Véget ért a Cartographia Kupa és a Budapest Kupa rendezvénysorozat, de természetesen teljesítménytúrák még vannak szép számmal az év végéig. Tekintsük át kicsit az elmúlt hónapokat, hogy merre is jártunk!
Pesten lakom így a Budapest Kupa kézenfekvő választás, habár a kupafüzetem nem ezt mutatja. Sokszor ütközött másik túrával a kiírt táv, de az MVTE Éremre szakítottunk időt. A Cartograhipa Kupát azért szeretem annyira, mert olyan helyekre kalauzol el, ahová alapból nem mennék csak úgy kirándulni. Ilyen település például Salgótarján, ahol a Karancs-Medves 20-as távján vettünk részt. A Medves-hegy a Nógrádi-medence legszebb formájú vulkáni kiemelkedése, meredek gerincek és mélyen szántó völgyek tagolják. A feltörő lávából keletkeztek a többnyire oszlopos szerkezetű bazaltcsúcsok, egy ilyen bazaltkúpra épült Salgó vára is. Az egyik kedvenc helyem marad a Boszorkány-kő, vagyis a Kis-Salgó, amelynek lépcsősre töredezett hatalmas bazalttálcája szemet gyönyörködtető.
Jártunk Gyöngyöspatán, ahol a Patai-Mátra keretében megmásztuk a 
Kecske-követ, és a Várhegyről remek kilátás nyílt a városra. Csodálatos virágos rét mellett haladtunk el, és sűrű erdőben is jártunk. Igaz, hogy nem a legmeredekebb szakaszai a Mátrának, de azért alaposan megizzasztott minket az útvonal. Mindenképp megérte a látvány miatt.
Voltunk Felsővadászon a Magashegy teljesítménytúrán, amely a Cserehát lankás dombjain visz minket. Jártunk a Mezőgazdasági Múzeumban és láttunk, ahogy a napraforgót aratják. A túra után bónuszként (ha már úgyis itt vagyunk felkiáltással) átautóztunk Aggtelekre, és ugyan futva, de elértük az aznap induló utolsó sétát a cseppkőbarlangban.
Várpalotán a Fehér-Vár-Palota 20V meglepetés volt, hiszek a Keleti-Bakony nem magaslati csúcsairól híres, de jelentem elég meredek dombjai vannak. Kissé barátságtalan időt fogtunk ki, a Baglyas csúcsáról majd’ lefújt minket a szél, de kárpótolt a cseppet párás, szép kilátás.
A Vár a Mikulás teljesítménytúra a sorban utolsó a Cartographia Kupa és a Budapest Kupa igazolófüzetében is. Szépjuhászné körül baktat a Budai-hegységben fel s le, átmegy János-hegyre az Erzsébet-kilátóhoz, át a Tündér-sziklára, le a Budakeszi-útra. Elhaladtunk a libegő alatt, a Gyermekvasút nyomvonalán és visszaérünk a Szépjuhásznéra. A célban kaptunk mikulás csomagot is, hogy a rendezők hűek legyenek a túra nevéhez.
Jártunk még sok szervezett úton: voltunk „régi” útvonalon, mint például a 
Kaptárkövek 30 és A Gyermekvasút nyomában. Megszerettük a sötét erdőben való gyaloglást A Gyermekvasút nyomában éjszakai változata alatt olyannyira, hogy a Csillaghegyi Csillagokra is elmentünk. Az idei évben eddig 43 szervezett túrán vettünk részt (bár testvérem kettővel lekörözött) és öt saját túrán, ám tervben van még december 28-án a Barlangtól-Barlanging és/vagy 29-én a Fóti-Somlyó 30.
Jövőre igyekszem többet írni a túrákról, hogy kicsit élettel telibb legyen a (H)Egycipőben. Köszönöm mindenkinek, aki olvassa a rovatomat, valamint boldog, békés Ünnepeket kívánok és kirándulásokban gazdag, sikeres Új Évet!
