Tikkasztó hőség, dizájnos, fekete hajú zenészek, feltörekvő angol tehetségek és sárkányok jellemezték a Sziget Fesztivált augusztus 13-án. A nagyszínpad koncertjein csak úgy hömpölygött a tömeg, de ez nem is csoda – ilyen erős felhozatal mellett. Délután az elképesztően fiatal és egyedi angol énekes Jake Bugg melegítette be a közönséget, utána pedig az Imagine Dragons ütött egy hatalmasat. Ezt követően a már szinte “hazatérő” Placebo nyújtotta a szokásosat és levezetésként jöhetett egy kis dubstep a Skrillextől. Lehet ennél többet kívánni egy fesztiválozónak? Nem hiszem.
Imagine Dragons koncert a hőségben
Mivel ebben az évben csak egy napra váltottam jegyet a Szigetre, megpróbáltam ezt a pár órát maximálisan kihasználni. Már kora délután megérkeztem barátaimmal a fesztivál területére, így hamar kezdetét vehette a móka. A Civil Sziget és a kisebb bodegák átnyargalása után végre (több évnyi sikertelen próbálkozás után) bejutottam a Lumináriumba. A különleges, fényáteresztő képességű műanyagból készült épület egy álomvilágba kalauzol minket, a színkavalkád és a pszichedelikus fények pedig mindenkit rabul ejtenek. Ha már a művészetnél tartunk, érdemes meglátogatni az ArtZone negyedet, itt minden nap ki lehet próbálni valami újdonságot, mivel számos kreatív foglalkozás áll rendelkezésre az egész hét során: jógaórák, képző- és iparművészeti workshopok és beszélgetések indulnak minden délután. Ha csak pihenésre van szükségünk, lehuppanhatunk egy babzsákra vagy hintázhatunk egyet a színes fainstallációk egyikén, sőt egy hatalmas „hintahajót” is vezethetünk a haverjainkkal – igaz itt már szükség van egy kis bátorságra és egyensúlyérzékre is.
A Sziget bejárása után jöhetett a lényeg: a koncertek. Jake Bugg számai közül csak az utolsóra sikerült befutnunk, de mindent kárpótolt a zseniális Imagine Dragons fellépése. A tömeg csak úgy tombolt, együtt üvöltöttük a még csak egy lemezzel rendelkező amerikai banda számait. Felcsendült többek közt a Demons, a Tiptoe, az It’s Time, a Top of the World és persze a Radioactive is. Annak ellenére, hogy az énekesnek, Dan Reynoldsnak egyértelműen baromi melege volt (nem sokat segített a feszülős nadrág és a fekete póló) végigpörögte a teljes másfél órát. Dobolt, lejött a közönséghez és olyan magabiztos hangon énekelt, amit sok zenész megirigyelhetne tőle. A koncert után többezer zászló lebegett a nagyszínpad előtt és lassan beszivárogtak a Placebo-fanok, mi pedig elvándoroltunk belehallgatni az angol Tom Odell előadásába. Az A38 színpad kívülről varázslatos, belül pedig maga a rémálom. Levegő nincs, nyomorgás viszont van és egy zongorakísérettel előadott korrekt éneklés helyett inkább visszamentünk megnézni, mennyit is öregedett Brian Molko, a Placebo énekese. Sajnos, azt kell mondanom, sokat. Igaz, újfent erős koncertet adott, de jobban megfogott a borzasztó, fekete bilifrizurája, mint a zenéje.
Sziget Eye az esti fényekben
Az este utolsó nagy eresztésére, a Skrillexre hatalmas emberáradat gyűlt össze, mi pedig egy hirtelen ötlet által vezérelve felültünk a Sziget Eye-ra, mondván, fentről biztos jobban üt a dubstep. Még ha ez nem is volt így teljesen igaz, be kell vallani, hogy a furcsa fenegyerek színpadképe elképesztő. Mind a mögötte lévő vászon, mind a fények tökéletes összhangban vannak a nem mindennapi zenével, és 50 méter magasságból nézve igazán szemgyönyörködtető látványt nyújt mindez.
Nem csak egy-egy koncert helyszíne, de az egész Hajógyári sziget átalakult egy varázslatos „csodavilággá”. A napnyugtával minden egyes negyed különböző lámpásokkal világította be az utakat, találkoztunk esernyő, medúza és cseresznye alakú világításokkal is. Ezen a különleges fesztiválon ezernyi fényszikra jelzi mindeki számára, hogy a Sziget egy különleges álomország Budapest szívében.
A nap levezetéseképpen megnéztük hogyan győzi le pár gólyalábon táncoló középkori, de mégis futurisztikus lovag a rémisztő, tüzet okádó sárkányt és a tábortűz homokozóként is működő helyszínén pedig lenyugtattuk túlpörgő testünket egy kis akusztikus zenével. A Szigeten bármibe belefuthatsz, mindent ki kell próbálni! Higgyétek el, megéri! Az élmény felejthetetlen.