A Bazi nagy francia lagzik az év sikervígjátéka Frankofónián innen és túl: a bevételek megközelítik az Érinthetetlenek vagy az Isten hozott az isten háta mögött színvonalát. A rendezővel, Philippe de Chauveron-nal és a férfi főhőssel, Noom Diawara-val beszélgettünk, a Premier MoziMagazin főszerkesztője és jómagam. A film története, hogy a hívő katolikus, vagyonos családból származó Verneuil család négy lánya közül három zsidó, arab és kínai férjet választ. A balhé akkor robban ki, amikor kiderül: a negyedik lány egy afrikai származású fiúhoz készül hozzámenni.
Socfest (S.F.): Hogyan született meg ennek a nem mindennapi történetnek az ötlete?
Philippe de Chauveron (P.C.): Olvastam egy cikket arról, hogy Franciaországban minden negyedik házasság etnikailag vagy vallásilag vegyes. Elképzeltem, milyen lenne, ha mindez egyetlen családon belül reprezentálódna.
S. F.: A karakterek mennyire valósak?
P. C.: Természetesen nem léteznek ilyen formában, de a körülöttem élő emberek jelleme inspirált a megalkotásukkor.
Noom Diawara (N.D.): Anyukám szerint a filmbeli papám kiköpött olyan, mint az igazi.
S. F.: Noom, úgy találtam, hogy Charles karaktere nagyon hasonlít rád, ő is színész például. Szerinted is?
N. D.: Nem, ez véletlen. Charles kicsit hasonlít rám, ő is színész, de én például sosem játszottam olyan klasszikus darabban, mint a főhős. Ráadásul engem a családom sokkal inkább elfogad, mint őt az övé.
S. F.: Mit szerettél és mit utáltál az általad megformált Charles személyiségében?
N. D.: Bírtam őt, de a legjobban tudod, mit imádtam? A feleségét!
Premier MoziMagazin (P.): Minden poén meg volt írva, vagy akadt köztük improvizáció is?
P. C.: Alapvetően előre kidolgoztuk a dialógusokat, csak elvétve került be egy-két rögtönzött poén az előkészületek során. Ez alól kivételt képez Christian Clavier, aki nagyon szeret improvizálni, az ötletei közül néhányat felhasználtunk végül.
P: Sokszor olyan érzésem támadt, mintha nézőként én magam is benne lennék a filmben. Ez tudatos cél volt? Technikailag is törekedtetek erre?
P.C.: Egy családi vígjáték esetében mindig abszolút szándékunk, hogy a közönség tudjon azonosulni a szereplőkkel, és azt érezze, mintha a sztori ővele történne meg. Technikai megoldásokkal, kamerabeállítással külön nem törekedtünk erre, inkább a poénok és a cselekmény segítségével kívántuk elérni ezt.
S.F.: Létezik olyan, hogy francia humor?
P.C.: Nem. Olyan, hogy kifejezetten francia humor talán nem létezik, de ebben az országban a vígjátékoknak hatalmas tradíciói vannak. Ráadásul mind az arab, mind az afrikai bevándorló közösségekben is fontos a viccelődés, ami remekül gazdagítja a frankofón komédia-kultúrát.
S. F.: A Telegraph azt írta, hogy Angilában és az USA-ban nem mutatják be a filmet, mert rasszistának tartják.
P.C.: Egyáltalán nem erről van szó. Az angliai próbavetítés remekül sikerült, a brit forgalmazók azonban nem bíztak eléggé a francia vígjáték exportálhatóságában. Amerikában alapvetően nem szereti a közönség a feliratos vagy a szinkronizált filmeket. Ennek tehát inkább technikai okai vannak.
P: Milyen érzés volt Christian Clavier-vel forgatni?
P. C.: Én személy szerint nagyon kedvelem őt, és rendezőként fontos, hogy olyan színészt válasszak, akivel szeretek együtt dolgozni. Ráadásul ő nagyon ismert sztár Franciaországban, különösen a fiatal generáció imádja, az emberek már attól nevetnek, ha megjelenik.
S. F.: Milyen terveitek vannak a jövőre nézve? Lesz folytatás?
P. C.: Igen, lesz. Annyit elárulhatok, hogy 2017 körül tervezzük bemutatni, és egy világkörüli út kapcsán bonyolódik tovább a cselekmény.