Világháborúk, Tanácsköztársaság, fehérterror, Horthy-korszak, Rákosi-korszak, ’56… A XX. század eseményei, melyekről máig nem szokás nyíltan beszélni. Pedig erre szükség lenne. Azokért, akik ezekben az időkben éltek. Magunkért. Hogy világossá váljon, minek következtében élünk ma ilyen világban. A következő generációkért. Hogy értsék, mi történt nagyszüleikkel, dédszüleikkel, és egészében, a magyar nemzettel. A Katona József Színház Rozsdatemető 2.0 című új darabja a mesélő szerepébe bújik, és kendőzetlen őszinteséggel mutatja be a múlt század mindennapjait.
Fejes Endre Rozsdatemető című történetét többen ismerhetik, amelyben egy nyolcadik kerületi család életét mutatja be az első világháborútól a hatvanas évek elejéig. Azonban Tasnádi István tovább írta a történetet, így a színdarab nem ötven, hanem száz évet ölel föl. Középpontjában a Hábetler család áll, akik a történelem viharai között próbálják élni szegényes kis életüket. Nyomon követhetjük, ahogy két fiatal az 1900-as évek elején egymásba szeret, majd összeházasodik, megszületik három gyermekük, ahogy ők is felnőnek és megházasodnak, majd ahogy nekik is lesznek gyerekeik. Közben pedig olyan problémákkal kell szembenézniük, mint a háborúkkal járó besorozás, bombázás, az Auschwitzi haláltáborokba való elhurcolás és a forradalom.
Szirtes Ági és Bezerédi Zoltán
A darab elképesztően hatásos, mivel nem a nagy eseményekre fókuszálva mesél, hanem az események hatását, lenyomatát mutatja meg egy egyszerű, hétköznapi kis családon. Ezért tud hatni, ezért tud fájni az, amit látunk a színpadon,
mert kristálytisztává válik az, amit az emberekkel tett a XX. század borzalmakkal, kínokkal és embertelenséggel teletűzdelt világa.
Hogy a körülmények miatt egymás ellen fordulnak a családtagok. Barátok árulják el egymást a túlélésben bízva. Hazudnak, hogy ne derüljön ki az igazság. Majd ha ki is derül, inkább nem vesznek róla tudomást, mert még mindig jobb boldog tudatlanságban élni, mint fájdalmas igazságban. A szereplők magukból kikelve ordítanak és sírnak, az üvöltésük a néző lelkében összetör valamit. Mindenféle színpadi túlzás nélkül játszanak, elhisszük, hogy ami a szemünk elé tárul, igaz.
Rujder Vivien
A színpad két szélén egy-egy szekrénysor húzódik, középen láncokon lógó falap, mely asztalként funkcionál. A darab során az asztal az origó. E köré gyűlik a család apraja nagyja karácsonyi vacsorára, ez alá bújnak be a bombázás elől, és ez jelképezi a rozsdatemetőt is, ahol a férfiak dolgoznak. Nagyon megnyugtató a színpadnak ez a letisztultsága.
Péter Kata és Kovács Lehel
Péter Kata, Szirtes Ági és Rujder Vivien
A főszereplő családban az édesapát Bezerédi Zoltán (Id. Hábetler János), az édesanyát Szirtes Ági (Pék Mária), a legidősebb gyermeket Péter Kata (Gizike), a középső gyermeket Vizi Dávid (Ifj. Hábetler János) játssza. Az egész történetet a fiú szemszögéből mesélik el, jobban mondva Vizi Dávid, karakteréből kilépve a nézőtér felé fordulva ölti magára a mesélő szerepét. A családban később születik még egy kislány Rujder Vivien (Hajnalka) személyében. A kisbabák születését végig a darab során egy mózeskosárral jelképezik, de az őket megformáló felnőtt színészek is a kezdetektől a színpadon vannak jelezve, ők fogják játszani az adott karaktert.
Rajkai Zoltán
Szirtes Ági elképesztő a színpadon. Amikor ő jelen van, egyszerűen nem lehet másra figyelni, olyan magabiztosság, elegancia és erő sugárzik belőle,
ami ezekben a vészterhes években is képes kapaszkodót nyújtani a körülötte élőknek.
Az ő karaktere az, aki mindenkit visszaránt a földre racionális világlátásával, egy perc alatt képes helyretenni bárkit, és senki sem mer neki ellentmondani. Ha mégis, annak meg lesz a böjtje. A Bezerédi Zoltánnal vívott (szó)csaták kizökkentik a nézőt már a darab elején a boldog, friss házassági idillből.
Tasnádi Bence, Rajkai Zoltán és Takátsy Péter
Rajtuk kívül Rajkai Zoltánt (Stádinger kőfaragó/Hábetler Józsi), Mészáros Bélát (Zentay György/Hábetler Norbi), Kovács Lehelt (Hires István/Csacsa), Tasnádi Bencét (Ervin/ifj. Zentay Gyuri) és Elek Ferencet (Seres Sándor/Szónok) emelném ki. Ezek a szereplők úton-módon a család részévé válnak, főként házasságok útján: férjeket, szeretőket és gyerekeket alakítanak. A színdarab fordulata az, hogy egy színész több karaktert is alakít. Így történik meg, hogy amikor Szirtes Ági, mint édesanya, nagymama meghal, később a történetszerinti unokájának barátnőjeként tűnik föl. Mészáros Béla Rujder Vivien férjét alakítja, halála után pedig az Ifj. Hábetler János unokájaként tér vissza. Tasnádi Bence először Rujder Vivien szeretőjét játssza, majd közös fiukként lép újra színpadra. Hiába tűnik zavarosnak, a színpadon tökéletesen működik ez a megoldás, sőt mi több, humoros és felszabadító szituációkat okoz. Mert bármilyen hihetetlenül hangzik is, a darab tele van humorral. Ez a fajta humor leginkább szófordulatokban, iróniában és cinizmusban nyilvánul meg, méghozzá zseniálisan. A történet komolysága és szomorúsága így van ellensúlyozva, ugyanis a jelenetek kiváltotta kacagások felszabadítják a nézőt, és az a feszültség, ami a darab során rárakódik, fokozatosan elszivárog belőle. Ezek nélkül a darab megfojtaná a nézőt.
Mészáros Béla és Vizi Dávid
A Rozsdatemető valami olyat mutat, amit eddig nem láttunk. Ami eddig rejtve volt előlünk. De mégis, amire zsigerileg szüksége van mindenkinek. Mert ezt látni kell. Ezt át kell élni.
Nem elég róla olvasni, meg kell, hogy elevenedjen előttünk, és látnunk kell, ahogy a múlt démonai kiszabadulnak, és rombolni kezdenek.
De mégis ott van a remény. Egy pislákoló kis reményláng, amely képtelen kialudni a család megtépázott szívében.
Rendező: Máté Gábor
Fotók: Katona József Színház