Élmények a Völgyből

Völgyjáró kis baráti körünk már hónapok óta vágta a centit, vártuk ezt a tíz napnyi szabadságot. Vannak olyanok is, akikkel csak évente erre az időre sodor össze az élet, mégis barátként tekintünk egymásra, és különös nosztalgiával idézzük vissza az elmúlt Völgyeket. Ez a fesztivál nem is igazán fesztivál, inkább egy baráti találkozó, évente ismétlődő momentumokkal, Cili néni, utcazene, kapolcsi nyüzsgés, Dörögd, Klastrom, Elevenkert, Lajos, véget nem érő beszélgetések és fröccsel köszöntött reggelek… nekünk ilyen a Völgy!

Vasárnap

délutánra ért le a mi kis delegációnk. Dörögdön vertünk sátrat, ahogy már évek óta megszoktuk, várt minket szeretettel a Lőke Kúria. Feltankoltuk a megfelelő mennyiségű fröccsöt, Kapolcson elcsíptük a visszatérő Hiperkarma zenekar koncertjét, és állíthatom, pozitívan csalódtunk (emlékeimben élnek azok a klubkoncertek, amik évekre elvették a kedvem a dalszerző bármilyen megjelenésétől), ez a koncert viszont visszahozta kölyökkorunk zsongását, és hajlandóak vagyunk elhinni, hogy mégis képesek szépen visszatérni.

Utána kicsit belekóstoltam a kapolcsi éjszakába a Tilos DJ-ivel a Dióda udvarban, és egy kis örömzenélést is elcsíptem Cili néni kocsmája előtt, majd meglepődve konstatáltam, hogy a Csigabusz nem jár végtelen ideig, így egy kellemes órányi séta következett. De semmi gond, mert Dörögdön még mindig muzsikálnak! :)

Hétfőn,

reggeli után Kapolcsra vezetett az utunk, ahol a Csipszer-kertben jobbnál-jobb társasjátékokkal ismerkedhettünk meg. Segítőkész önkéntesek magyarázták el a szabályokat, illetve, ha kevés jelentkező volt az adott játékra, be is szálltak a mókába. A héten kora délutáni elfoglaltság gyanánt többször is visszatértünk játszani.

Aztán, mivel minden évben meg kell nézni egy Hobo-műsort, idén az Amerikai imára esett a választás, ami Jim Morrison-dalok és -versek magyarra fordított előadásából tevődik össze. Idén nem kapott külön udvart, így az előadások a MAO udvarban folytak, sokszor egy időben a Panoráma Színpad beállásával, ami kissé visszavetette az élvezeti értékét. 

Kissé elpilledve a párás melegtől, Csigabuszt-stoppolva áthaladtunk Dörögdre, bekukkantottunk a Református udvarba, ahol kedves-mosolygós vezetőnk körbevezetett a “boldogság udvarában” (idén az udvar felépítése a boldogság fogalma köré rendeződött – a szerk.). Votina Dóra református festőművész Abszurdmondások – Boldogmondások kiállításának megtekintése után leültünk az udvarban berendezett kis irodalmi kávéházban, ahol írók és költők által ihletett kávékat iszogattunk, és kellemes, építő beszélgetést folytattunk az udvar közösségének tagjaival az ember boldogságkereséséről… és hoppá, máris hét óra lett, így Lajos felé vettük az irányt, és egy jó vicével átsétáltunk az Elevenkertbe, ahol az immár híressé vált Halál;orgazmus formáció underground-trash-punk dalaiba hallgattunk bele, majd az élménnyel megtelve a Fonó udvarba eveztünk, ahol egy maroknyi közönség élvezte a Deti Picasso nevű örmény zenekar csodazenéjét.

A csodáktól elbúcsúzva, sietősen átstoppoltunk Kapolcsra, mert a Panoráma Színpadon már jócskán elkezdte az Anna and the Barbies. Őszintén szólva nem igazán nyerte el a tetszésem a zenéjük, de Anna színpadi jelenléte olyan erővel és lélekkel töltötte meg a produkciót, hogy mégis a szívembe zártam. Majd az Óperentzia és Lajkó Félix közös produkcióján lepődhettünk meg: először is, Félix nem hegedűn, hanem citerán játszott zömmel, másodszor, az előadás sokkal elektronikusabb volt, mint amire számítottunk, viszont nagyon erős és magával ragadó. Így szomorúan hagytuk el a koncert vége előtt a terepet, de az utolsó Csigabusz nem kegyelmez; ha nem figyelünk, nélkülünk is elmegy.

Kedd

A napot a MAKÉSZ-nél (Magyar Kézműves Szövetség) kezdtük, szorgosan gyártva az ex-libriseket és festve a selymet, illetve batikolni és korongozni is tanítottak minket. Elmerültünk kicsit a kapolcsi forgatagban, itt egy kenyérlángos, ott egy henna, kerámiák, kések, a Manó udvar mesevilága után Gombor József varázslatos képei. Majd autista gyerekek kiállítását néztük meg a Turisztikai Központban, átsétáltunk a retró kiállításra, utána pedig, hogy valami hasznosat tegyünk, a Vöröskereszt felé vette az irányt kis csapatunk, és aki tehette, adott vért.

Visszaérve Dörögdre a QuarKtett zenekar bluesait hallgattuk az Elevenkertben; meg sem kellett moccannunk, mert utánuk Petruska András következett. A Színház Színpadhoz látogatva a Müller Péter Sziámi andFriends nevű produkcióra mulattunk, akik, mint Pesten több alkalommal, most is Pintér Béla társulatával adtak közös estet, melynek végeztével Mirtse Kori és Mester Csabi duóját csíptük el a Kocsor Házban, akik feldolgozott nóták mellett saját dalokkal is elkápráztatták a közönséget, majd az est szépen lassan átfordult hajnalig tartó örömzenélésbe, a rengeteg zenész barátnak köszönhetően.

A szerdánk

Hajós András és a Modern Art Orchestra közös, Zenehajó című interaktív programjával kezdődött, ami, bár családi programként szerepel, leköti a jazz zenét nem kedvelő vagy nem ismerő közönséget is. Közelebbről megfigyelhettük egy jazz zenekar működését, a vállalkozóbb kedvű gyerkőcök még karmesterré is előléphettek; Hajós történetei, a közönséggel való együttműködése pedig még inkább javította az esemény hangulatát.

Aztán Pintér Gergő Matemorfózis előadásán vettünk részt, ami évek óta rendszeresen előfordul Taliándörögdön, és egy ideje már Budapesten is feltűnik a program. Gergő, mindamellett, hogy a Halál;orgazmus formáció frontembere, mégiscsak matematikus, de abból a ritka fajtából való, aki szereti megértetni a humán érdeklődésű emberekkel a reáltudományokat. Igazán tanulságos előadások ezek, ha az ember tud figyelni a kánikulában. Igyekeztünk!

Innentől kezdődött az esti káosz, mivel mindent akartunk látni, de sajnos egy időben csak egy helyen lehetünk, így kompromisszumot kötöttünk, és elengedtük a Panoráma Színpad programját, mert “végülis már annyiszor láttunk Budapest Bár és PASO koncertet”, maradtunk hát Dörögdön.

Az Innergarden zenekar dalai, ahogyan ők aposztrofálják, önmaguk szétszedésére vagy éppen összerakására szolgálnak, de úgy érzem, a közönséget is kellőképp megdolgozták a Kocsor Ház színpadán. Utánuk a Nagy Edi Projekt következett, de dallamos, fűben üldögélős műsorukat elhagytuk kis idő után, és a Fonó felé vettük az irányt, hogy a Kerekes Band betyárságaira ropjuk. Az estét az Elevenkertben zártuk, ahol a Cseh Tamás program-nyertes Babel koncertjét hallgattuk meg.

Csütörtök

reggel átmentünk Kapolcsra, a Faluházban szürcsölgettünk egy kis Fair Trade kávét. Ezután, mintegy feltöltődésképp, kipróbáltuk a Harcsa Veronika udvarban a jógát; majd realizáltuk, hogy kissé megfáradtunk a fesztivál-nyüzsiben, így visszacsigáztunk Dörögdre, kisétáltunk a középkori klastrom romjaihoz, és ott töltöttük a délutánt.

Estére kelve, persze feltankolva a jó Szent György hegyi borral, a Fonóba igyekeztünk, ahol a Parno Graszt húzta. A Fonóból az Elevenkert irányába távoztunk, ahol mind a Vasárnapi Gyerekek, mind a Pluto zenekar maradandó koncertélménnyel szolgált. A két zenekarban vannak átfedések tagok terén, így az est végére szinte eggyé vált a két zenekar, és nagyon jó hangulatot csináltak. Ezzel feltöltődve újabb jammelésbe botlottunk, és bizony a Katica előtt ért a hajnal..

Péntek

Másnap meglátogattuk a Momentán udvart, a diófáról lelógó színes cipők árnyékában pihengettünk, és belecsöppentünk a Slampro műsorba, amit a Grund Színház adott elő, Gábor Tamás Indianával kiegészülve. Igazán szórakoztató improvizációk születtek a slammelt szövegekre válaszként.

Később a Kaukázus koncertjére sodort bennünket Kapolcs, a Panoráma Színpadnál az eső ellenére is kitartóan énekeltünk Janóval, és az utánuk következő Firkin ír kocsmazenéjére is bőszen roptuk.
Elhagyva az ír muzsikát, sietve szálltunk Csigabuszra, mert már játszott a Zuboly, és egy kis “broken etno” sose rossz!  A rengeteg táncot a csöppet sem vízszintes talajon (a Fonó udvar egy domboldali telken helyezkedik el – a szerk.) az Elevenkertben vezettük le, az ef. Zámbó Happy Dead Band és az A.E. Bizottság műsorán.

Szombat

Nagy sajnálatunkra másnap már nem fértünk be a Momentán udvarra a Mácsai Pállal való beszélgetésre, így a Csipszer-kert felé vettük az irányt, hogy egy kis társasjátékkal üssük el az időt PUF koncertig. Lecsóék még mindig sok embert mozgatnak meg; a közönség sorai között a tizenévesek mellett volt olyan is, aki már a kezdeteknél jelen volt, és most a csemetéket is elhozta magával, meghallgatni, hogy milyenek is a fiatal lányok. Az utánuk következő Kiscsillag koncertet már nem vártuk meg, inkább a dörögdi Kocsor Ház-Elevenkert tengelyre tettük magunkat.

A Kocsor Házban a Hetedik ég zenekar játszott, akik Eleven hold-dalokat hívnak életre a zenekar eredeti énekesének és dalszerzőjének közreműködésével. Zselenszky, az új zenekarral a háta mögött, megint lelkesen kereste a Néhány tegnapi percet a Párna mélyén. Mindeközben az Elevenkertben a Presszó Tangó Libidó zenekar húzta a talpalávalót. A közönség cipőit lerúgva, mezítláb ropta a felcsendülő Boogie-ra, és persze a zenekar eljátszotta a dörögdi ihletésű Vulkándalt is.

Persze mindezek-után senki sem indult aludni; kisebb-nagyobb csoportokba verődtek az emberek, és Lajosnál, a Katicánál vagy a Klastrom kocsmánál kerültek elő sorra a gitárok, dobok, dorombok, mindenkiből zenész vagy énekes lett kicsit erre a hajnalra is.

Sajnos mi már nem várhattuk meg a vasárnapi Skye koncertet, mert mégiscsak vészesen közelített a hétfő, így vissza kellett csöppenni a hétköznapokba. A Vulkándalt dudorászva búcsúztunk a Völgytől, elhaladva a távközlési állomás parabolái mellett…

Köszönve mindent amit lehet..