Humbákfölde 2018 – Tiszafüred 2. rész

Olvasási idő: 3 perc

Véget ért a Humbákfölde fesztivál, ami a szervezők szerint a nyár legnagyobb megborulása volt. A második részben szubjektív élménybeszámoló keretében keresem a választ arra, hogy tényleg megérdemli-e az esemény a „legnagyobb megborulás” titulust.

Részemről hatalmas elvárás előzte meg a fesztivált, félig-meddig helyinek számítok, a nyár nagy részét Tiszafüreden töltöm és rendszeresen részt veszek a helyi rendezvényeken is. Éppen ezért nagyon megörültem, mikor kiderült, hogy az általam kedvelt Tibi atya pont Tiszafüreden rendezi meg első fesztiválját.

A beszámolómat az első napról itt éritek el, így most onnan folytatnám.

Az első napot betudhatjuk bevezetésnek is, általában az ember ilyenkor még csak hangolódik, próbálja felvenni a ritmust. Nem is volt ezzel probléma, remek hangulat várta a látogatókat, sok olyan aprósággal, amivel máshol nem találkozhattunk. Nem is vártunk mást, a rendezők már korábban bizonyították, hogy van bennük kreativitás, maga Tibi atya szellemisége is abszolút fesztivál kompatibilis jelenség.

Sajnos a második nap már délelőtt figyelmeztetett mindenkit, hogy Humbákfölde pénteken inkább Angliára emlékeztet, mintsem valami mediterrán tengerpartra. Az esővel meg tudjuk, hogy együtt jár több nem kedvelt dolog is, pl. sár, lehűlt levegő, stb.

A nyüzsgés is ennek megfelelően alakult, én sokkal több emberre számítottam előzetesen, hiszen aki előre megveszi a bérletet, azt nem fogja holmi eső a sátrában tartani. Így azt lehet mondani, hogy vagy mégis vagy ennyi bérlet fogyott csak.

Ahogy az időjárás kezdett rosszabbra fordulni, úgy a fesztivál szervezettsége is egyre barátságtalanabb lett. Nem állítom, hogy van összefüggés, mindenesetre voltak megszorítások, melyek csak az utolsó napra lettek bevezetve. Ilyen például a nyilvános mosdó bezárása bőven a csúcsidő kellős közepén vagy az a döntés, hogy az utolsó napokban nem lehet a fellépőkről sajtófotót készíteni.

A program folytonossága sem volt mindig hézagmentes, nem minden fellépő tudott megjelenni, persze ez legkevésbé a szervezők hibája.

Összességében elmondható, hogy Tibi atya tartotta magát az elveihez, nem kellett senkinek jelzáloghitelt felvenni azért, hogy pár fröccsöt megihasson, ilyen fellépők mellett a bérlet árat sem érzem vészesnek. A szervezésben még van hova fejlődni, azonban azt sem szabad elfelejteni, hogy az első fesztiváljukról beszélünk.