Antal Nimród elhatározta, hogy filmre viszi a rendszerváltás utáni magyar történelem egyik legizgalmasabb bűnügyi sztoriját és milyen jól tette! A Viszkis egy tökéletes profizmussal elkészített, nosztalgikus, baromi látványos akciófilm, ami garantált szórakozást nyújt.
Ambrus Attila mesébe illő történetét szinte mindenki ismeri kis hazánkban. A félárván felnövő székely kisfiú zűrös kamaszkora és javítóintézeti évei után kalandos körülmények között szökött Erdélyből Magyarországra. Budapesten egy hokicsapat kapusa és szertárosa lett, de mivel pénzre volt szüksége, postákat, bankokat és utazási irodákat kezdett el fosztogatni. Egy ország szurkolt a karizmatikus bankrablónak, gyakorlatilag népi hőst kreáltak a rossz útra tért bűnözőből.
Fontos leszögezni, hogy Antal Nimród (aki a film forgatókönyvét is jegyzi) nem akar ítélkezni, nem akarja hősként beállítani főszereplőjét, pusztán ábrázolja Ambrus nem mindennapi életútját és döntéseit. Ellenpontként a nyomozó figurája fogalmazza meg a “modernkori Rózsa Sándor” alapvető bűneit és azt, hogy őt a média emelte a magasba. És hogy miért pont őt?
Ezzel a kérdéssel mélyebben nem foglalkozik a film, de ez nem is a célja. A valóság összemosódik a legendával, a tények a mesével, a lényeg az, hogy nagyjából hiteles képet kapjunk arról, miért is kezdett el bankot rabolni a 90-es évek egyik leghíresebb magyar csibésze. A film az ellentmondásos alak emberi mivoltára koncentrál, emiatt ugyan életrajzi filmként is működhetne, a fikciós elemek és az akció miatt mégis inkább egy vértiszta hollywoodi popcornmozit kapunk. De még milyet!
Már a film nyitójelenete beszippantja a nézőt. Yonderboi zenéje szinte eufórikus hatást kelt a kürtök erőteljes lüktetésével (engem az Eredet zenéjére emlékeztetett), megjelennek a kék, kopott Ikarus buszok, az Ambrust játszó Szalay Bencét hátulról követi a kamera és rögtön belevágunk a lecsóba egy profi bankrablós jelenettel. Így kell ezt csinálni, kérem szépen! Bevallom, engem már itt megfogott a film és szerencsére magával is tartott a stáblistáig.
A film narratívája is ötletes, Antal Nimród trükközik az időszerkezettel és a Viszkis életének bemutatását meg-megszakítja Ambrus romániai gyerekkorának képeivel, majd a rendőri kihallgatás jeleneteivel, hogy eljusson végül a legendás Gyorskocsi utcai szökésig. Igaz ugyan, hogy egy-egy gyerekkori snitt túlzott és kicsit tömve van klisékkel, de ezek a részek a későbbiekben mind hozzáadnak valamit a főszereplő karakteréhez.
Antal Nimród első magyar filmje, a Kontroll már megjelenésekor kultstátuszt kapott, nem véletlenül. Az erős atmoszféra (azok a hangulatos, már-már meseszerű, de mégis valóságos metróállomások!), humoros szövegek, ütős és látványos akciójelenetek máig megállják a helyüket és A Viszkis esetében is érezhető az álomgyárban is edződött (Ragadozók, Elhagyott szoba) rendező védjegye. A vágások ritmusa és tempója is ütős, a beállítások és a zene is tökéletes profizmust sugall.
Magyar filmben ilyen izgalmas bankrablós jelenetet én még nem láttam, a robogós üldözős jelenet az aluljáróban pedig simán megüti az A-kategóriás hollywoodi akciófilmek szintjét, miközben rá van dobva egy kis 90-es évekbeli kelet-európai életérzés. Íme egy kis részlet:
A díszletért felelős Hujber Balázs és az operatőr Szatmári Péter (Liza, a rókatündér, Kincsem) is brillíroznak, stílusos minden egyes kép, a Ladáktól a macinaciig, a kínai piactól Juszt Lászlóig és a Szomszédokig. Nem tolják az arcunkba a 90-es éveket, pont annyit kapunk a nosztalgiából, amennyi az atmoszférateremtéshez szükséges. Budapest szinte él a vásznon, soha nem gondoltam volna, hogy a Verseny utca, a Keleti pályaudvar vagy a Boráros tér ennyire látványosan is fényképezhető.
A színeszek is szinte mind a helyükön vannak. Az Ambrusra kísértetiesen hasonlító Szalay Bence első filmszerepében bizonyítja be, hogy nem csak helyes színész, hanem tehetséges is, játéka feszültségekkel teli és igazán tetszett, hogy nem másolta le a legendás bankrabló mozdulatait, hanem apró gesztusokkal és kifejező testjátékkal jelenítette meg a karakterét. A makacs-láncdohányos-örökre izzadós nyomozó szerepében Schneider Zoltán remekel, az ő és Szalay között lezajló jelenetek szinte felrobbanak a belső energiáktól. A kisebb szerepekben Gazsó György, mint beszólogatós hokiedző tökéletes, Klem Viktor is hitelesen hozza az izgulós cinkostársat. Egyedül Móga Piroskát, az Ambrus barátnőjét megjelenítő színésznőt nem tudtam hova rakni, az ő szála volt a legkevésbé kidolgozva, nem nyújtott maradandó alakítást.
Összességében A Viszkis egy profi közönségfilm, az utóbbi évek legjobb magyar alkotása. Ha helyén kezeljük és nem várunk tőle többet, mint ami, akkor biztos elégedettek leszünk. Az akciófilm szerelmeseinek pedig kötelező darab!
Fotók: Intercom
Pontszám: 90