Levko Esztellával a FÉM Arts & Café-ban bemutatott Isteni Színjáték – INFERNO iráni előadás kapcsán beszélgettünk a fizikai színházról, az iráni kultúráról és jelenlegi céljairól.
Hogyan kerültél kapcsolatba az iráni színházi élettel?
Több éves szerelem nekem Irán. A mesterdiplomám szakdolgozatát az iráni underground színházról, és kortárs táncról írtam 2017-ben. Tavaly is kint voltam egy tanulmányi ösztöndíjjal. Akkor ismerkedtem meg Ebrahimmal, akinek az előadását most elhoztuk Budapestre.
Ennél speciálisabb színházi témát nehéz választani. Nem sokat hallunk erről Magyarországon.
Ezért is fontos, hogy lássunk ebből a világból valamit, hogy megfoghatóvá, és kicsit érthetőbbé, értelmezhetővé válhasson számunkra ez a kultúra. Nagyon szeretném, ha ez nem egy egyszeri dolog lenne! Jó lenne, ha létrejöhetnének magyar-iráni színházi koprodukciók, vagy például, ha sikerülne egy kiállítást szervezni iráni női fotósok alkotásaiból Budapesten. Azt tapasztaltam, hogy a mai Iránban egyre jelentősebb a női alkotók társadalmi szerepvállalása. Munkásságuk rálátást enged a jelenlegi iráni létre, és a nők társadalmon belüli reprezentációjára. Szerintem ez egy hihetetlenül izgalmas eseménysor lehetne itthon.
Az Inferno előadás bemutató anyagában emlegeted a vivid kultúra fogalmát. Mi jelent az?
Az aktuális iráni társadalmi és politikai rendszerben az előadóművészet szigorú szabályozása miatt sokkal nagyobb kreativitás, bátorság és elkötelezettség szükséges ahhoz, hogy bármilyen alkotás színpadra kerülhessen. Férfi és nő – ha nem házasok – nem érinthetik meg egymást színpadon, bizonyos témákról nem lehet nyíltan kritikát megfogalmazni, a jelmezek formailag és színvilágban is igen kötöttek, a nőknek a hajukat a színpadon is el kell takarniuk, vagy parókát kell viselniük. Tehát nagy a kihívás az alkotók előtt, hogy milyen eszközökkel dolgozhatnak egy-egy előadás elkészítésekor. Sokszor azt hisszük, hogy Irán egy elzárt világ, egy sötét folt, ahol alig történik művészileg említésre méltó dolog. Sokan azt sem tudják, hogy van-e ott háború, vagy sem. Mielőtt kiutaztam, rendszeresen feltették nekem ezt a kérdést. Én kint újra és újra azzal szembesültem, hogy a művészetek területén nagy a pezsgés, annak ellenére, hogy itt tényleg egy olyan országról beszélünk, ahol elég radikális a politikai vezetés, nagyon erős a cenzúra, és az amerikai szankciók következtében gazdaságilag is kritikussá vált a helyzet.
Te nagyon nemzetközi vagy. Jössz-mész a világban?
Igen. Ezért szeretem a színházat, mert a szakmám által rengeteget utazhattam és tapasztalhattam. Talán leginkább ez is inspirál, hogy a színház által találkozhatok különböző kultúrákkal. Szeretném azt hinni, hogy az előadó művészet, és bármilyen más művészet is az a platform lehet, ami lehetőséget adhat együttműködésre, közös alkotásra, ahol a különbözőség, a kulturális, vagy bármilyen másság értéknek számít.
Te elsősorban a fizikai színház stílusában dolgoztál eddig?
Igen, a fizikai színház a fő területem. Angliában a színművészeti egyetemen különböző európai színházcsinálók metódusait, technikáit ismerhettem meg, azután leszerződtem Lengyelországba egy társulathoz. Ott már kimondottan fizikai színházzal foglalkoztam. Fiatal színészként abban a lengyel színházi közegben kezdtem a pályámat, ahol nagyon erős, és hosszú tradícióval rendelkezik a fizikai színház. Ezért is kötődőm az iráni Ebrahim Poshtakoohi rendező munkájához, mert ő is merít a lengyel mozgásszínházi iskolából, ahogy például Jerzy Grotowsky technikáiból.
Magyarországon is egyre nagyobb teret kap a fizikai színház, ahogy egyetemi oktatása is van. Ez mit jelent számodra?
Ez egy jó folyamat, és örülök, hogy itthon is elindult. Az a tapasztalatom, hogy hatalmas perspektívát adhat egy színésznek, ha elkezd a testével dolgozni, és megérti annak reakcióit, belső ritmusát, színpadi létezésének dimenzióit és erejét. Színészként azt próbáljuk kibogozni, hogy egy-egy karakternek mi is lehet a pszichológiai útja, motivációja és célja. A tudatalattinkban el van rejtve rengeteg olyan érzet, kép, benyomás, amelyeket csak a testünkkel, mozdulatainkkal, és az érintésekkel tudunk előhívni. Ezeknek a realizálása sokat segíthet. Én mindig innen fogom meg a karaktert, egy érzetből, egy hangból, képből vagy gesztusból építem fel. Bár szerintem ez is színészfüggő. Kinek mi az, ami bevált, ami működik. Fontosnak tartom, hogy a színészképzés ezeket az utakat, technikákat, metódusokat mutassa meg a fiatal pályakezdőknek, hogy aztán a tapasztalataik által ők választhassák meg a saját technikájukat.
A FÉM Arts & Caféban bemutatott Inferno című iráni színházi előadásnak a produkciós vezetője vagy. Mit jelent ez?
Az előadás teljes megszervezését, a logisztikáját, vízumkérelmek és meghívók intézését. Ebben a munkában az EU and More Kft-vel működtünk együtt, akik szponzorálták az eseményt, valamint a Teheráni Magyar Nagykövetségtől is kaptunk segítséget.
A Hungary Live Foundation is segítette a produkciót, melyben te aktívan tevékenykedsz. Mivel foglalkozik a Hungary Live Foundation?
A Hungary Live a társszervezője az eseménynek. Elsődleges célunk a magyar kortárs kultúra megismertetése külföldön, ezáltal a magyar alkotók külföldi tapasztalatszerzésének elősegítése, nemzetközi együttműködések kiépítése, külföldi produkciók bemutatása itthon, magyar és külföldi szakemberek, oktatók, művészek közötti kulturális párbeszéd, koprodukciók létrehozása. Lényegében nemzetközi szintű közös gondolkodás és alkotás. Ezek a hosszútávú célok. Hatalmas dolog, hogy 2018-ban megszerveztük a Hungary Live Fesztivált, az első magyar New York-i színházi fesztivált, most vasárnap pedig a TRIP hajón a Szakértők zenekar színpadra lépett az amerikai The Tiptons Quartettel, valamint az osztrák Saxofourral. Most pedig elhoztuk Budapestre ezt az iráni előadást.
Az Inferno előadást már bemutatták korábban is? Lesz utóélete?
Igen, Teheránban már játszották, és bemutatták egy fesztiválon Azerbajdzsánban. Szeretnék az alkotók továbbvinni Európába, úgy tudom egy bécsi előadás lehetősége is felmerült.
A művészeti életed hogyan alakul mostanában?
Jelenleg a fő tevékenységeim az alapítvánnyal kapcsolatosak. Nagyon szeretnénk, hogy legyen egy nemzetközi befogadó helyünk Budapesten, ahova külföldi művészeket és produkciókat fogadhatnánk, és ahonnan kiindulva mi vihetnénk határon túlra produkciókat. Mindeközben még sok mindennel foglalkozom: dolgozom színészként, produkciós asszisztensként, fizikai színházi workshopokat tartok, tanítok az ELTE-n, írom a doktorimat. Sokat küzdöttem azzal, hogy meghatározzam – legalább magamnak -, hogy hova tartozom, melyik szakmába, melyik dobozba? De lassan már elfogadtam, hogy ilyen vagyok, és el kell engednem az elvárásokat. Az ügy a fontos számomra, ami mögé tudok állni, és az mindegy, hogy azt milyen aktuális szerepben teszem. A lényeg, hogy magaménak érezzem a projektet.
Köszönöm az érdekes beszélgetést.
Én is.
Isteni színjáték – INFERNO
Az előadása Dante: Isteni színjátékát veszi alapul.
Iró és rendező: Ebrahim Poshtkoovi
Alkotók: Maral Farjad, Majid Keshavarz, Mona Farjad, Nagy Zsuzsanna
Producer: EU and MORE, Mohammad Amin Hosseinirivandi
Produkciós vezető : Levko Esztella