Immáron vámpír lett belőle. Ezzel beteljesült Bella sorsa, és lezárult egy újabb bestseller sorozat megfilmesítése. A mozikban már megtekinthető a Twilight utolsó kötetének, a Hajnalhasadásnak a második része is. Kristen Stewart és Robert Pattinson alakítása továbbra sem múlta felül a korábbiakat, a feldolgozás azonban izgalmas, és még a regényt olvasók számára is rejteget meglepetéseket.
Az utolsó kötet kiadása 2008-ban volt, a rajongók pedig ugyanebben az évben nézhették meg az első könyv filmváltozatát. Több, korábbi példát (lásd. Harry Potter, a Halál ereklyéinek feldolgozása) láttunk már arra, hogy egy-egy sikerszéria fejezeteiből hogyan szeretnének a készítők minél több hasznot szerezni, adott esetben két részben filmvászonra integrálva az alkotást. Persze ennek oka a történet terjengőssége is lehet. A különbség a Twilight – Hajnalhasadás esetében az, hogy maga az írónő is kettéosztotta utolsó művét. A kötet első részében Jacob, az alakváltó farkas-indián meséli el Bella terhességének, szülésének történetét, a második felében pedig a frissen vámpírrá vált Bella szemszögéből ismerhetjük meg a sztorit.
A november 15-től magyar mozikban is megtekinthető második rész tehát Bella vámpíréletbe való beavatását és a korábban megismert Volturi klán fenyegető eljövetelét jeleníti meg. Amíg a könyvben több száz oldalon keresztül részletezi az írónő az eseményeket, addig az a filmvásznon felpörgetve, mindössze pár perc alatt zajlik le a sztori, így aki lusta volt esetleg az utolsó részt a kezébe venni, most két óra alatt lezavarhatja.
Nézzük azonban sorra, mégis miket változtattak meg a film alkotói! Először vegyük a kritikusabb pontokat, ahol az akció kedvéjért módosítottak a történetet, vagy a szokásos filmklisék alkalmazása került előtérbe. Alapvetően eltér például az első vadászat bemutatása. Persze a lényeges pontok megmaradnak, de az egyszerűen elfutó Bella helyett itt hatalmas szikladarabokat tördelve, egy hegyen felfutva mutatja be az ember után iramodó újszülött vámpírt. Számomra az első csalódást a film egyetlen szerelmi jelenete okozta. Míg a könyvben ez egy energikus, túlfűtött, szenvedélyes rész, addig a vásznon inkább a szokásos fényárban úszó, lassú, szerelmesek egymásba fonódását ábrázoló kép volt. Az utolsó kötetben egyszerre jelenik meg a legtöbb új karakter is. A Cullen család segítségére siető barátok szereplőinek kiválasztásában is találtam némi kivetni valót. Az amazonok öltözéke még csak-csak megfelelt az elvárásaimnak, a Zafrinát játszó karakter azonban már inkább hasonlított egy Avatárra, mint sem egy vámpírra. Az utolsó negatív megjegyzés pedig a Bella védőburkának ábrázolására vonatkozik, hiszen az ezüstös, kinyúló, fényes és átlátszó pajzs a műben egy vörös színű burokként van körülírva.
Természetesen azért pozitív változtatásokat is kiemelhetünk a filmből. Az apró eltérések esetenként viccesebbé, vagy még meghökkentőbbé tesznek egy-egy jelenetet. Például Jacob látogatása Charlienál (Bella apjánál), amikor az orra előtt változik farkassá, a mozivásznon jóval mókásabb, mint a könyvben. Charlie reakciója ugyanis nevetésre fakasztja a közönséget. Na meg Jacob felsőteste sem lett csúnyább a második részhez képest. A legnagyobb módosítás a film végkifejletében történik. A Volturi elleni csatát szemléletesebben, több akcióval ábrázolják, mint az valójában a olvasmányban megtörtént, és egy olyan csavarral zárják, amely egyes nézőkből hangos megdöbbenést válthat ki.
Bár a feldolgozás több esetben eltér a regényben olvasottaktól, a filmet alapvetően kielégítőnek, akciódúsnak, és látványos képi világgal rendelkező alkotásnak tartom. Ezzel végetért a Twilight-sztori, de a rajongóknak nem kell félni, mert Meyer kisasszony minden bizonnyal hamarosan egy újabb történettel rukkol elő.