Az őz

Olvasási idő: 2 perc

Irigység, féltékenység, ismerős magyar helyszínek és történelmi események. Egy ember története, aki a borzalmas gyerekkor után sikeres lesz, de az igaz szeretetet és melegséget mindig hiányolja. Szabó Magda 1959-ben megjelent Az őz című könyve alapján készült darab október 15-től tekinthető meg a Rózsavölgyi Szalonban.

Encsy Eszter (Nagy Mari) szerény körülmények között nő fel egy nagyon nehéz korban. A hiánnyal teli gyermekéveket még nehezebbé teszi, hogy Angéla (Erdélyi Tímea), Eszter egyik osztálytársa, gazdagon és boldogan él. Ő testesíti meg mindazt, amit Eszter hiányol a saját életéből. Bár Eszter felnő, gazdag és ismert színésznő lesz a második világháború után, de mivel gyermekkora olyan nehezen és kemény munkával telt, nem kaphatja meg soha mindazt, ami Angélának megvan. Azt az ártatlanságot és felhőtlenséget. Eszter keményebb jellem, gyakran undok és borzalmas dolgokat tesz vagy mond, így bár az ő szemszögéből látjuk a történetet nem tudjuk feltétlenül elfogadni őt és csak a szomorú háttere miatt érthetjük meg miért ilyen.

A történetet, már idős asszonyként meséli el Encsy Eszter, de élete fontosabb pontjaihoz érve egy “flashback”-et látunk, ahol megnézhetjük pontosan mi történt. Ekkor Nagy Mari néhány lépés után hirtelen átalakul a főhősnő fiatalkori énjére. Máshogy beszél, máshogy viselkedik, de amikor a párbeszédek véget érnek, megint átlép az idősebb Eszter szerepébe, elmeséli még mi történt és mit érzett. Ez a színészi játék zseniális és mivel annyira jól érezhető, hogy most a jelenben vagy a múltban vagyunk, egyáltalán nem nehezíti a történet követését. Nagy Mari beszédében érezni azt az igazi történetmesélős, nosztalgiázós hangsúlyt, ami megadja az egész darab hangulatát.

A történetmesélés másik érdekessége, hogy a főhősnő felénk fordulva, egyes szám második személyben beszél, ami egyrészt őszintévé teszi a darab hangulatát, másrészt azt az érzést kelteti, hogy valami szerepünk van a történetben és hozzánk beszélnek. A darab elején így egy olyan kérdés merül fel bennünk, amit nem sok színdarab tud kiváltani: “vajon ki vagyok én?”. Ez a kíváncsiság nagyon jól fenntartja az érdeklődést a történet elején és ráad egy lapáttal a befogadás megkönnyítésére, ahogy haladunk tovább az eseményekkel.

Többet nem mesélnék el a fontos fordulópontokról a történetben, de összességében ez egy igazi őszi hangulatú darab. Elmereng, nosztalgiázik és biztosan nem egy laza kis kaland. Miután kiléptünk a szalonból nem csak az időjárás miatt érzünk valami hideget.

Szereplők: Nagy Mari, Gáspár Sándor, Spolarics Andrea, Erdélyi Timea, Sipos Imre
Díszlettervező: Enyvvári Péter
Jelmeztervező: Sántha Borcsa
Dramaturg: Kovács Krisztina
Rendező: Őze Áron

Bemutató: 2016. október 15.
Hossz.: 120 perc, egy szünettel

További információk a Rózsavölgyi Szalon honlapján találhatóak.