Az egykori Heaven Street Seven és a Pegazusok Nem Léteznek basszusgitárosa, Németh Róbert idén rukkolt elő első szólólemezével. A Nincsen mozgás az eseményhorizonton tizenkét felvétele egyrészt tiszteleg a dalszerző-előadó hazai hősei, a Cseh-Bereményi szerzőpáros, Víg Mihály és úgy általában is a Trabant/Balaton-dalok előtt, másrészt felidézi olyan zenekarok munkásságát is, mint a Belle & Sebastian esztrádos kamarapopja vagy a Kings Of Convenience akusztikus melankóliája. Élőben pedig az A38 Hajó intim hangulatú kiállítóterében csendülnek majd föl először a dalok Budapesten, egy különleges este keretében.
Lehet ihletnek nevezni, lehet ajándéknak, de a művészetben a látszólag semmiből jövő jó dolgok mindig azt jelentik, hogy könnyeden, majdhogynem készen és boldogan érkezik, születik a tiszta, sallangoktól mentes alkotás. Igaz ez Németh Róbert első nagylemezére is, aminek elindításához elég volt egy sornyi jó szöveg a zenész kisfiától.
Egészen biztos, hogy rémesen nyálas, meg modoros lenne azt mondani, hogy ez a lemez ajándék, sőt, talán nem is lenne pontos ez a szó arra, ami történt, úgyhogy nem is mondom ezt – inkább az mondom, hogy a semmiből jött és itt van. Oké, nem pont a semmiből:
olyan 18-20 éves korom körül írtam dalokat – szerencsére nem maradt nyomuk –, aztán még a HS7 elején is; van belőlük kettő a zenekar első lemezén, aztán később egy-egy versszaknyi szöveg, vagy egy-egy sor erejéig előjött ez a szenzibilitás, de semmi több. Amikor vége lett a Hevenynek, akkor sem terveztem, hogy saját lemezt csinálok majd, úgy tűnt a Pegazusok Nem Léteznek-tagságom bőven kielégíti a zenei ambícióimat. Fel sem merült semmi ilyesmi. Aztán idén tavasszal egyszer csak, egyik éjszaka írtam egy dalt a kisfiam egy jó mondata nyomán, ez lett a Meteor – gondoltam, mi lenne, ha felvenném. Aztán egyszer csak rám dőlt a többi dal.
Amelyek összességében egy olyan dalszerző-előadó albumot hoztak létre, ami ritka a magyar pop világában. Egyrészt tisztelegnek a dalszerző-előadó hazai hősei, a Cseh-Bereményi dalszerzőpáros, Víg Mihály és úgy általában is a Trabant/Balaton-dalok előtt, másrészt olyan zenei hangulatokat járnak körbe, amik szintén annyira hiányoznak a hazai palettáról: a lofis esztrád kamarapoptól a míves nagyzenekari hangszerelésen, a dream popon és a folkos elágazáson át a csilingelős akusztikpopig terjed a skála. Ráadásul harmadrészt csupa remek előadó (a hatvanas évekből a Velvet Underground és a Beach Boys, a filmzenék felől John Barry, a kilencvenesekből a kevésbé harsány Beck, aztán twee-s Belle And Sebastian, a kamarapopos The High Llamas, az akusztikpopos Kings Of Convenience és Damon Albarn – főleg legutóbbi szólólemezének) ihletése hallatszik ki a közéleti megfigyelésekről és az élet apró örömeiről szóló dalokból, amelyek egy közvetlen és nagyon szép lemezzé állnak össze – többek közt az Esti Kornélból és a Pegazusok Nem Léteznekből ismerős Lázár Domokos és Takács Zoltán Jappán (ex-HS7, Soerii & Poolek) segítségének köszönhetően.
A Nincsen mozgás az eseményhorizonton dalai Budapesten először az A38 Hajó intim hangulatú, különleges panorámával rendelkező kiállítóterében csendülnek majd fel, ahol Németh Róbert mellett a lemez több közreműködője is színpadra áll majd pár szám erejéig.
Barkóczi Noémi szintén idén adta ki első szólóalbumát, Nem vagyok itt címmel. A MYGL énekesnőjeként is ismert énekes-dalszerző saját bevallása szerint az elmúlt évek dalterméséből válogatta ki azokat, amelyek végül rákerültek a „korszaklezárós” lemezre. Bár eltérő időben készültek, közös bennük az akusztikus hangszerelés, a hatvanas-hetvenes évek pszichidelikus folkjának – főleg Nick Drakenek és Linda Perhacs-nak – a hatása, a lágy énekhang és a szövegeket átszövő finom irónia. Ezek tudatában nem csoda, hogy közreműködött Németh Róbert albumán is és várhatóan január huszadikán közösen is előadnak majd pár dalt.