangulatot biztosítanak. Az pedig csak hab a tortán, hogy a két operatőr két sínpáron tologatja a kameráját – a vonatnak és a síneknek ugyanis ebben a történetben speciális szerep jut.
Anna Karenina, a gazdag és vonzó, pétervári díva, egy mindenki által tisztelt befolyásos hivatalnok felesége, Moszkvába utazik, hogy segítsen barátnőjének, Dollynak. Dolly 14 éves kishúga, Kitty ugyanis szerelmes lett egy Vronszkij nevű léhűtőbe, aki zavaros családi háttere és bizonytalan anyagi helyzete mellett nagy nőcsábász hírében áll. Kitty tüdőbeteg lesz miután a férfi visszautasítja, az egész család a bakfis életéért retteg. A barátnője segítségére siető Anna a Moszkvába tartó vonaton megismerkedik a pernahajder édesanyjával, majd a pályaudvaron magának Vronszkijnak is bemutatják. Fellángol köztük a románc, ám az elismert, magas rangú tisztviselő neje, és a rossz hírű Vronszkij két teljesen eltérő világból jönnek. A nő Pétervárra való visszatérése után sem tudja kiverni a fejéből a férfit, miközben férjétől egyre inkább elhidegül. Viszonyuk folytatódik, Karenin egyre féltékenyebb, de mint később kiderül, nem is alaptalanul. A tiltott kapcsolatból gyermek születik, Anna házassága rémálommá válik, ám a botránytól tartó férje nem válik el. Az asszonyt egyre inkább felőrli az anyagi biztonság és az igaz szerelem közötti választás. Végül mindkét utat visszautasítva az öngyilkosság mellett dönt, és a vonat elé veti magát.
MagaTolsztoj is “társadalmi regénynek” nevezte művét, mert több volt vele a célja, mint egy egyszerű szerelmi háromszög ábrázolása. Az általa feszegetett szociális kérdések napjainkban még aktuálisabbak, mint a 19. században voltak. A cselekmény sokkal inkább a szereplők lelkében játszódik, mint odakint: mindenki egy megoldhatatlannak tűnő ellentéttel próbál megbirkózni.
Az egyik legfontosabb téma a nők szabadsága. Igazságtalan-e egy asszonynak szerelem nélküli, hideg házasságban leélni az életét, gyermekét nevelve, élvezve a férje magas rangjával járó vagyont és megbecsülést? Vagy válassza inkább a tiszta, hazugságmentes érzéseket, szégyent hozva ezzel utódaira, hitvesére, önmagát megfosztva pénztől és státusztól? Melyik a bűnös út, melyik a helyes döntés? Pénzközpontú fogyasztói társadalmunkban is egyre nagyobb szerephez jutnak a párkapcsolatban az anyagiak, és szinte minden nő belekerül olyan helyzetbe, ahol a biztonság és a szenvedély között kell választania. Vajon nagyobb ma a nők szabadsága, mint akkoriban? A tanulás és a karrier terén talán igen, a házasságban viszont aligha. Az asszony anya is egyben, nem követheti szíve parancsát anélkül, hogy ne venné figyelembe családja érdekeit. Viszont ha benne marad egy hideg házasságban, megint csak hazugsággá válik az élete, nem?
Hasonlóan szívbe markoló Karenin lelki tusája. Felmenői több generáció óta becsületes munkával küzdötték fel magukat a társadalmi ranglétra igen magas fokára. Ő is ezeket az értékeket követi, inkább meghalna, semhogy letérjen ősei erkölcsös útjáról. Feleségét, fia anyját azonban szereti, még akkor is, amikor az gyermeket szül egy másik férfitól. Ráadásul becsülete is azt kívánja, hogy ne dobja el magától a szenvedő nőt, akkor sem, ha az rászolgált a sorsára. Karenin betegesen retteg a bűntől, épp ezért vonzódik Annához: felesége az ő sötét, be nem vallott énjét testesíti meg, azt a vágyat, hogy ő is felrúgjon minden szabályt. Ezt a késztetést azonban mélyen elfojtja magában. Ebből az elfojtásból táplálkozik a benne tomboló bosszú és agresszió: így válik egyre kegyetlenebbé nejével és Vronszkijjal szemben.
A gaz csábító figurája számomra a darabban meglehetősen kidolgozatlan, talán az ő lelki világáról tudunk meg a legkevesebbet. Ő minden bajok okozója, mégis olyan, minha csak statiszta lenne Anna és Karenin világot rengető drámája mellett. Számomra egy két lábon járó klisé, a gátlástalan Don Juan, aki minden ponyvaregényben szerepel, a való életben viszont nem létezik. Igazi indítékairól, lelki folyamatairól azonban szinte semmit sem tudunk meg. Talán nincs is lelke, annyira felületes. Alighogy elcsábítja Kittyt, már Annának csapja a szelet. Idővel kiderül, hogy a többi nővel ellentétben ehhez az asszonyhoz komoly érzelmek fűzik, de soha nem lép ki a szerető sztereotip szerepéből: csupán annyi a dolga, hogy azt hajtogassa, Anna hagyja ott a férjét és elsőszülött gyermekét, vagyonát, rangját, és maradjon vele. Egyedül akkor tűnik hús-vér karakternek, amikor egy régi kedvesének panaszolja el, hogy leánya Karenin nevét fogja viselni, nem az övét. Ebben a beszélgetésben valamennyire feltárulnak személyiségének mélységei.
Megkapó még Kitty esküvői készülődése, itt is előkerül a szenvedély és a józan, racionális házasság konfliktusa. Tésztagyúrás közben arról faggatja anyját és nővérét, vajon ők szerelmesek voltak-e férjükbe. Bár nehéz elfelejtenie Vronszkijt, végül mégis új vőlegénye mellett dönt. Tanúja lehetünk a bakfis felnőtté válásának, aki ráébred, hogy a kölcsönös, szereteten alapuló kapcsolat, a tisztelet és a közös célok jó alapot jelentenek egy kiegyensúlyozott házassághoz még akkor is, ha nincs benne mindent elsöprő szenvedély.
Összességében tetszett a darab, a történet, a drámai konfliktusok, a díszlet, a jelmezek, a sminkek, a zene mind-mind maximális pontszámot érdemel. Két dolog zavart csak: az egyik, a felvonások hosszúsága, két szünetet is be lehetett volna iktatni. A másik pedig a színészek itt-ott kevésbé hiteles játéka. Anna és Dolly helyenként erőltetetten ömlengenek, szenvednek és nyávognak. Vronszkij alakítója (Száraz Dénes) pedig egyáltalán nem tudja felvenni a nőcsábász szerepét, nem érezni rajta, hogy ő a minden asszony szívét összetörő Casanova. Míg Anna (Szorcsik Kriszta) és Karenin (Ilyés Róbert) játéka fantasztikus, ő egész idő alatt jelentéktelen mellékszereplőnek tűnik, és a darab végére sem sikerül változtatnia ezen.
A drámát áprilisban több alkalommal is megtekintheti a nagyérdemű a Bárkában. A jegyárak és egyéb információk a színház honlapján, valamint a Budapesti Tavaszi Fesztivál oldalán érhetők el.