Magyarország egyik legkedveltebb zenekarának, a Punnany Massifnak az énekese, az egyre népszerűbb NB zenekar managere. Évek óta tagja a Random Trip zenei formációnak, miközben szabad idejében olyan ügyek mellé áll ki, mint a Read it kampány, amely a szövegértési nehézségekkel küzdő magyar gyerekek számára teszi érthetővé és élvezetessé az olvasást. Farkas Rolanddal a VéNégy Fesztiválon, színpadra lépésük előtt beszélgettem.
Most vagytok másodszor itt, a VéNégy Fesztiválon. Milyen érzés a tegnapi Sound után egy kisebb fesztiválon zenélni?
Általában minden helyen, ahová elmegyünk, az az első kérdés, hogy hogyan érezzük magunkat az adott város atmoszférájában. Megérkeztünk, sötét volt. Aztán bejöttünk a helyszínre, de még nem láttuk, hogy a fesztiválon mi történik. Viszont már a parkolóból feltűnt, hogy a tavalyi évhez képest növekedett a fesztivál, ami mindenképpen egy pozitív előjel.
Mi alapján válogatjátok össze a számokat? Közönségfüggő, hogy egy Parkos vagy Szigetes fellépéshez képest milyen setlistet hoztok?
Fotó: Révész Patrik
Azt szoktuk mondani, hogy két ugyanolyan Punnany koncert nincs. Egyrészt azért, mert a közönség is teljesen más, másrészt vannak úgynevezett gag-ek a dalok között, amelyekben hagyunk egyfajta életszerűséget. Attól függően tálaljuk, hogy akkor hogy érezzük magunkat és mit gondolunk. Ez alkalommal majdnem ugyanazzal a setlisstel jövünk, mint tegnap a Balaton Soundon, ugyanis nemrégiben jelent meg a PMXV névre hallgató új lemezünk, mert idén tizenöt éves a zenekar. Nagyon nagy szerencsénk, hogy már platina lemezzé avanzsálódott. Ezért úgy vagyunk vele, hogy ennek fényében visszük tovább az évet, leszámítva a születésnapi koncertünket, ami majd a Budapest Parkban lesz. Oda rengeteg vendéget hívunk meg, és picit Pécs City Karneválos hangulatot fogunk a színpadra varázsolni. Tízen vagyunk, úgyhogy nem sűrűn kell azon gondolkodni, hogy ki az, akivel kollaborálhatunk annak érdekében, hogy még színesebb legyen a műsor. Mi hiszünk abban, hogy ez a tíz ember ki tudja hozni magából a maximumot.
Én már rongyosra hallgattam a CD-teket. A platina lemez a legkimagaslóbb pont a 15 év alatt?
Szerintem ez annyit jelent, hogy kaptunk egy visszacsatolást, hogy még van keresnivalónk a pályán. Mi nem egy olyan zenekar vagyunk, aki sok díjjal rendelkezik: azt hiszem, egy Comet gömbünk van. Annak idején az LGT-vel néztem egy riportot, és azt mondták, hogy „életünk során nagyon-nagyon kevés kitüntetést kaptunk, számunkra a legnagyobb kitüntetés az, hogy mindig volt közönségünk”. Nekünk szerencsére van. Rengetegszer történik meg nagy fesztiválokon, hogy a koncert előtt úgy tűnik, senki nincs ott. De amikor elkezdjük, akkor mindig bebizonyosodik, hogy vannak rajongók. Ez fantasztikus, mert nagyon sokat adnak nekünk, mint ahogy mi sem tudjuk sokszor, hogy egy dal mennyit tud adni egy rajongónak.
Hogyan tudtok megújulni? 15 év elég nagy távlat, miből merítetek motivációt?
Fotó: Révész Patrik
Nyilvánvalóan vannak hullámvölgyek. De hiszem és vallom, hogy ha sok emberrel dolgozol együtt hosszú éveken keresztül, akkor mindennek az alapja a pszichológia. Ehhez fontos, hogy olyan energiatartomány álljon fel, amely tud együttesen lélegezni és inspirálódni. Ezért az elmúlt pár évben volt egy-két pausa, amikor azt mondtuk, hogy jó, egy kicsikét vegyünk vissza annak érdekében, hogy többet tudjunk nyújtani a későbbiek során. Szerencsére most azt mondhatom, hogy a zenekar egy olyan flow-ban van, egy olyan energetikai rezgésben, hogy a világot meg tudjuk váltani.
Ezt örömmel hallom rajongóként is. Ha már a közös munkánál tartunk, a dalokat hogyan írjátok? Azt a részt énekled, amelyet te írsz?
Fotó: Révész Patrik
Igen, természetesen. Régebben ez nem mindig volt így, de most már kialakult egyfajta metodika, hogy a struktúrát hogyan építsük fel. Ez még mindig egy kicsit hektikus, de pont ettől életszerű. Van nagyon sok szöveg és zene kezdeményezés, ami majd szépen lassan összeáll, és felhúz egy olyan kabátot, amiből dal lesz.
Mikor várható a Fel #3 megjelenése?
Évek óta ígérgetjük, hogy hamarosan. Tényleg elkezdtünk dolgozni rajta, egy hibát vétettünk, amikor kitaláltuk a Fel trilógiát és kijött az első lemez. Azt gondoltuk, hogy belátható időn belül ki tudunk hozni három szériát, de nem számoltunk azzal, hogy közben azért koncertezni kell, van magánélet, illetve emberek vagyunk, halandó lények, hibázunk. Van, hogy közbejön valami az életben, és nem tudunk úgy teljesíteni, ahogy kell. De ezek mind-mind olyan dolgok, amelyekből tanulni tudunk. Visszatérve a kérdés origójához reméljük, hogy még idén napvilágot fog látni – legalábbis a stúdión belül – az elkészített lemez, és az hamarosan mindenkinek tálalva lesz.