Forrás: vanyabacsi.blog.hu
Taxisok és utasok. Az éjszakai Budapest jellegzetes szereplői. Te, én és minden ismerősünk. Egy hasonló figura egyszer már elvitt, vagy leszólított, valahol találkoztál már vele. Kiszállnak, beszállnak. Vicces helyzetek, megrázó történetek, mini életmesék. A nevetés garantált.
A darab különlegessége a film és színház remek keveredése. A színpadon álló autó állandó. Mintegy húsz kis jelentet láthatunk. Négy jellegzetes taxis karakter és számos, a társadalmunk egy-egy rétegét megszemélyesítő utas. A szélvédő túloldalán beszélgető színészek mögötti hatalmas filmvásznon ugyanaz a jelenet játszódik, mint a taxiban, a színészek ugyanazt alakítják élőben előttünk, mint a felvételen. Így „nagyban” láthatjuk az arcjátékukat, testbeszédüket. A jelenetek között szépséges, az éjszakai Budapest jól felismerhető részeit bemutató filmfelvételek vezetik át a nézőt. Így mindig egyértelmű, hogy épp melyik kerületben járunk.
Forrás: magyarnarancs.hu
A taxisok
Mackós, izmos, kemény csávó, aki „szarnak” tartja a kortárs színházat, de érzései neki is vannak. Orosz bevándorló, akinél furcsán működi a taxióra, de azért jó apa. Ügyefogyottságában is imádnivaló fiatal srác, hatalmas, soha be nem teljesülő álmokkal a pénzről, a nőkről és a jobb életről.
Az utasok
Fiatal kultúrsznob, mégsem prosti, hallássérült lány, terhes nő, aggódó anyuka, első randis párocska, katolikus pap és még sokan mások.
A 7óra7 azt írta, vannak drámai szempontból kiaknázatlan lehetőségek a helyzetekben és a színészekben is, időnként közhelyesek a poénok, és sajnos nem tudjuk eldönteni, hogy akkor ez most mozi-e vagy színház. Én személy szerint be tudtam fogadni a színház-mozi mixet, nem érdekelt, hogy ez egyik se vagy mindkettő. Megállapítottam, hogy ez az előadás ilyen és kész, hátradőltem és jól szórakoztam. Bár a dialógusok közül egy-kettő valóban kissé erőltetett és elcsépelt volt, ám a nagy részük még így is váratlannak és kacagtatónak bizonyult.
Forrás: 7ora7.blog.hu
Én nem vagyok annyira színház-szakértő, hogy kiaknázatlan lehetőségekről szót merjek ejteni. Az igaz, hogy egyik jelenet sem válik vezérlővé, annak ellenére, hogy bármelyik lehetne egy, akár többfelvonásos dráma alapsztorija. Itt viszont nem mélyülünk el egyik szituációban sem, nem kell drámai pálfordulásokra és nagy katarzisokra számítani. Csupán egy tragikomikus kóstolót kapunk színes társadalmunk minden rétegéből, és a taxissors irritáló, mégis változatos magányosságából. Ennyit kell tőle várni, mert ezt hozza is a darab. Én nem kívántam több kiaknázandó jellemfejlődést és fordulatot. Elégedett voltam, amikor lement a függöny.
Még sok álentellektüell okoskodást írhatnék ide, de helyette inkább rátok parancsolok: nyomás megnézni a 011 alkotócsoport előadását az Átriumban, legközelebb január 8-án vagy 20-án! További infók ezen a linken.