Gumicsizma, esőkabát, meleg ruha, sátorfólia: ezek voltak az idei STRAND – Nagyon Sár – Fesztivál túlélőkellékei. Augusztus 20. és 23. között a Nagyon Balaton rendezvénysorozat részeként immáron második alkalommal fogadta be Zamárdi a STRANDolókat. Sokan visszasírhatták a tavalyi fesztiválon beszippantott tömérdeknyi port, idén ugyanis az esős időjárás következtében kialakult sártenger és özönvíz sokkal több bosszússágot okozott.
Szerda délben kapunyitás, hosszan kígyózó sorok, várakozás, motozás, a biztonsági őr örömsóhaja, hogy nem lecsavarható nyelű esernyőt vittünk, majd irány a kemping. Idejében érkeztünk, rengeteg a hely. Az előző napokban félóránként frissített időjárás-előrejelzéstől picit megijedve nem sima földre, hanem kicsit emelkedő, fűvel borított talajra állítottuk a sátrat. Nem volt túl meleg, de legalább nem esett. Gondoltuk, egyébként sem lehet nagy baj, a sátrunk vízálló, csak egy nagyon kicsi lyuk van az elején. Az estét az Ivan and The Parazollal kezdtük a Petőfi Rádió – Telekom Nagyszínpadnál, majd itt is ragadtunk. A Mary Popkids tovább fokozta a hangulatot, a 25 éves Tankcsapdával pedig együtt ugráltunk és énekeltünk nagyokat. Az est fénypontja az amerikai rockbanda, a Papa Roach volt, akikben szerencsére szintén nem csalódtunk. A tartalmas napot követő pihenés azonban nem volt zavartalan. Hajnali három órakor arra riadtunk, hogy a lábunk tiszta nedves, a hálózsákjainkból csavarni lehet a vizet. Miután konstatáltuk, hogy a füvön felhalmozódó víztócsából épp a sátrunk már nem is olyan piciny lyukán csordogál be a víz alánk, egy vastag frottír zoknival kezdtük felitatni és az alvóhelyünkön kívül helyezni. A művelet el is tartott reggelig, „szabadidőnkben” egy éppen száraznak tűnő ülőhelynek is kevés területen gubbasztottunk a sátorban, és reménykedtünk, hogy a villámot legalább megússzuk.
Második nap. Sátorból kimászás után a ’mi vagyunk a legszerencsétlenebbek a világon’ érzés szertefoszlott a kemping egészének látványától. Az úszósátrak, újonnan keletkező mesterséges tavakon lebegő holmik és a fejvesztve rohangáló emberek által gerjesztett világvége-hangulat azt sugallta: mi még egészen jól jártunk. Az első éjszaka lezúdult, nagy mennyiségű eső többek kedvét – és maradék száraz ruháját – elvette a további bulizástól. A mellékelt kép is arról tanúskodik, hogy egy jól megválasztott sátorhely aranyat érhetett.
A csütörtöki napon érdekes, délutáni programok várták azokat, akik nem épp a hálózsákok szárításával, cuccaik megmentésével, elköltözéssel, túléléssel voltak elfoglalva. Talán ezen az egy napon volt igazán kegyes hozzánk az időjárás, megszáradt mindenünk, volt hol aludnunk aznap. Az esti koncertek szerencsére elfeledtették velünk az apró kellemetlenségeket. Bár a fesztivál területén szinte mindenhol dagonyázni lehetett, ez cseppet sem vette el a résztvevők kedvét, volt aki mezítláb, volt aki gumicsizmával oldotta meg a közel sem egyszerű közlekedést. Mi az előbbit túl hidegnek találva és az utóbbi híján zacskóval bélelt tornacipővel előztük meg a vizesedést. Az OTP Junior Színpad és Nagyszínpad között cikázva hallgattunk pár jó zenét a Kaukázustól, 30Y-tól, Hősöktől, majd a Brains-szel és a Subscribe-bal kellően megalapoztuk a másnapi nyakizomlázunkat.
A fesztivál nemcsak koncertekkel, hanem kísérőprogramokkal is kedveskedett a látogatóknak, a Diákhitel Kávézóban érdekes beszélgetéseket hallgathattunk meg, festhettünk kortárs festők társaságában, kitölthettünk közlekedésbiztonsági teszteket, amelyekkel ajándékokat is nyerhettünk, célba dobhattunk bajuszért, játszhattunk OTP-s szalmakalapért, volt slacklining, de akit nem riasztott el a szél vagy a csöpörgő eső, az lubickolhatott a Balatonban is. Ha valaki ennél több adrenalinra vágyott, fejest ugorhatott 50 méter magasról egy gumikötéllel a lábán, felmászhatott a mászófalon, vagy egyéb pörgő-forgó-csúszó eszközökkel gyorsíthatta fel a szívverését.
A harmadik nap inkább beszélgetős, iszogatós, közben fél füllel koncertet hallgatós estéjébe természetesen belefért egy Fish!, Punanny Massif és egy The Carbonfools tombolás.
A szombati záró buli tette fel igazán a STRAND Nagyon Zene Fesztivál i-jére a pontot olyan neves előadókkal, mint az Irie Maffia, a Quimby, a Supernem, a Magashegyi Underground és a Péterfy Bori & Love Band, akik mind lelkesen köszöntötték Zamárdi elázott közönségét. Csak szegény John Newmannek nem szólt senki, hogy nem Budapesten van. Az apró bakitól eltekintve a fiatal szigetországi énekes koncertje is remek volt, nem véletlen, hogy a szakadó eső ellenére is több ezren énekeltek vele. A fesztivál stílszerű lezárása nem is lehetett volna más, mint egy jó, kiadós esővel szétoszlatott tömeg.
Mindent összevetve a tavalyinál vélhetően szervezettebb, az esőre nem eléggé felkészült, zenei kínálatában viszont kiváló fesztiválon vagyunk túl. Szerencsére a kedvünk nem úszott el a rengeteg esővel, úgyhogy jövőre gumicsizmával, csónakkal, vízálló sátorral, esetleges por elleni maszkkal felszerelkezve ugyanitt találkozunk!