Szombat este teltházas buli volt a Barba Negrában. Majdnem kihagytam a koncertet, köszönhetően az előző esti céges karácsonyi összejövetelnek, de hát Depresszió, menni kell! Sikeresen összevakartam magam, amit igencsak jól tettem, mert vétek lett volna kihagyni ezt a fergeteges estét.
A lemezbemutató turné legelső állomásán voltam Ekecsen, aminek az utolsó pontja a budapesti Barba Negra volt december 20-án. A felvidéki hangulatot számomra nem tudta felülmúlni ez az este, de erősen környékezte. 6-kor nyitották a kapukat, fél 7-kor kezdett a Burnout zenekar. Igazából még nem hallottam őket, de egész jól szólt. A soron következő banda az Insane volt. Nagyjából 7 évvel ezelőtt ismertem meg a zenéjüket, nem is értem, miért nem követtem őket figyelemmel. Nekem bejött, szerintem meghozták a bulialapot a Rómeó Vérzikhez, aminek tagjai kb. fél 9-kor csaptak a húrok közé. A zenekar hozta a formáját, megmozgatva az egész közönséget. A folyamat zajlik… turné keretein belül egy felejthetetlen időszakot és remek koncerteket tudhatnak maguk mögött a srácok.
Az elmúlt 20 évben nem volt ilyen jó turnétársunk. Egészen eddig azt hittük, hogy csak mi vagyunk ilyen hülye rock ‘n’ roll arcok, de rá kellett jönnünk, hogy mégse. – mondta Kovács Koppány, a Rómeó Vérzik frontembere.
Mire elkezdődött a Depresszió, már lépni alig lehetett a szórakozóhelyen. Nagyjából ugyanazzal a setlisttel érkeztek, mint Ekecsre, de több új dal hangzott fel. Volt körberohangálás, leguggolás, a jól megszokott Depis-dolgok, de a koncert legvégén jött az igazi meglepetés. A Barba Negra vezetője feljött a színpadra köszönetet mondani, hogy egy remek hangulatú, teltházas bulinak adhattak helyet, valamit átadni egy szép nagy díjat a zenekarnak, hiszen az új lemez – hihetetlen gyors fogyásának köszönhetően – már most aranylemez lett. Ezúton is köszönöm a Hammer Concerts-nek és a Barba Negrának a szervezést, a vendéglátást, és persze a zenekaroknak az iszonyatosan jó hangulatú estét. Sok kedves ismerősömmel futottam össze – akiket annak rendje s módja szerint a koncert hevében el is hagytam hosszabb-rövidebb időre – de ez így volt jó. Továbbra is maradok minden tisztelettel, az elmúlt 14 év alatt még sosem csalódtam a zenekarban, talán lassan közhellyé válik (vagy már az is?), de Depresszió, nekem Te vagy a szerem!