Korábban latolgattuk, hogy mit is kaphatunk egy napijegy áráért a Szigeten, amit nyilván le is teszteltünk. Végigjártuk a szombati napot, lássuk az eredményt.
Az immár 25. Sziget Fesztivál talán öt éve nyomja a szabadság szigete dolgot, viszont úgy látszik bejött nekik. Nekünk magyaroknak persze már lassan elérhetetlen árúvá drágult a fesztivál de, azért egy-egy napra még mindig kiesz minket a fene, hogy kicsit átéljük ezt a nem mindennapi élményt.
Zene
Mivel alapvetően még mindig egy zenei fesztiválról beszélünk, nézzük ezt a kategóriát először. Az idei felhozatal számunkra kevésbé volt vonzó, de azért adtunk neki egy esélyt. A magyar bandákkal nem akartunk nagyon foglalkozni, bár a nagyszínpados Halott Pénz koncertet csak elcsíptük. Az Iggy Azalea nevű beugrós pont így is viselkedett, unottan és mérhetetlenül nagy közönnyel adta elő művészetét, bár nekünk annyira nem jött át. Az őt követő Galantis pedig… hát hogy is mondjam. Elismerem sok DJ munkásságát, de nem tartom szerencsésnek, hogy egy akkora színpadon két DJ bohóckodik egy pult mögött, nyilván 25%-ban saját számokat játszva. A Maklemore & Ryan Lewis kárpótolt a korábbiakért.
Kifejezetten sajnáltuk, hogy több neves fellépő koncertje is ugyanabban az idősávban volt, ami miatt kénytelenek voltunk választani közülük. Ezt régebben sokkal jobban oldották meg a szervezők. Több koncertet is megnézhettünk és hajnal kettőkor nem kellett a sok disco között bolyongva élő zenét keresnünk. A rossz hangulatú nagyszínpad helyett a környéken belefutottunk némi reggae- és világzenébe, ami javított a helyzeten.
Az utolsó fellépő, Oliver Helldance bulijára már a bejutás is veszélyes volt. Bent pedig egy laza heringpartin vehettünk részt úgy, hogy csak akkor táncolhattunk volna, hogyha elfogadjuk, hogy valakinek a könyöke a vesénkben van. Úgy éreztük, hogy a biztonságiaknak rég meg kellett volna állítaniuk a beengedést, mert ha bent pánik tört volna ki, akkor ott kő kövön nem marad.
Nemzene
Aki vette a fáradtságot és időben kiment a fesztiválra, az természetesen már az első koncertre is rengeteg élménnyel érkezhetett. Az ART Zone idén is meseszép területet hozott létre. Az időben érkező fesztiválozók még molinóból készült széket vagy táskát csinálhattak. Kaptunk még egy divatbemutatót is, ahol a Romani Design cigány divattervezőcsoport munkáját tekinthettük meg. A bemutatott színes darabok egészen jól néztek ki. Nagyon vicces volt, ahogy sok modell folyamatosan szelfizett a közönséggel.
Mivel épp nem volt olyan egetverő hőség, így a strand kimaradt – meg ugye nagyon messze is van -, viszont a Hungarikum falut megnéztük. Kicsit csalódtam, mert bennem egy régi emlék alapján tényleg egy falu jellegű terület maradt meg rengeteg bódéval, mindenféle magyar borral meg kajával, ahol volt táncház meg hagyományőrzés. Idén csak egy jóval kisebb, minimális aktivitással megfűszerezett területre futotta. Vele szemben viszont a Vándor Vurstli “színpadán” épp kezdődött egy marionett előadás, ami zseniális volt. Sokak tenyerén még táncolt is a világ legkisebb marionett bábja.
A rengeteg útszéli szobor és installáció mellett rendszeresen belefutottunk valamilyen érdekes programba is. Ilyen volt például a német ajkú bácsi, aki egy háromkerekű robogón ült és egymaga szólaltatta meg az összes rászerelt hangszert. Ezzel pedig olyan hangulatot hozott össze, hogy a Toi-Toi-os teherautó is alig tudott eloldalazni a bulizó tömeg mellett.
De belefutottunk random néptánccsoportba is, akik a legnagyobb tömegben is képesek voltak csujogatni. Sajnos az azóta nemzetközi hírnevet is szerzett Toi-Toi diszkót nem vettük észre, amit nagyon sajnálunk, de ez már csak ilyen. Nem lehet egyszerre mindenhol lenni. Cserében az utcaszínház eklektikus és látványos előadását sikerült megnéznünk, amire tényleg igaz a korábbi állításunk: ilyet egy színházban nem lehet megvalósítani.
No meg az egész látványvilág! Amerre csak jártunk mindenhol színes fények, hol egy-egy karácsonyi izzósor-rengeteg, hol lampionok az ágak közt. A fák törzsén design huzat, ami még a buta felhasználóktól is védik őket. Továbbá rengeteg szobor, installáció és egyéb látványelem dobta fel a fesztiválon sétálás hangulatát.
Összességében véve azért rengeteg jó programot láttunk, sok élménnyel gazdagodtunk, bár már 2009 óta nem szeretem ezt a több nagyszínpados megoldást. De ezt leszámítva azért még mindig jó a Sziget.
Ami nincs benne
Ugyan eddig arról volt szó, hogy a napijegyért – amiben ugye nincs benne a fogyasztás – mit kapunk, de egy fesztivál arra is jó, hogy különleges ízekkel kísérletezzünk, amire a Sziget kiváló terep lehet. Szerencsére a kajaárak annyira nem voltak elszállva. Sok belvárosi kajáldának megtaláltuk a kihelyezett üzemét, amik eredeti árukhoz képest nem vészesen voltak drágábbak. Az italárakkal viszont már van némi problémám. A fesztivál árszínvonala egyértelműen a külföldi pénztárcákhoz van szabva, akárcsak a belváros egyes helyein. Azt még kevésbé szerettük, hogy a Festipay legújabb terminálja itt is elég sok helyen nyomatta az arcunkba, hogy adjál borravalót. Kicsit soknak érzem, hogy egy 750 Forintos sört +10% jattal megdobva 825 Forintért vegyek.