Békéscsabán vendégszerepel a Csokonai Színház 2015/16-os évadának egyik legnépszerűbb darabja, Az ajtó. Szabó Magda klasszikusát Adorján Beáta dramaturg alkalmazta színpadra. Az előadást a Csabai Nyár 2016 színházi programjának keretében június 24-én nézhetik meg az érdeklődők a Városháza Díszudvarán.
A Régimódi történet 2013-as premierje után az idén 150 éves Csokonai Színház ismét egy klasszikussal várta Szabó Magda rajongóit. Míg a Régimódi történet központjában a debreceni születésű írónő édesanyjának családja állt, addig a talán legnagyobb hatású, legismertebb regénye, Az ajtó különös házvezetőnője, Emerenc alakja révén ezúttal egy fogadott anya történetét ismerjük meg. A budai villában lakó írónő és Emerenc lépésről lépésre kibontakozó barátságának hátterében valódi rejtélyként jelenik meg az ajtó, amely nem csak a házvezetőnő lakását választja el a kívülállóktól, de számtalan dolgot elzár és eltakar: zajt, hangot, tárgyakat, titkot, fájdalmat.
Kubik Anna és Varga Klári (Fotó: Máthé András)
Emerenc és az írónő úgy egészítik ki egymást, mint két félgömb. Ahol véget ér az egyik személyisége, ott kezdődik a másiké. Amit az egyik megvalósított az életében, a másik épp azt nyomta el magában. Erős véleménnyel vannak a másik olyan tulajdonságairól, amelyekkel maguk nem rendelkeznek, mégis irigyen vágynak birtokolni azokat. Két nagy formátumú nő. Mindketten a saját világuk királynői. Mindkettő csúcsteljesítményt nyújt, a környezete tiszteli, elismeri. Trónok harca. És mindemellett egymás tükörképei is. Találkozásuk alkalmat ad arra, hogy mindegyikük elgondolkozzon a maga határain, elakadásain, hibáin, korlátain. Kettejük harca és „barátsága” persze nekünk is alkalmat és gondolkodni valót ad magunkkal kapcsolatban.
Nem szándékom leszűkíteni a történetet a hatvanas évek szenvedéseire. A szenvedés az szenvedés. Sosem kellemes és nem jön jókor. Ugyanakkor mégsem véletlenül éri az embert. Ott kap jelzést, hogy miben rugalmatlan, miben feszül ellene a folyamatos áramlásnak. Ahol ragaszkodásba, merev elképzelésekbe ütközik az élet árama bennünk, ott szenvedést érzékelünk. A szenvedés nagy tanítómester. Ahogy Emerenc mondja: megokosít, aztán a végén az ember annyira okos lesz, hogy azt kívánja, bárcsak buta lehetne megint. (Naszlady Éva rendező)
Fotó: Máthé András
Kubik Anna a Régimódi történet Rickl Máriája után most újabb karakteres Szabó Magda-hős, Emerenc szerepében mutatkozik be a közönség előtt. Az előadás népszerűségét, valamint Kubik Anna kiváló alakítását mi sem mutatja jobban, mint hogy ismét a Kossuth-díjas, Érdemes Művész nyerte az Év Színésze kitüntetést a Hajdú-bihari Napló idei közönségszavazásán. Méltó társa volt az írónő alteregójának szerepében Varga Klári, akinek azt a teljes lényében írónőt sikerült megformálnia, aki még magánéletében is írónő, és nem is ismer ennél fontosabbat; még Emerenccel, a nyakas házvezetőnővel is képes a végsőkig küzdeni érdekeiért.
Csoda és titok Emerenc. Ismerek ilyen embert, aki csupa tüske kívül, és közben a világ legszerethetőbb lénye. Emerenc is cipeli a páncélját, és abban találja meg élete értelmét, hogy másokat kiszolgál. Mindezt furcsa pokróc modorral teszi, mert védi magát és az érzelmeit. Azt vallja, hogy addig kell élni, amíg az embernek érdemes célja, feladata van. Egy bíborfolyó az élete és ezt a sok, csordogáló szenvedést próbálja valahogy mederben tartani. Aztán nagyon nehezen, évtizedek múltával mégis a bizalmába fogad valakit, az írónőt, akiről úgy gondolja, hogy talán örököse lehet az életének, gondolatainak, történeteinek, hisz elmesél neki mindent, amit másoknak nem, és újra csalódnia kell. Ezt nem lehet túlélni. Van köztünk rokonság. Nekem is sok történetem van, és ha nem is vettem magamra ilyen hatalmas páncélt, azért néha én is úgy érzem, hogy elfogytak a könnyek belőlem. Van mögöttem egy olyan élet, ami ugyan tele volt hatalmas amplitúdójú érzelmekkel, elképesztő dolgok történtek velem, akár a szakmai életemet nézem, akár a magánéletemet, de tudom, hogy milyen az, amikor valaki mást mutat már, mint ami benne van. Ilyen módon én is viselem ezt a páncélt.
Szabó Magda műve talányos életet zár be egy olyan szimbolikus ajtó mögé, amelynek felnyitására mindannyian áhítozunk. A kékszakállú herceg várának csukott hetedik ajtaja, a Csongor és Tünde varázskútja egyaránt az emberiség ugyanazon igényét, az önmagunkkal való szembesülést és egyszersmind az ettől való félelmet járja körül, csakúgy, mint Az ajtó. A kriminek sem utolsó történetben a nyomozás a két nő belső világába vezet, az előadás az eltűnt idők hétköznapjain és egy szépséges emberi sors tükrén keresztül tárja elénk a saját lelkünkbe való betekintés leckéjét. Kiderül, hogy a szeretet és a szentimentalizmus között, az igazi élet és a társadalmi elvárásoknak megfelelni akaró létezés között óriási különbség van. Szívből ajánlható mindazok számára, akik valóságos emberi kapcsolatokat igyekeznek kialakítani életükben, és nem a látszatra törekszenek, hanem tanulásra, tanulságra és változásra vágynak.
Előadás: 2016. június 24. (péntek) 21:15, Városháza díszudvar
Részletes színlap itt.