Június 23-26. között Balatonszemest újra ellepték a fekete ruhások. Izgalommal és élményekkel teli volt a 2016-os RockPart – fergeteges koncertek, családias hangulat, azok a balatoni éjszakák…Lássuk, mennyi minden történt három nap alatt.
Cucc le, karszalag fel, körbenézés. Három színpad, kaja sátrak, ital pultok, kemping, a megszokott jókedv, lazaság és boldogság. Hatalmas jó pont nálam – idén volt kávés kiskocsi. Ha jól láttam, más is örült neki, nem sűrűn volt üres járata a skacoknak. Kávézás közben a húrok közé csapott az Apey and the Pea, napi programindítónak tökéletes volt. Kicsit belehallgattunk a Dalriada koncertjébe, aztán a távolból a Rómeó Vérzikbe, majd visszaértünk a Road-ra . Mátéék megint egy remek koncertet adtak: ünnepeltük a magyar focistákat, koccintottunk kb. mindenki egészségére, az a mondat is elhangzott, hogy „annyi pálinka van a színpadon, hogy már minden jó”. Az időjárás is simán rásegített a jó kedvre – tűző nap és baromi meleg. De hát nyár van, vagy mi a fene, ne télen legyen 38 fok!
Futás át Delain-re, a holland szimfónia nagyköveteire. Igazán szép hangja van Charlotte Wessels-nek, és természetesen a zenei háttér sem elhanyagolható. Nagyon kellemes koncertet adtak, nekem az alábbi dal volt a kedvencem a setlist-ről.
Elérkeztünk az este fő-fő fellépőjéhez, az Eluveitie-hez. Utoljára 2010-ben láttam őket a Club 202-ben (akkor még Wigwam volt a neve) és mit ne mondjak, cseppet sem változtak az érzéseim irántuk. Alapból szeretem a kelta zenét, de az ő előadásmódjukban még inkább – mesterien ötvözik a metállal. Egy percig sem unatkoztunk a koncerten, ráadásul még ajándékot is kaptunk a zenekartól: színtiszta, autentikus kelta zenét. Mintha vissza cseppentünk volna az időben, és egy kis faluban múlattuk volna az időt. Aztán jött az éles váltás, hatalmas energiák szabadultak fel a koncerten – imádtam.
Az első nap ennyi volt, némi alvás után fussunk is neki a pénteknek. Rohadt meleg. Tűző nap. De nem baj, van pára kapu meg locsoló traktor! Egy kis Wisdom, némi Moby Dick, egy csipet Kowalsky meg a Vega, de leginkább Rózsaszín Pitbull, egy leheletnyi Ossian, egy kis Junkies és Tesseract. Meg is érkeztünk hirtelen az Apocalyptica-hoz. Az őrült finn csellisták. Sok olyan pillanata volt a koncertnek, hogy csak álltam és meredten bámultam az elképesztő húrvarázslást. Minden tiszteletem a fiúké, keresem a szavakat, de nincsenek erre a virtuóz játékra. Egyszerűen hihetetlen. Sokan érkeztek napi jeggyel és úgy gondolom, hogy már önmagában ez az egy előadás is teljes mértékben megérte az árát. Annyira magával ragadó ez a brutális klasszikus zene, hogy az valami elképesztő. A kedvenc jelenetem az volt, amikor Mikko Sirén-t körbe vették és egy közösen megőrülős dobolás kerekedett.
Apocalyptica
Az új album vendégénekese, Franky Perez is tiszteletét tette nálunk: baromi jó hangja van és ki is használja. Enyeleghetnék még pár soron keresztül, de egyszerűbb azt mondani, hogy aki csak egy kicsit is szereti a munkásságukat, feltétlenül menjen el egy koncertre, garantálom, hogy jól fogja érezni magát. Megunhatatlan, pedig „már 20 éve játsszuk ezt a számot!” A koncert végén Eicca Toppinen mindenkit arra buzdított, hogy nézze meg az új videójukat. Érdemes!
Szombat. Az első és utolsó nap, hogy végre kievett a fene a Balaton partjára. Ejtőztünk az árnyékban, hűsöltünk a vízben, néztük a kiskacsákat a nádasnál, láttunk hattyút – meg egy kupac rockert, akik felépítettek egy emberi piramist. Igaz sokáig nem tartott, mert ahogy a legutolsó ember is felkepeszkedett és két lábra állt, a komplett kúp a vízbe borult. Kép nincs, de szerintem eltudjátok képzelni. Annyira jól elidőztünk, hogy a Tankcsapdára értünk vissza, amit a Lost Society követett, meg a vihar.
Mi még pont időben indultunk meg a kijárat felé, mert ahogy beléptünk a lakásba, leszakadt az eső. Őszinte részvétem azoknak, akik csak Gamma Ray-re és/vagy Carach Angren-re jöttek. A szombat esti kíméletlen időjárástól eltekintve én tök jól éreztem magam. Ami kimaradt: az aktív part. Pedig gondoltam paintballozok egyet, mer’ az jó, aztán nem lett belőle semmi, remélem jövőre is lesz. Köszönöm ezt a remek 3 napot, találkozzunk 2017-ben is!
A fesztiválról készült fényképeinket itt nézhetitek meg: