A számolás joga egy hihetetlen, igaz történetet mesél el három zseniális matematikusról, akik feketék voltak és nők – ez pedig duplán gyanúsnak számított abban az időben, amikor az Egyesült Államok és a Szovjetunió öldöklő küzdelmet folytatott a világűr meghódításáért. Mégis ők voltak azok, akik megnyerték a versenyt az USA-nak, és példájukkal a nők és a feketék egyenjogúságáért vívott harcnak is hatalmas lökést adtak.
Az 50-es évek végén járunk, a helyszín pedig a NASA virginiai Kutatólaboratóriuma. Mindenki hallott az Apollo-programról, és azokról a bátor asztronautákról, akik az életüket kockáztatták a világűr meghódításáért. Ez a történet nem róluk szól, hanem az űrkutatás titkos hőseiről. Katherine G. Johnson, Dorothy Vaughan és Mary Jackson nélkül John Glenn nem kerülhette volna meg háromszor a Földet, és az űrkorszak hajnalának többi csodálatos missziója sem valósulhatott volna meg.
A három zseni
A Langley Kutatólaboratórium ebben az időszakban afroamerikai nőkből álló matematikus-csapatot alkalmazott a repülési adatok kiszámításához, mivel súlyos szakemberhiánnyal küzdöttek a második világháború után. Virginiában ekkor még érvényben voltak a faji megkülönböztetést előíró szabályok, melyeket a film hitelesen fest le. A fekete nők csoportja külön étkezett, egy félreeső részlegen dolgoztak és a buszon is csak egy kijelölt helyen utazhattak. A szegregáció bemutatásában különösen az tetszett, hogy amellett, hogy átéreztük a főhősök sorsát mégis sikerült egy kis humort varázsolni történetvezetésbe. Egyszerre komikus és közben elgondolkodtató, amikor Katherine (Taraji P. Henson) magassarkúban kénytelen futkározni a feketéknek kijelölt mellékhelységhez, ami az irodájától borzasztóan messze van.
Octavia Spencer
A számolás jogát az idei díjszezonban számtalan elismerésre jelölték, köztük 3 Oscar-díjra (legjobb film, legjobb női mellékszereplő, legjobb adaptált forgatókönyv), 2 Golden Globe-ra, BAFTA-ra, illetve a napokban zsebelte be a film a legjobb szereplőgárda díját a Színészek Céhének (SAG) díjátadóján, ami nem is csoda. A három főszereplőnő mind brillírozik és a köztük lévő kapcsolat is átütő. Katherine szerepében Taraji P. Henson (Empire, Benjamin Button különös élete) egyszerre erős, érzékeny és intelligens, az eddig énekesnőként sikereket elért Janelle Monáe (aki ebben a filmben debütál) Mary Jackson karakterét hozza humorosan és közben bájosan, Octavia Spencer (Segítség) pedig Oscar-jelölést is szerzett Dorothy Vaughan megformálásáért. Ő az, aki a legmerészebben áll ki saját és csoportja érdekeiért, még akkor is, ha ezzel ellenségeket szerez magának. A mellékszereplőket is meg kell említenem, Kevin Costner a Világűr Munkacsoport kifogyhatatlan energiájú vezetőjének szerepében mutatja be, hogy még mindig ért a színészethez, a kötelező gonosz szereplőket pedig Jim Parsons (Agymenők) és Kirsten Dunst (Melankólia) hozza olyan hitelesen, hogy legszívesebben képen törölnénk őket.
Taraji P. Henson
Az afroamerikai nők szerepe az űrprogramban sokáig észrevétlen maradt. Margot Lee Shetterly, akinek az édesapja a NASA-nál dolgozott, interjúk és levéltári kutatások alapján írta meg „Hidden Figures” című regényét a NASA „emberi számítógépeiről”, Hollywood pedig köztudottan mindig is szerette az igaz történeteket, főleg ha ezzel szerethető hősöket mutathat be a közönségnek. Az alapanyag filmvászonra kívánkozott, a három kivételes nő sorsát pedig sikerült méltó formában a nézők elé tárni. A számolás joga egy igazi családi film, ami többek között a testvériségről, az egyenjogúságról, a tudásról és az álmokról mesél nekünk. Amerika az űrbe akar eljutni, a fekete nők pedig a társadalmi korlátok merev határait feszegetik. Minden adott egy kellemes filmélményhez és véleményem szerint az se von le az élvezhetőségből, hogy helyenként túl érzelgőssé és kiszámíthatóvá válik a sztori, mert az üzenet attól még kristálytiszta: merj álmodni és akkor a határ csupán a csillagos ég!
Pontszám: 75