Eljön a nap, amikor a földi élet már unalmassá válik több ezer ember számára, ezért nekivágnak az ismeretlennek és elhagyják a bolygót egy új, szebb és kihívásokkal teli jövő érdekében. 120 év, hibernált állapotban. Ébredés egy új évszázadban, egy új bolygón. Vagy mégsem. Utazók.
A forgatókönyv, és annak mérhetetlen hibái
Az alap koncepció jó és tetszetős. Menekülés a fogyasztói társadalomból bele az ismeretlenbe. Az új kihívás keresése. A kíváncsiság és a vágy, hogy egyedülállót alkossunk. Ezek mind-mind olyan emberi mozgatóerők, amik talán mindannyiunkat hajtanak. Ez mind megjelenik a két főszereplőnk alaptörténetében.
Aztán jön az idő előtti ébredés, ennek a felismerése, elutasítása, majd a beletörődés. A magány feldolgozása és a vívódás, hogy magával ránthat-e a fuldokló egy ártatlant vagy sem. Idáig baromi érdekes és igazán gondolatébresztő a film, ami végül a “probléma” forrása is. Mert ugye belegondolunk a dolgokba.
Az alapvető koncepcionális hiba ugyanis ott kezdődik, hogy a főszereplőnk Jim (Chris Pratt) idő előtt felébred, és az a baromi intelligens számítógépnek nem tűnik fel, hogy 90 évvel korábban kelt fel, mint kellene, és rajta kívül mindenki alszik. Mi? Aztán jön a következő, hogy nincs tartalék hibernáló ágy, mert azok amúgy tökéletesek. MI??? Még a Titanicon is volt mentőcsónak!
Aztán ott van a tényleges oka az ébredésnek, ami szintén olyan, hogy arra nincsenek szavak. Elromlik egy számítógép. A többi nem bírja pótolni? A hibák száma hogy nő exponenciálisan, ha csak egy gép döglik be? Hogyhogy nincs még tizenöt gép tartalékban? Még a négyes metróban is több tartalék van!
Persze értem én, hogy a sztorinak az volt a lényege, hogy a legrosszabb eshetőséget vázolja fel, hiszen a trailerben is elhangzik, hogy a hajónak vége ha nem csinálnak valamit.
Az átverés: a trailer
A film előzetesében elhangzik a mondat, hogy “nem véletlen ébredtünk fel”. Ez úgy hangzik, hogy “mi vagyunk a kiválasztottak, hogy megmentsük ezt a nyomorult hajót”. Ugye? Ez egy annyira misztikus mondat, hogy komolyan várjuk a megoldást, ami nem jön. Egyszerűen átvert a trailer. Nincs itt semmi misztikum, csak egy borzasztó nagy rendszerhiba! Meg a már említett fuldokló kapálózása, meg a dilemma, hogy megtehetsz-e bizonyos dolgokat, tudva azt, hogy ezzel a másik ember életével játszol.
Azért ki kell hangsúlyozni, hogy a fenti hibáktól eltekintve igencsak tanulságos a történet, és a vége számomra megfelelő volt, de több helyen mondták, hogy azért lehetett volna drámaibb is.
Szereplők
Jim, azaz Chris Pratt nagyon jól hozza a Robinson szerepet, aki a már unalmas fogyasztói társadalmat hátrahagyva kereste volna a kihívást az új bolygón. Végigkísérhetjük az ilyen esetben teljesen normális életszakaszokon, ahogy megpróbál túlélni; és ezt a remekül kidolgozott karaktert kifejezetten jól megformálja a színész. Jennifer Lawrence is hitelesen formálja meg Aurórát, a humoros és okos írónőt, akit a kíváncsiság hajtott az idegen világba és a férfi nézők kedvéért sokat szerepel fürdőruhában is. Szerintem kifejezetten jól párosították össze őket.
Arthur, Michael Sheen kifejezetten jól hozza az android pultos szerepét. Nagyon sok komikus jelenet főszereplője és a film legnagyobb drámáját is ő generálja, pont a robot mivolta miatt. Gus, Laurence Fishburne, pedig ugyan nem kap sok szerepet, de ahogy a Mátrix trilógiában, itt is elmondja az élet legnagyobb bölcsességét, ami miatt minden konfliktus megoldódik.
Látvány, zene
A látvány viszont zseniális. gyönyörűen ki van dolgozva az űrhajó mind kívülről, mind belülről. A hajó belsejében látható letisztult elegancia meseszép. A technikai “újítások” kidolgozottsága kiváló, egyáltalán nincs elrugaszkodva a jelentől. A 3D igazából fölösleges, nagyjából semmi nem indokolja. De megérdemelné az arany szobrocskát, amire a legjobb látványtervezésért jelölték.
Thomas Newman zenéje, hasonlóan a látványhoz jól el van találva. A megfelelő intenzitású és dallamú muzsikák csendülnek fel a megfelelő jelenetek alatt. Egyszer sem volt tolakodó vagy elrugaszkodott a muzsika, és a csenddel is nagyon jól operálnak. Nem csoda, hogy ebben a kategóriában is jelölték a 2017-es Oscarra a filmet.
Párhuzamok, összegzés
A film első negyede leginkább egy Robinson történethez hasonlít, ami átmegy a Titanic romantikus vonalába, de végül azért ezt is elhagyjuk, mert a végkifejlet egészen más lesz.
Összességében erre a filmre inkább a romantikus dráma sci-fi díszlettel jelző illene. Ennek fényében pedig már egészen más a fekvése. A trailer hibája ugyan kicsit visszavesz az élményből, de ha nem vágyunk valami megfejthetetlen misztukumot a mozitól, akkor érdemes lehet megnézni.