Az október 5-én kezdődött Cafe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál egyik visszatérő programja, a Kávéházi Tánckommandó. Szombaton Cuhorka Emese előadását nézhettük meg a Csendes Létteremben.
Táncelőadás és kávéház. Ez a párosítás utoljára a kánkán korában dívott a huszadik század elején. Ehhez a hagyományhoz nyúl vissza a Cafe Budapest több alkalommal, több ponton megrendezett programja. A helyszín mindig egy másik kávéház, egy másik miliő, egy másik atmoszféra. Az előadók is rendszerint mások, a magyar kortárs tánc kiemelkedő alakjai. Ami viszont ugyanaz: pontosan eltervezett, mégis szenvedélyes mozdulatok, gondolatébresztő performansz és egy kellemesen eltöltött kávéházi este.
Szombaton Cuhorka Emese lépett fel a Károlyi-kert közvetlen szomszédságában található Csendes Létteremben. A hatalmas belmagassággal rendelkező hely zsúfolásig telt kávéházi székeknél és asztaloknál kuporgó, a táncosnőt figyelő nézőkkel. Gyertyafény, zsibongás, félhomály. A magas falakról fura grafikák, lelógó kacatok, bizarr fémcsövek összevisszasága nézett le ránk. A néhol ideges, mégis meditatív elektronikus zene ütemei közepette lassan kiemelkedett a táncosnő, az ülő vendégek felé magasodva. Egész testét elborító feszes fekete ruhát viselt, amely még az arcát is eltakarta.
Színpad hiányában az előadás helyszíne a kávéházi székek közötti kis, szűk terek, maguk a székek és az oszlopok voltak. A táncosnő az ülőalkalmatosságokra kúszva átcsusszant két asztal között, néhol hozzáérve a mosolygó vagy éppen zavartan bámuló vendégekhez. Felcsúszott két oszlop közé, majd kígyózó mozdulatokkal újra visszaérkezett a padlóra.
A mozdulatok nyilván tudatosan megtervezettek voltak, mégis akadt bennük valami ösztönös és improvizatív. Az az érzésem, hogy a művésznő az alkotói folyamat transz-állapotában, “munka” közben is dolgozik a mozdulatain, az adott pillanathoz igazítja őket. Olyan, mintha mi is részesévé válhatnánk ennek a pozitív energiával teli, magával ragadó lelkiállapotnak.
A félelmetes, mégis csábító, tapadós, fekete dressz egyszerre testesíti meg a szexualitást és az elrejtőzést. Kitűnni vágyás és tömegben láthatatlannak maradás: ez a két ellentétes, gyakran mégis egyszerre jelentkező érzés sokunknak ismerős lehet. A színpad és a nézőtér összeolvadása miatt megszűnik a távolság a művész és a néző között, ugyanannak a térnek a részesei mindannyian.
A zenét Dj Thalium szolgáltatta. Az ötlet, a koncepció Hód Adrienn táncművésztől, a Hodworks együttes alapítójától, a Budapest Kortárstánc Főiskola fiatal tanárától származik. A csoport célja, hogy táncművészeti előadásaik során megújítsák a mozgásnyelvet, a dramaturgiát, valamint hogy előadásaikat nem szokványos terekben, helyszíneken mutassák be.
A képek a Cafe Budapest hivatalos honlapjáról származnak.