K. T. Zelenay könyve a magyar Szent Korona történetét meséli el egyedi megközelítésben. A korona, amely egyfajta kondenzátor, a koronázási szertartás során, a többi kegytárgy segítségével, olyan képességekkel, energiákkal ruházza fel az uralkodót, hogy ő a későbbiekben ennek az isteni tudást birtokló kegytárgynak a segítségével alkalmassá váljon a bölcs kormányzásra.
A könyv bevezető része a Szent Korona megalkotásának különféle körülményeit és a készítők motivációit taglalja. Az olvasó a legendák garmadájával találja magát szembe. A szerző azonban önkényesen válogatva tárja elénk a korona keletkezésével kapcsolatos, különféle sejtelmes történeteket. Megemlíti, hogy II. Szilveszter, abból a megfontolásból, hogy a magyar király megkoronázásának még nagyobb nyomatékot adjon, 297 évvel toldotta meg a történelmet, hogy a jeles eseményre 1000-ben kerülhessen sor. Egy másik, a szerző által nem említett legenda szerint azonban István kérte, hogy a koronához használják fel Nagy Károly fejdíszét, amelyet még alattvalóitól, az avaroktól zsákmányolt, ezért felnyittatta a (pusztán csak a pápa által kitalált) Karoling-dinasztia alapítójának sírját. A koronaékszerekhez kapcsolódó másik ősünk, Attila is fontos szerephez jut az történésekben, mivel a nagy elődök által hátrahagyott ereklyék birtokolják egykori tulajdonosaik erejét. A királyoknak és segítőiknek tehát nem pusztán az árnyékvilág, hanem az azon túli szféra lakóival is meg kell találniuk a közös hangot a siker érdekében.
Hamarosan rádöbben az olvasó, hogy a magyar királyok életének fonalával egybeszőtt fantasy világba csöppent, és szemei előtt nem egy egyszerű történelmi regény képei peregnek. Ebben a világban a magyar királyok életét meghatározta egyfajta hit és spiritualitás, az isteni tudás kutatása, amely végig ott van a háttérben és igyekszik biztosítani, hogy a titok ne kerülhessen rossz kezekbe. Az alapkonfliktus, abból adódik, hogy Szent István a Szent Korona és Agor sámán segítségével dimenziókaput nyit a székesfehérvári bazilika alagsorában, ezzel számos szörnyű démont és nyughatatlan lelket szabadítva az emberiségre. Ennél nagyobb galiba aligha kell ahhoz, hogy elvesse a keresztény és a pogány világ határmezsgyéjén sarjadó új állam ezeréves küzdelmének és gyötrelmének magvait. Az uralkodónak és legfőbb sámánpapjának sikerül meggyőznie arról az Istent, hogy ruházza fel a földöntúli tudás képességével a koronázási ékszereket. Így a magyar királyok, amikor a megfelelő módon és helyen beiktatják őket hatalmukba, miután elmondják azon szavakat, amelyeket a magyar hazát oltalmazó Boldogasszony súgott egykor István fülébe, az isteni tudás birtokába kerülnek. Szent István Istennel kötött egyezségének eredményeként, ha állama a halálát követően ezer évig fennmarad, a magyarok elhozhatják a békét a földre, ellenkező esetben viszont mindenkire pusztulás vár. István ekkor még nem tudhatta azonban, amit az olvasó és Isten már akkor is tudott, jelesen azt, hogy ez az ezer év nem lesz sétagalopp. Már a kezdet is nagy áldozatokkal járt. Fiának meggyilkolása miatt Istvánt nem követhette leszármazottja -, akit apja születésétől fogva arra nevelt, hogy méltó utóda legyen – a trónon. Az állam szempontjából legkritikusabb időszak tehát eleve nem úgy indult, ahogy az optimális lett volna.
Zelenay a történelmi tényekkel összefonódó legendák közül esetenként a legelképzelhetetlenebbeket magától értetődőnek állítja be, miközben a leginkább valószínűsíthetőkről szót sem ejt. Előbbire érdekes példa lehet a Szent István elsőszülött fiának korai halálával kapcsolatos mítosz. A szülés kínjaitól minden erejét elvesztő Gizella, elsőszülött fiát karjaiba fogva, a rájuk szórt átok miatt úgy megretten tőle, hogy ijedtében elhajítja gyermekét, aki ettől megnyomorodik. Az ehhez hasonló eseményleírások a Fekete Vipera magyar változatában megfilmesítve valószínűleg nagy sikert arattak volna, forráskritika tekintetében azonban a népmese kategóriájába tartoznak. Mivel a szerző a magyar történelem eltitkolt lapjait szeretné elénk tárni, nem ártott volna módszertanilag hazánk történetének nyilvános lapjaiból kiindulni és a logika, valamint az életszerűség korlátaira támaszkodva szelektálni a hozzájuk kapcsolódó, különféle változatokat. A könyv egyébként szórakoztató és hasznos olvasmány egyben, amelyben valódi bölcsességekre is akadhatunk. Jó példa erre, amit Isten mond Istvánnak a vallással kapcsolatosan: „A vallás művelése szent dolog, terjesztése viszont már inkább politikai. Országod azon gyámoltalan lelkei, akik még Yotengritnek hódolnak, és nem engem tartanak teremtőnek, találnak egy közös pontot a keresztény vallással. Ha pedig papjaid ügyesen prédikálnak, Boldogasszony neve hamarosan már nem Tengritet dicsőíti, hanem Máriát.” Ha az ember le tudja fejteni a történelmi eseményekről a képzeletvilág burkát a magyar műveltséghez alapvető fontosságú információkkal gazdagodhat. A magyar történelem dicsőséges és sanyarú időszakain suhanunk keresztül és nyerünk bepillantást az uralkodók és az általuk vezetett nép, valamint a magyarok Istennel kötött szövetségének záloga, az országot jelképező korona kapcsolatába.
A magyar Szent Korona egy önálló entitás a műben, amely megfelelő körülmények között képes irányítani a halandókat, időutazásra vinni őket, vagy felfedni előttük sorsukat. Megtudhatjuk, hogyan sikerült kiaknázni és az ország javára fordítani a koronában rejlő potenciált államférfijainknak az évszázadok sodrában. Megérthetjük, hol van ebben az isteni tervben az egyes királyok és királynők, az érsekek, a hadvezérek vagy az egyszerű földönfutók helye. A 2038. Avagy a magyar történelem eltitkolt lapjai elmeséli nekünk, hogy történelmünk nagy alakjai közül kik voltak azok, akik nem tudtak megfelelni a feladatnak, miért buktak el, és kik voltak azok, akik pedig teljesítve a küldetést megdicsőülhettek az ereklye által.