A hamburgert mindenki ismeri és szereti. Kinek a gyorséttermi, kinek a sarki büfében kapható ízlik jobban, de bátran állíthatjuk, hogy hamburgerből is a házi a legjobb.
A hamburger történelme dióhéjba foglalva úgy nézne ki, hogy a tatárjárás (!) idején, a ma tatárbifsztek néven ismert étel eljutott Oroszországba, majd egész Európában elterjedt. A 19. században, Hamburg kikötőjéből elért Amerikába, ahol Hamburg Steaknek nevezték el, és hagymával meg kenyérrel árulták a piacokon, vásárokon. Innen pedig már csak egy élelmes vállalkozó kellett (sajnos a neve mind a mai napig ismeretlen), aki rájött, hogy a John Montagu, Sandwich grófja által kitalált “kenyerek közé a húst” módszert – amelyet a németek zsömlére cseréltek – felhasználja, majd a mai hamburger elődjét megalkotja.
Most, hogy már ismerjük a történetet, készítsük el!
A legnehezebb talán a megfelelő bucit beszerezni. A hipermarketben kapható előre csomagoltak nem a legjobbak, de még nem találtunk mást, a célnak pedig megfelelnek.
A hús lehet sertés és marha is, én eddig a kettő keverékéből készítettem. Amire viszont oda kell figyelni, az a hús zsírtartalma. Erről kicsit később. A mennyiséget az alapján számoljuk, hogy egy átlagos büfés buci 6-10 dekás hússal dolgozik. 1 kiló húsból 12 darab 8 deka körüli húspogácsa jön ki. A húshoz kell tojás, fűszerek, olaj, fokhagyma, hagyma. Ha vásárolunk ezeket se felejtsük el!
A többi hozzávaló teljesen szabadon választható: paradicsom, uborka, (lila)hagyma, oliva, gomba, ananász, ilyen sajt – olyan sajt, ketchup-mustár-majonéz, szinte bármi.
Előkészületek
Férfi háztartás esetén mosogassunk el!
Első lépésként amúgy apróra kell vágni egy közepes hagymát – vagy aprítóval feldaraboltatni, majd belekeverni a húsba, ami már egy tálban van. Sem a zacskó, sem a tálca nem alkalmas a feladatra. 2-3 gerezd fokhagymát nyomjunk bele a masszába, üssünk rá egy tojást, löttyintsünk rá egy pici olajat, majd jöhetnek a fűszerek (bors, paprika, oregánó, bazsalikom, sültes fűszerkeverék). A mustárral vigyázzunk, mert markáns az íze – és az is marad sütés után. Folyamatosan keverjük a húst (legjobb kézzel), és rendszeresen ízleljük meg, hogy milyen. Azt az elvet vallom, hogy óvatosan haladjunk előre, mert jelen esetben a szárazabb húst könnyebb “hígítani”, mint fordítva. Ezért nem szabad egyből két tojást beleütni.
Valahol itt kell megjegyezni azt a bizonyos zsírtartalmat. Ha 20% alatti, akkor több olaj kellhet a húsba, ha 30% fölötti, akkor tocsogós marad. Nekem a 20-30%-os hús jött be.
Sütés
Fogunk egy lapos aljú, teflon bevonatú serpenyőt, és rádobjuk a tűzre (nem tudom mi van a villanytűzhellyel, gondolom majdnem ugyanaz). Mire kellő hőmérsékletű lesz, készítsünk elő annyi pogácsát, amennyi kényelmesen belefér, majd helyezzük bele. Igen, nincs alatta semmi zsiradék. Majd kifő…kisül a húsból. Az elején még érdemes megnyomkodni a lapáttal (ezt bizonyos helyen úgy oldják meg, hogy rátesznek valami nehezet). Ha láthatóan nem eresztett zsírt, vagy netán picit kezd lekapni, önthetünk alá olajat, de csak ha muszáj. Lassú tűzön süssük, hogy rendesen átsüljön, és fedjük le, hogy párolódjon is picit.
Nagyjából 6-8 perc után megfordíthatjuk. Ha szeretnénk bacont a burgerbe, akkor a fordításkor tegyük mellé, majd fedjük le újra. Ha sajtos a szendvics, akkor “félidőnél” tegyük a húsra a sajtot. Sokkal finomabb, mikor a húsra ráolvad, és csöppet bele is szivárog.
A zsömle megpakolását mindenki máshogy csinálja. A képen látható páros kapott alulra némi ketchupot, rá salátát, majd sajtos-baconös húspogácsát. Ezt megfejeltük még pár szelet uborkával és paradicsommal, nyakon öntöttük a maradék hagymából, egy paradicsomból, némi ketchupból és chilipaprikából készült szósszal, mustárral, végül pedig megpróbáltuk rárakni a tetejét (nem sikerült!).
Élmény
Az ízét nem fejteném ki, mert még az elkészítésének leírásától is éhes lettem. Egy biztos: hamburgert készíteni társaságban, közösen jó. Szóljon a zene, legyen mit inni, így egy tökéletes baráti összeröffenés lesz a konyhai feladatból.
Megjegyzés: aki tudja, hol lehet nagy bucit szerezni, írja meg! :)