Az élő hiphop-élvezet

Olvasási idő: 6 perc

A jelenleg 6 tagú, 2010-ben alakult, dunaújvárosi BeatKOHO zenekar tehetséges fiataljai egyre masszívabban másszák meg a magyar rap meredek ösvényeit. Zenefilozófiájuk az élő hiphopra épül. A sokatmondó szövegek igényes, hangszereken előadott dallamokkal olvadnak össze. Az R33 tehetségkutatójában elért második helyezés és az A38 Talentométerén való döntőbe jutás után máris itt van a legfrissebb zenei termékük, a Fújd ki című lemez.


SF: Meséljetek a zenekar létrejöttének körülményeiről!

BeatKOHO: 2010 elején alakultunk, akkor még négy taggal. Albi, a basszusgitárosunk, és Oszkár, a zeneszerző-billentyűs már egy ideje együtt játszott egy reggae zenekarban, amikor felmerült, hogy kellene rapbetét az egyik számhoz. Szükség volt egy MC-re, így megkeresték Joe-t, Albi egyik régi ismerősét, aki már régóta keltette a feltűnést a hiphop-élet színpandán különféle formációival és rapbulik szervezésével. A reggae-rap közös projekt végül nem jött össze, viszont a srácok kitalálták, hogy csinálnak egy élő hiphopot játszó bandát. Ez lett a BeatKOHO. Fecót, a dobost szintén Albi szervezte be, felrémlett neki, hogy 16 éve együtt játszottak egy rockzenekarban, és jó lenne újra közösen zenélni. A négyes valamivel később egészült ki Backkel – underground körökben a StreetROYAL-ból ismert MC-vel -, aki Joe mellett, karakteres hangjával tovább árnyalta a képet. Végül a tehetségkutatók bíráinak javaslatára egy DJ-vel tettük teljessé a formációt. Robi március óta karcol húzós scratcheket a hangjegyek közé.

SF: A koncepció: élő hip-hop. Mit jelent ez pontosan?

BeatKOHO: A hiphop alkotókat gyakran nem tekintik igazi zenésznek, mert nem jellemző rájuk a hangszeres felállás, az elektronika játssza a főszerepet. Mi ezzel szemben a rapszövegek alá igényesen megírt, profi módon játszott zenéket rakunk. A közönség így pontosan azt kapja a koncerten is, amit az albumon hall. Mindez bebizonyítja, hogy lehet hangszeres műfaj, és azok, akik ebben alkotnak, éppúgy válhatnak igazi művészekké, mint más stílusok muzsikusai. Magyarországon azért is érdemes hiphopban utazni, mert a gazdag és kifejező magyar anyanyelvünk különösen jó alapanyagként szolgál a rapzenéhez.

SF: Kinek szólnak a dalaitok?

BeatKOHO: Célunk, hogy minél szélesebb rétegekhez eljussunk, a tinik és a kemény undergroundot hallgatók mellett a 25-35 éves, fesztiválra, koncertekre járó korosztályhoz is, így építve hidat a gengszter stílus és a viccelődős mainstream rap közé. A Németh Jucival vagy Dimanovski Natival készült közös daloktól is azt reméljük, bevonzzák a közönségüket. Sajnos a lányok ritkán szeretik a hip-hopot. Talán a számainkban felcsendülő előadók hangja a női hallgatókat is becsalogatja a koncertre. A szövegekben kevés csúnya szót használunk, és igyekszünk belecsempészni komolyabb, akár társadalmi mondanivalót is. Elvont versek helyett azonban mindezt viszonylag könnyed, sokak által fogyasztható, mégis igényes formában tesszük. Személyes küldetésnek érezzük, hogy arra tanítsuk a fiatalokat, a tizenéves lázadás és a rapzene nem feltétlenül az eszement piálásról, a drogozásról és a keménykedésről szól. Egyesek “lakossági hip-hop”-ként fordítják le azt, amit mi csinálunk.

SF: Már említettétek, hogy készítettetek közös számot Németh Jucival, valamint Dimanovski Natival, az Óperentzia énekesnőjével. Hogyan zajlott az együttműködés?

BeatKOHO: Juci az R33-ban zsűrizett minket, és felajánlotta egy közös szám elkészítését. Ez lett a “Kicsit mindenkié”. A zenei alapot Back írta, majd Joe-val a szöveget is összedobták. A dobos részben Oszi keze is benne volt, Fecóval ketten játszották fel , Juci pedig hozzátette a saját egyéniségét. A refrén dallamát például ő rakta össze két négysorosból. Egy végtelenül kedves és nagyon elhivatott művészt ismertünk meg a személyében. Dimanovski Nati hozzánk hasonlóan dunaújvárosi , a vele való együttműködés is kifejezetten pozitív volt. Végig éreztük, hogy egymásra tudunk hangolódni, magától rátalál a hangunkra, és nagyon jó zenei ötletekkel dobja fel a közös számot. A Rám e város című nótán el is érzékenyült. Mindkét esetben szakmailag felkészült énekesnőkkel volt dolgunk.

SF: Milyen zenei múlttal rendelkeztek?

Oszkár: Gyerekkorom óta tanulok zenét, a BeatKOHOban billentyűs vagyok és zenét írok. Több hangszeren játszom. A jazz, a reggae és a downtempo berkeiben is megfordultam már, Chopintől a Doorson keresztül a Portisheadig több előadó inspirál.

Joe: a hiphop és én a középsuliban találkoztunk, és azóta is elválaszthatatlanok vagyunk. Imádok rapszövegeket írni és előadni, több formációban alkottam már. Néhány szám lemezen is megjelent. Rapbulikkal tarkítottam a helyi underground életet, jelenleg a BeatKOHO mellett az Eleven nevű, négy MC-ből álló formációban  tevékenykedem.

Albi: A zene tizenöt éves korom óta olyan nekem, mint a levegő. Nyolc zenekarban voltam alapító tag, számos szerzővel szerepeltem főleg rock, alter rockfunky illetve reggae, dub és drum & bass vonalon. Sok dal, koncert, demo-lemez van a hátam mögött. Régen inkább gitároztam, aztán egyszer az egyik basszgitáros tag nem jött el próbára, én meg felkaptam a hangszerét. Annyira hozzám nőtt, hogy azóta le sem raktam. A BeatKOHOban újra előkerült a gitár, a dalszerzésnél és a hangszerelésnél használom, színesítve a számok megszólalását. Élőben viszont a mély húrok szerelmeseként tartanak számon.

Fecó: A zene nekem is gyerekkori szerelem, már az oviban doboltam hurkapálcika és tollasütő segítségével. Ezeket később egy rockzenekarban (ahol Albival is megismerkedtem) igazi hangszerre cseréltem. Aztán egy ideig nem léptem fel, a zenének csak koncertek és lemezek hallgatásával hódoltam, amikor Albi újra rámtalált. Azóta a BeatKOHOban pattogtatom az ütemeket.

Robi: Régóta foglalkozom a scratch DJ-zés elsajátításával. Amikor megtudtam, hogy a szülővárosom egyik zenekarában, a BeatKOHOban kellene a lemezeket tolnom, azonnal kaptam az alkalmon. Már a meghallgatáson kiderült, hogy jó döntés volt.

Back szintén meghatározó rapelőadó és szövegíró az underground világában, a BeatKOHO mellett még a StreetROYAL formációt is az ő neve fémjelzi. Sajnos az ő társaságát nélkülöznünk kellett az interjú közben, egy franciaországi klipforgatás miatt.

SF: Eltérő személyiségek, zenei stílusok és hangszerek kavalkádja. Hogyan tudtok mégis együtt dolgozni? Avassatok be minket a műhelytitkaitokba!

BeatKOHO: Már az első közös zenélésnél éreztük, hogy egy húron pendülünk. Rengeteg különféle ötletünk van, ezeket jó együtt továbbgondolni, inspiráljuk egymást. A ízlésünkben, zenei múltunkban fellelhető eltérések úgy olvadnak össze, mint a különféle fémek az olvasztótégelyben. Együttműködésünk másik titka a közös értékrend: a zene szeretete, a kitartó munka és a megbízhatóság. Bírjuk a kritikát, tudjuk, hogy a hibáinkból tanulunk, meghallgatjuk mások véleményét. Ha egy dalon dolgozni kell, megbeszéljük, ki mit írjon át, mit gyakoroljon. A közösen kiosztott házi feladatot biztos, hogy mindenki megcsinálja a következő próbára, így igyekszünk a fejlődésünk elől minden akadályt elgördíteni.

SF: Dunaújvároshoz kötődtök, a zenekar nagy része itt él, itt próbáltok, léptek fel. Milyen lehetőségei vannak a városnak?

BeatKOHO: Oszi kivételével mind Dunaujvárosban születtünk. Nem mindig könnyű itt az élet, mégis szeretjük. A szocialista lakótelepen eltöltött gyerekkorunk emléke örökre belénk vésődött, és elszomorít minket, hogy az akkor jellemző közösségi összetartás kiveszőben van. Ezt a problémakört a “Rám e város” című számunkban meg is énekeltünk. A nevünk is részben a helyi acélkohóra utal. Azt valljuk, hogy az embernek csak egy otthona lehet, amihez hűnek kell maradnia. Ez a gondolat visszaköszön az “Ez az én földem” című számban. Körülölel minket a helyi közönség szeretete, amiért nagyon hálásak vagyunk. Budapesten nem találtunk volna ilyen elánnal támogató, lokális közösségre. Emellett a helyi zenei életnek is szüksége van ránk, úgy érezzük, hogy lelkesedésünkkel, pozitív mondanivalóinkkal, zenénkkel, és a BeatKOHO-t is tömörítő Wandallz label rapbulijaival kirángatjuk őket a hétköznapok szürkeségéből.

SF: Mit tanácsoltok a fiatal zenekaroknak?

BeatKOHO: Ha valaki zenészként akar boldogulni, a tehetség önmagában nem elég, az alázat és az áldozathozatal viszont annál inkább. Nem elég csak kiállni egy összecsapott anyaggal, hobbiból zenélgetni, aztán meg megsértődni az esetleges, negatív visszajelzéseken. Mi meg tudtuk hallgatni a kemény kritikákat, alázattal fogadtuk a szakmai tanácsokat, aztán pedig dolgoztunk a hiányosságokon és hittünk az álmainkban. Nem szabad feladni soha. A tehetségkutatók nagyon jó alkalmak voltak arra, hogy hozzáértő tanácsokhoz jussunk, és mihamarabb összeálljon a teljes koncertműsor. Már túl vagyunk azon, hogy egy garázsban csörömpöljünk kannás borozás közben. Át tudtunk más stílusra állni, amikor kellett. A munka, a magánélet mellett időt tudtunk szakítani a próbákra, zenét írni, tehetségkutatóra készülni, klipet forgatni, stúdióba járni. Ésszel haladtunk. Addig nem akartunk nagy közönség elé állni, amíg nem lett egy kiforrott koncertanyagunk. Számunkra a művészet nem verseny, már az is megérte, hogy felvételeket csináltunk, és elismerően szólt rólunk a szakma. Készen van a lemezünk, jó zenészekkel dolgozhattunk együtt. Közben meg élveztük, hogy játszhattunk. Minden más csak ráadás. Amikor a tehetségkutatók lehetséges nyereményei felvetődtek, mi már tettünk a stúdiózásért, a lemezért, azért, hogy legyenek videofelvételeink, és akkor is csak azt mondtuk, hogy nem nyerni, hanem zenélni akarunk.

A következő fellépés október 12-én lesz a dunaújvárosi Terminál klubban, ahol az új lemezzel lép fel a banda, az A38 tehetségkutatójának díjaként pedig pár hónapon belül egy külföldi hiphop előadó előtt játszhatnak a hajón, de reméljük, már előbb is láthatjuk őket Budapesten. Gyertek, és olvadjunk össze BeatKOHO zenéjével mint forró fém a kemencében! Ha pedig mindez nem lenne elég, a Fújd ki című album ingyenesen letölthető a rapkohászok honlapjáról.

A képeket Hajba Dávid készítette.