Mindig van lejjebb – A mélyben című Gorkij darab bemutatója az Örkény Színházban

A cikk címe nem a nagyszerű előadás színvonalára, hanem Maxim Gorkij A mélyben című drámájában megjelenő emberi sorsok kilátástalanságára utal, mellyel Ascher Tamás rendezésében szembesülhetünk.

A nagy orosz szerzők drámái, regényadaptáció folyamatosan és nagy számban szerepelnek a színházaink repertoárjában. Rendezőink meglátják a művekben az orosz és a magyar társadalom lelki rokonságát, valamint az orosz klasszikusok mához is szóló markáns üzeneteit. Maxim Gorkij Éjjeli menedékhely című drámáját A mélyben címmel Ascher Tamás állította színpadra az Örkény Színházban.

Az Éjjeli menedékhely című dráma 1902-ben született, miközben az alakjai 2019-ben is itt vannak közöttünk, elég csak körbenézni a Blaha Lujza tér aluljárójában, vagy betérni egy hajléktalan szállóra. A szegénység, a magány, a kiszolgáltatottság, az alkoholizmus és a reménytelenség ma is sok embertársunk életét jellemzi. A sors fintora, hogy a premierre érkezőket, a színház előtt gyülekező közönséget több kéregető is megszólította, többek között egy Fedél Nélkül című újságot a kezében szorongató hajléktalan.

A mélyben című előadásnak nincs igazi főszerepe, mivel a 18 színész által megformált figurák egy-egy lecsúszott sorsot helyeznek a színpadra. Ascher Tamás a karaktereket úgy tette maivá, hogy a gyakran parodisztikus gesztusokkal dolgozó színészek színes tablót mutatnak a kilátástalanság világáról. A nincstelenek szálláshelyét „üzemeltető” kevésbé szegények, és a menhelyre kényszerülők még abban a helyzetben is – ahonnan már úgy tűnik nincs lejjebb -, igyekeznek belekapaszkodni egy-egy kis reménysugárba, de bármit is tesznek, a végén csak az alkohol és a bűn marad számukra. Nem történhet ez másképp, mert igazi segítséget nem kapnak a társadalomtól, de ők sem adnak egymásnak.

Ebbe a „mély” világba érkezik meg váratlanul a vándor Luka (Gálffi László), aki a jóságot, a toleranciát és a szeretet hirdeti, és nem csak beszél, hanem tetteivel is alátámasztja elveit. A kegyetlen és önző menedékhelyi mikrovilág analógiája az emberiség viselkedésnek. A párhuzam nyilvánvaló: Jézus a gondolataival, a szavaival és tetteivel saját korát igyekezett jobb belátásra bírni, ahogy Luka is erre tesz kísérletet. Luka rövid jelenléte megbolygatja, elgondolkodtatja a menedékhely lakóit, de dühöt és ellenkezést vált ki végül belőlük, és rövid úton megszabadulnak tőle. A menedékhely lakói – miután Lukát elzavarják-, még mélyebbre süllyednek a bűnben, fokozzák egymás bántását, gyötrését, megalázását, ahogy az emberiség számos képviselője évszázadok óta ezt teszi. Ascher Tamás jó érzékkel bontja ki a figurákon, helyzeteken keresztül az analógiát, és úgy teszi maivá a modern színpadi eszközök, és a nyelvezet által a közel 120 éves művet, hogy nem érezhetünk a rendezésében erőltetettséget. Ascher a darab feszült és nehéz pillanatait a humor segítségével finom arányban oldja. A színészek az ironikus és parodisztikus helyzeteket nagy kedvvel és hatásosan használják ki.

Az előadás igazi csapatmunka eredménye, ezért nem emelek ki senkit, de felsorolom – színlap szerinti sorrendben – azokat a színészeket, akiknek hiteles és nagyszerű alakításának köszönhető a színvonalas előadás: Znamenák István, Hámori Gabriella, Zsigmond Emőke, Patkós Márton, Csuja Imre, Nagy Zsolt, Polgár Csaba, Kerekes Éva, Dóra Béla, Kókai Tünde, Vajda Milán, Csákányi Eszter, Ficza István, Máthé Zsolt, Novkov Máté, Jéger Zsombor, Kákonyi Árpád, Gálffi László.

A mélyben című darab nem ad feloldást a nézők számára a nehéz sorsú emberek élethelyzetének, motivációinak bemutatásával, de számos olyan pillanat van az Örkény Színház előadásában, amelyek hol katartikusan, hol ironikusan oldják a drámai feszültséget.

Értékelés: 10/10

Video: Whatevermen Stúdió