A 2000-es évek elején már jócskán nagy utat bejárt raszta kultúra a hazai zenei színtéren egyetlen bandának köszönhetően új irányt vett. Ennek egyetlen egyszerű vitathatatlan oka volt, mégpedig a Subscribe zenekar berobbanása a köztudatba – az igényesebb zenét hallgatók tudatába.
Nekem csak azért nem volt rasztám, mert apám mikiegeres friszkóját örököltem és nem jött volna ki belőle egy valamire való raszta tincs sem. Ellenben már az első album megjelenésével nagy rajongója lettem a zenekarnak, oly annyira, hogy a mai napig – elég szomorú, de így van – a Turbo mellett a Subscribe az egyetlen hazai banda, amelyiknek megvettem az összes lemezét. Az igazi rajongók még ma is, a zenekar sokéves megalakulása és azóta különválása után is nagyban pörgetik a korongjaikat és emlékeznek vissza a Tilk Máté kopasz fején visszatükröződő Csongor Bálint energikus műsorvezetéseire. A banda lemezről lemezre meg tudott újulni, hozni egy olyan eszenciát, ami a hallgatót folytatásra ösztönözte. De persze, ahogy a fáma szól, egyszer minden jónak vége szakad – kivéve a Pearl Jamet, mert az örök. A magyar könnyűzenei szférán végig söprő hiatus és feloszlás hullám a Subscribot is elérte. Hirtelen mindenki meglepődve dobta el a rasztáját és a hipszterek rájöttek, hogy zenekar nélkül maradtak. Azóta Apey és az ő borsócskái átvették az egyeduralmi státuszt, a Subscribe rajongók pedig hűen hallgatva a korongokat, várják a zenekar újjáalakulási buliját. És ez jól is van így.
Forrás: Subscribe Facebook oldala
De miért is vettem elő most a Subscribeot, ha a zenekar szünetel – és a banda fele főleg apai teendőit látja el?
Csongor Bálint énekes és a banda basszerosa Anga Kis Miki leporolta a fonogram díjukat és megalapította a Useme névre hallgató szupergruppot. A banda tagjai között ott van az a zeneileg zseniális Szalkai Tibi, aki az Idorut vezette el annak idején a fonogrammig. A szuperprodukcióban még a Special Providenceből ismert dobos Markó Ádám és az SS Studióban főleg producerként és hangmérnökként tevékenykedő, Varga Zoli sorakozott fel. Ez így mind jól hangzik, hiszen ezek a zenekarok mind ékes példái annak, hogy van még mit hallgatni itthon is. Azonban a nemrég megjelent Világvevő címre keresztelt Useme album nem ezt a példát erősíti. Ebből nem fonogram díj lesz, hanem néhány Bravo díj a tinik jóvoltából, akiknek ez a lemez szól. Nem akarok túl szőrös szívű lenni, hiszen a zenekar tagjait nagyon nagyra tartom, bárcsak ezt a bandát is szerethetném, de nem megy.
A lemez zeneileg rendben van, a hangzás jól kevert, azonban teljesen fantáziátlan. Olyan, mint egy petting, ami elveszi a kedved a folytatástól. A korong rengeteg hibája közül talán ez a legnagyobb gyengesége, arról nem is beszélve, hogy a Bálint hangja, soha nem volt olyan jó, hogy magyarul – és tisztán – énekeljen el egy egész albumot. Néhol már esküszöm felröhögtem, annyira komédiába áttetsző volt az előadásmódja, a szövegekből túlcsorduló szentimentalizmust már meg sem említem, hagyok nektek is valamit. Na de menjünk sorba és akkor hátha megértjük, hogy hol is hibáztak a srácok akkorát.
1.Minden hullám partot ér
Ez az alig több mint egy perces tétel, akármelyik Subscribe albumra felfért volna, mint felvezető a korong elejére. Azonban már ebben a dalban is olyan a Bálint hangja, mint akármelyik dilettánsé egy Balázs Show részből. Nyilván itt még adunk egy-két sanszot a folytatásnak.
2. Nem vagy egyedül
A következő dal egy könnyű szimfonikus vagy gothicus betéttel kezdődik, amire valljuk be, elég nehéz felépíteni egy egész számot. A verse nem ad semmi különleges hangzást, inkább csak egy könnyű pihenő a refrén előtt. Az első refrénnél azonnal az egykori sikeres tini zenekar jutott eszembe, a No Thanx. A szöveg gyengeségeire már ennél a tételnél felhívnám a figyelmet. Annyira tinédzser centrikus a szövegvilág, hogy nem tudom eldönteni, hogy ezek a zenészek most a pénzért játszanak, vagy egy rossz gyerekkoron akarnak túllendülni.
3. Világvevő
Rossz hír, hogy a címadó dal sem hozza el a megváltást az igazi optimistáknak. A zenekar bevallottan pop-rockot játszit. Ebben a műfajban a magyar színtér elég torzzá formálódott már főleg olyan zenekaroknak köszönhetően, mint az előbb említett No Thanx vagy akár a Hooligans (igen, azt játszanak), de a Useme-t semmiképpen nem szeretném egyenlőre ezekkel a zenekarokkal együtt emlegetni. Csupán arról van szó, hogy ha egy banda leteszi a voksát egy műfaj mellett, azt játssza jól. Ez semelyik oldalon nem állja meg a helyét.
4. Felhővitorlás
Ha egy percre elfelejtem, hogy ez egy zseniális zenekar is lehetne, akkor erre a tételre azt mondom, hogy hangulatos. Műfajilag megállja a helyét, fülbemászó dallamokkal tarkított pop szám. Aztán inkább meghallgatom az Idoru Face the Light című albumát.
5. Végszó
Nem, ez sajnos még nem a végszó. És elértünk oda, ahol komolyan, szívből szólóan és őszintén azt mondom, hogy ez egy jó szám. A Miki által hozott basszus cucc úgy röfög a verseben, ahogy azt már megszokhattuk és a refrén is elhozza azt a libabőrt, amiért húszpercnyi zenehallgatás után áhítoztam. A bridge amolyan „faszagyerekesre” sikerült és a Bálint még egy kis „szkrímót” is megenged magának a végén. Végre.
6. Gondolatok a kettőnk táncáról
Ez a szám épp annyira durván szentimentális és unalmas, mint a címe. Egyszerűen a „Végszó” után a srácok annyira behúzzák a kéziféket, hogy ki kell mennem egy cigi szünetre. A pronyós szinti alap egyszerűen giccses, és ahogy ez kiegészül egy tizenöt éves szájából nap mint nap elhangzó szavak szövevényéből összegyúrt dalszöveggel. Srácok, én rendesen átverve érzem magam.
7. Hova tartunk?
A lemez csak pörög és én még mindig várok. Ebben a számban van az abszolút mélypont. Van benne egy olyan kiállás, amikor a Bálint egy hatvan éve pályán lévő hakni énekest megalázó módon teszi nekünk teljessé ezt a pop élményt. A hova tartunk című énnemistudommicsoda rendesen egy komédia, mint ha Korda Gyuri bácsi hakni fellépését hallgatnám egy falunapon, miközben a másik színpadról áthallatszódna egy metal zenekar torzított szekciója.
„Remeg az áll
nyitva a száj”
Hallgassátok meg, megéri
8. Légy a hősnőm
Légy a hősnőm? Most komolyan. Ezt a számot simán alávághatnám a Pokemon című kultikus rajzfilm sorozat intrója alá. Ettől a zenétől egyszerűen boldog leszek. Vagy is lennék, ha öt éves lennék.
9. Vigyázom a palotád
A lemez hallgatása közben itt már nem fűztem semmi reményt ahhoz, hogy valami jó süljön ki ebből. Sajnos ez be is következett, itt már szinte csak a dalszövegek bagatelségén röhögtem, miközben a szobatársam próbálta túl hangosítani a saját zenéjével, ami a zseniális prog jazz Special Providence Lava című száma volt.
10. Élni végre
„Nem az életünk szép,
Hanem az út, amit épít a cél, az álomkép”
Bálint felcsapta a közhely szótárat, majd megírta ezt a dalszöveget. A zene ugyanolyan zajos és technikátlan mint az előtte elhangzott másik kilenc szám, de itt már muszáj volt végig hallgatni.
11. …van miért?
A záró dal esküszöm elhozta azt, amire végig vártam. Ha eltekintek a magyar nyelvű szövegtől, ami még mindig nem áll jól Csongor Bálintnak, ez egy olyan szám lehetne, ami simán bele illene a zenészek karrier képébe. A spiritusz megvan, talán csak nem kellett volna a végére tenni.
Összegezve ez egy nagyon gyenge bemutatkozás egy zseniális – is lehetne – zenekartól. Ha a jövőbe tekintek, remélem a sok selymes hangú mutáló tini pozitív visszajelzése közepette a srácok meghallják az igazi kritikákat is a lemezzel kapcsolatban és megpróbálnak olyat produkálni, ami jól is áll nekik és nem feltétlenül olyat, amit elvárnak tőlük, de legalább olyan szintű játékot. Még ha a műfaj sok eddigi rajongónak nem is fekszik annyira.