Kis hazánkban rengeteg teljesítménytúrázó egyesület van, így szép számmal akadnak túrák. Végrehajthatóak egyénileg, vagy csoportosan, többnyire gyalog és futva, némelyik biciklivel, általában nappal, de akár éjszaka is. Alapelv, hogy a túrázó útja során védi környezetét, és emlékeket fejben, szívben, valamint fénykép formájában visz magával. Egyszerűbben: nem szemetel, nem tépkedi le a virágokat és a fák leveleit sem ritkítja meg. De ha már mindenképpen kell valami tárgyi bizonyíték, én például lehullott tobozt, vagy szép kavicsokat szoktam gyűjteni.
Mi is az a teljesítménytúra?
Elsősorban túrázó társaságok, egyesületek szervezik. A nevezési díj kisebb összegbe kerül (kb. 500 ~ 1500 Ft.), amivel a szervezetet támogatjuk. Nevezés után a kezünkbe nyomnak egy menetlevelet útleírással, térképvázlattal, felírják a rajtszámot, a nevünket és az indulási időt. Meghatározott nyomvonalon kell végighaladni, de vannak ellenőrzőpontok, ahol a menetlevelünkre többnyire pecsét kerül, így igazolva, hogy nem tértünk le a kijelölt útvonalról. Ha túra közben valami probléma adódna, 1-2 névvel ellátott telefonszám mindig ott figyel az igazolólapon. Az útvonal betartása önmagában még nem elég, akkor minősül teljesítettnek a túra, ha úgynevezett szintidőn belül érünk célba. Ezt többnyire a túra hosszának és a terep nehézségének megfelelően határozzák meg, de általában 3,6 km/h fölé nem terveznek. Az ellenőrző pont lehet frissítőpont is egyben, ahol folyadékot, édességet, gyümölcsöt is adnak az ellenőrök. Sikeres teljesítés esetén a célban oklevelet, és kitűzőt kapunk emlékbe, valamint zsíros/lekváros kenyérrel, vagy virslivel, esetleg meleg étellel is várhatnak minket, mint a megfáradt kirándulókat.
Milyen felszerelést vigyek magammal/magamon?
Az első és legfontosabb a megfelelő lábbeli. Nem kell rögtön több tízezret költeni a legjobb és legújabb bakancsokra, lényeg, hogy a kiválasztott kényelmes legyen, és ne essen szét az első 20 km után. Általában 10-15.000 forintból már vízálló, rendes talpkialakítású félcipőt/cipőt tudhatunk magunkénak. Körülbelül 2 éve vettem magamnak egy túracipőt ebben az árkategóriában, belepakoltam több, mint 900 km-t, és még mindig semmi baja, egy épphogy hajszálnyi színvesztést leszámítva.
A ruhatárunkat sem kell horribilis összegekért lecserélni. Ajánlott rétegesen öltözködni, és fontos, hogy könnyen tudjunk mozogni benne. Tavasszal, ősszel rövid ujjú póló, pulcsi, kabát, közepesen meleg nadrág. Nyáron rövid ujjú vagy trikó (óvatosan, mert hiába megyünk az erdőben, az UV sugárzás átszökik a lombok között!), rövidnadrág a bátraknak (hátha susnyásba visz az út és a csalán megszeretget), télen akár nagykabát is, vastag nadrággal. További kiegészítő lehet a kamásli, ami egyfajta cipővédő. Az egészen kicsitől, a térdig érő változatig mindenféle méretben kapható. Nagy sár, vagy hó esetén megvédi a nadrágunkat is.
A régi, két pántos hátizsák kiválóan megfelel a túrázáshoz, plusz pont, ha a hátrész, esetleg a vállpánt is párnázott. Nem árt, ha van nálunk térkép, bicska, elemlámpa és egy bögre, hiszen forrásvízre is bukkanhatunk menet közben. Télen a termoszban forró tea, nyáron 1,5-2 literes víz, vagy üdítő jön jól. Energiapótlásként 1-2 szendvics és (nálam alapszabály!) csoki.
Hol lehet tájékozódni a túrákról?
Jómagam többnyire a http://www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/ honlapról szerzek tudomást a friss hírekről, túrakiírásokról. Lehet őket látni szórólapokon, de szájhagyomány útján is terjed a hírük.
További érdekesség, hogy vannak rendezvénysorozatok, amelyeknek teljesítése külön díjjal jár, mint például a Magyar Vándorok Teljesítménytúrázó Egyesülete Érem (MVTE Érem). Néhányuk felkarol nem annyira ismert, regionális teljesítménytúrákat is, ilyen a Cartographia Kupa. Főváros-orientált rendezvény a Budapest Kupa, régióközpontú a Pest Megye Teljesítménytúrázója (PMTT) – de mindezekről már egy másik cikkben mesélek majd.