A Szerelempatak című, erdélyi idősek erotikához való hozzáállását taglaló fantasztikus filmben hallottam egy bácsit, aki megfogalmazta az élet számomra tökéletes ars poeticáját (az idézet nem pontos): "Szeretek enni, szeretek inni, szeretek ölelni és szeretek dolgozni." Ennyi. A munka legemelkedettebb formája számomra az írás. Egyedül ezt akartam egész életemben (jól) csinálni, és nem csak azért, mert olcsó hobbi, hiszen pusztán papír és toll kell hozzá, sőt legrosszabb esetben a sáros föld és egy faág is megteszi. Ha nagyon flancolni akarunk, vehetünk laptopot, és beülhetünk egy méregdrága amerikai kávézóba, hipster szemüveggel a fejünkön, latte-val a kezünkben, de az íráshoz mindez nem kell. Csak ketten kellünk hozzá. Csak te, meg én.
Az Ügynök halála társadalmi visszásságokra, és az ezekből fakadó személyes belső, illetve társas konfliktusokra világít rá, még mindig aktuális módon. Arthur Miller 1949-ben Pulitzert nyert drámáját az Örkény Színházban láthatja a közönség Mácsai Pál rendezésében.
Szerencsére már egyre több az olyan kezdeményezés, ahol átélhetjük a fesztiválfeelinget anélkül, hogy Budapesttől messzire kellene utazni. A Kolorádó fesztivál a Sztrilich Pál Cserkészparkban lesz most hétvégén, és főleg az alternatív és elektronikus zene kedvelőinek szól, meg azoknak, akik szeretik a cserkészkedést és a számháborút
Huszonegyedik századi magyar fiatalokról és tipikus problémáikról szól a Hol utca hány című musical az Ódry Színpadon, a Színház- és Filmművészeti Egyetem IV. éves színművész-bábszínész hallgatóinak előadásában. Álmodozunk szerelemről, pénzről, szakmai sikerről, és ha nem jön össze, dühösön magunkra zárjuk életünk Facebook-profil ajtaját.
Elcseszett, soha felnőni nem akaró, Pán Péter-generációs fiatalokról szól a Komod Színház deGeneráció című darabja a Karinthyban. Skype-on szakítanak, vállalkozónak álcázzák magukat, hogy munkát kerüljenek, neten randiznak és kényszeres evésbe, ivásba, drogozásba menekülnek. De mi elől? Ha magadra ismersz, ne olvass tovább – még a végén elkezdesz dolgokért felelősséget vállalni!
Horváth Kristóf “Színész Bob” fantasztikus, Petőfi verseket modern hangszerelésben megszólaltató előadásán voltam. Március 15-én Ti is elmehettek a Petőfi Irodalmi Múzeumba, ha szeretitek Petőfit, ha utáljátok Petőfit, ha imádjátok a forradalmat, az irodalmat, a slamet, és/vagy Horváth Kristófot. Korábbi ajánlónkat itt olvashatjátok. Színész Bob tényleg remek előadóművész és Petőfi remek költők. Ők ketten eggyé válnak…
A film az örökbefogadás témáját dolgozza fel. Látszólag. A valóságban ugyanis ennek az alkotásnak is ugyanazok a témái, mint a legtöbb Woody-darabnak: a férfi-nő (v)iszony és az élet nagy kérdései. Például hogy van-e szabad akaratunk, vagy a görög mitológiából jól ismert kegyetlen végzet irányít? Spoiler-érzékenyek is nyugodtan fogyaszthatják.
Ez a film a trilógia befejező része, sor kerül Luke Skywalker legvégső harcára Darth Vaderrel, és eldől az is, hogy a lázadók vajon sikerrel szállnak –e szembe a Birodalom által tervezett második, az előzőnél sokkal hatásosabb Halálcsillaggal, és vajon győztesen kerülnek-e ki a döntő ütközetből.
A második részben Luke, Leia, Han és a többiek tovább harcolnak Darth Vader és a birodalom sötét erői ellen. Egyre több dolgot tudunk meg az erő működéséről, a jedivé válás rejtelmeiről, két szereplő egymásba szeret, és valakiről kiderül, hogy valaki másnak az apja.
Vannak itt olyanok, akik még nem látták a Star Wars egyik részét sem? Nekik szól ez a filmkritika. Na jó, nem csak nekik.
Imádom Woody Allen-t. A humorát, az őszinte önostorozását, a szokatlan ötleteit és a nagy felismeréseit. Ezért eldöntöttem, hogy hetente kivesézek egyet a filmjei közül. Az eheti választásom az Agyament Harry.
