November 9-én este 8 órától áll a MoM Kulturális Központban először színpadra a Kardos String Theory, amely Kardos Dániel gitárművész legújabb alkotói formációja. Szabó Árpáddal, a zenekar hegedűsével beszélgettünk arról, milyen egy világszínvonalúnak szánt produkció előkészítése, és mit várnak a Get Closer Concerts szervezte eseménytől.
Get Closer: A „string theory” kifejezés húrelméletet jelent. Mit takar ez pontosan és milyen módon kapcsolódik a zenekarhoz?
Szabó Árpád: A húrelmélet egy részecskefizikai modell, amit azért hoztak létre, hogy összhangba hozzák az általános relativitáselméletet és a kvantummechanikát. (Mivel egyikünknek sincs semmi köze a fizikához, ezért nem is fejtegetném ezt tovább.) A lényeg, hogy szerettünk volna egy olyan nevet, ami utal arra, hogy a gitár mellett vonós hangszerekkel is dolgozunk, de nem késztet minket arra az asszociációra, hogy azonnal komolyzenére vagy vonós kamarazenére gondoljunk. A String Theory figyelemfelkeltő, kicsit misztikusan csengő. Ahogy a húrelmélettől azt várják, hogy képes legyen az összes erőhatás leírását egyetlen elméletben összesűríteni, addig mi azt szeretnénk, hogy a zenénk minden általunk szeretett és megélt zenei élményt képes legyen egyesíteni.
G.C.: Melyik zenei stílusokhoz sorolnátok azt, amit csináltok? Milyen műfajokat, ritmusokat foglalnak magukba az egyes számok?
SZ.Á.: Elég eklektikus ez az erőhatás-egyesítés. Mindhárman őrületesen sokféle zenét hallgattunk egész életünkben, ezért elég bátran ötletelünk hangszerelés közben, de szerencsére pont olyan ízléssel, hogy a végeredmény mégis valami koherens dolog lesz. Van egy saját hangulatunk, hangunk. Dani szerzeményei hol nagyon mélyek, hol keletiesen virtuózak, hol pedig melankolikusan bámészkodóak. A cselló-hegedű duó pedig erre a gitárhangzásra egy nagyon szép, közös mázat éget. A próbaidőszakban több ismerősnek is a Yo Yo Ma – Itzhak Perlman páros jutott az eszébe, ami természetesen túlzó, de azért elég biztató számunkra.
G.C.: Mennyi idő alatt halmozódott fel bennetek az a sok dallam, amit most ki fogtok játszani magatokból? Szükség volt egy bizonyos érési, összeérési folyamatra?
SZ.Á.: A szerzemények sok idő alatt halmozódtak fel Daniban, talán 15 év termése is lehet, amit játszani fogunk. Van olyan mű, amivel még diplomázott annak idején a Zeneakadémia jazz szakán, és van, ami más formában vagy hangszerelésben már megszólalt a karrierje során. Hármunk közös munkája 3-3,5 éve zajlik. A legtöbb dalnak az elején kialakult a váza, de a véglegesre, tökéletesre csiszolás körülbelül fél évvel ezelőtt kezdődött, hiszen azóta próbálunk intenzíven. Ennyi idő talán elegendőnek bizonyult a triónk közös játékának összeérésére.
G.C.: Mennyire ad szabad kezet Dani a szólók kidolgozásában? Ki milyen módszerrel alkotja meg azokat?
SZ.Á.: Hármunk közül alapvetően Dani a szólista, ennek ellenére nem sok terepe marad kiélni ezt, mert saját kompozícióiban nagyon fontos funkciót hoz a gitárral. Bár – meg kell hagyni – a dallamok is sokszor szólisztikusak, improvizatívak. Ezek a művek nagyon aprólékosan ki vannak találva, a legtöbb hang dinamikája, hossza, mindene. Tulajdonképpen le lehetne kottázni az egészet, de mi persze fejből játszunk mindig mindent. A komponálás amúgy együtt történik, de Dani a góré. Valival (Pribay Valéria – a szerk.) ilyenkor mindig elkezdünk „rosszalkodni”, amiből ő néha elkap valamit, és végül bekerül a szerzeménybe.
G.C.: Milyen lélekállapot és körülmény kell ahhoz, hogy a három hangszer tökéletesen együtt szóljon? Meglesz ez november 9-én a MOMkultban?
SZ.Á.: Szerintem a MoMkultban minden körülmény adott lesz hozzá. Nagy közönség várható, így mi biztosan fel leszünk spannolva, a helyszín pedig ideális színtér ennek a típusú zenénknek. A terem akusztikája tökéletes a kamarazenéléshez, és a hangosítás is remekül szokott szólni. A koncertet egy nagyon intenzív főpróbahét előzi meg, egyetlen pihenőnappal lezárva. Remélem, hogy az eredmény is magáért beszél majd.
G.C.: Mit jelent számotokra, hogy az Oregon előtt álltok fel a színpadra?
SZ.Á.: Nagyon örülünk neki, és hálásak vagyunk a lehetőségért a Get Closer-nek, mert aki szereti az Oregon zenéjét, az biztosan nagyon fogékony lesz a mi produkciónkra is. Szerintem az ő közönségük hasonlóképpen őrületesen sok zenét hallgat, ezért bízom a közös kapcsolódási pontokban. Szeretnénk átadni a saját katarzisainkat. Nem titkolom azt sem, hogy nagy megtiszteltetés lenne, ha mondjuk Ralph Towner belehallgatna, vagy megveregetné a vállunkat, és esetleg elvinne minket előzenekarnak hébe-hóba.
G.C.: Mik a jövőbeni terveitek? Hogyan képzelitek el a továbbiakat a bemutatkozó koncert után?
SZ.Á.: Biztos, hogy folytatjuk az intenzív munkát, hiszen lassan összeáll egy lemeznyi anyag, amit szeretnénk felvenni majd. Külföldre is kacsintgatnánk, mert ott bőven akad az ilyen típusú zenének keletje, és csinálnánk egy klipet, amivel a Mezzo-nál szintén lehetne kopogtatni. Szerintem egy filmben is remekül érvényesülne pár mű, ezért egy ilyen megkeresésnek ugyancsak szíves örömest eleget tennénk. Sok ötletünk van, amit nagy kedvvel meg is valósítunk, ha sikeres lesz a premier. Várunk tehát mindenkit sok szeretettel november 9-én a MoMKultba!