Rekviem. Gyászmise. Kinek mit jelent egy Rekviem, milyen emlékek tódulnak fel benne, igazán egyéni. Mindenkiben felveti a halálhoz való viszonyulás kérdését. Az előadás az élet és halál közti lebegés állapotát ragadja meg, letisztultan áhítatosan, mely felvillantja az élet körforgását és megújulását. A halál küszöbén álló ember szemszögéből látjuk az előadást, aki a halálra, mint egy új korszak kezdetére való felkészülésként visszatekint életére. Minden szép és keserű pillanata lepereg a szeme előtt.
Zűrös világban élünk, amik sejtetik a gyászt. Bármerre megyünk, zárt falak! Életünk egy nagy labirintus, útvesztő, melynek végén az elkerülhetetlen találkozás az ismeretlennel: a halállal. Ezzel a gondolattal nehéz szembenézni. Kötéltáncot járunk. Ahogy közeledünk a halálhoz, egyre erősebben húz a kötél, de elszakad. Ott lógunk a levegőben. Föld és ég között. Ez az állapot méltó atmoszférát kölcsönöz az emlékezésre.
Létünk elfogadásokból és elengedésekből áll. Élet és halál megrendítő találkozása. Tisztelgés szeretteink emlékének.
Előadók, táncművészek: Horváth Zita (Badora Társulat), Nagy Emese, Wéninger Dalma, Csizmadia Tamás (Badora Társulat), Darabont Áron, Frigy Ádám
Fény: Stadler Ferenc
Díszlet, látvány: Minorics Krisztián
Zeneszerző: Balázs Ádám
Rendező-koreográfia: Feledi János
