Idén tölti be 14. születésnapját az A38 Hajó, amit egy három napos, péntektől vasárnapig tartó bulival ünnepel meg. Nemzetközi zenekarok, hazai bandák, fergeteges hangulat, ünnepelj velünk együtt!
Ahogy minden születésnapi eseményük alkalmával, úgy most is ezen a hétvégén nyit majd újra a tetőterasz: pénteken az osztrák Mother’s Cake tart lemezbemutató koncertet – legutóbb ők játszottak a Wolfmother vendégeként az Akvárium teltházas nagytermében -, szombaton Manoya mutatja be friss albumát, vasárnap pedig a Mayberian Sansküllots lép majd színpadra.
A koncerttermi kínálatukat a NYHC-legenda, a Gorilla Biscuits első hazai koncertje nyitja majd meg pénteken. A hardcore/punk történetének egyik legnagyobb hatású zenekara idén 30 éves. Ha van zenekar, aminek minden tagja alapjaiban határozta meg egy szubkultúra jelenét és jövőjét, az biztosan az 1987-ben életre hívott Gorilla Biscuits volt: a CBGB’s vasárnapi matinéi jóvoltából életre hívott formációban minden egykori és teljes értékű tag alapjaiban járult hozzá a hardcore/punk megújulásához és hangzásbeli felfrissüléséhez.
Persze könnyelműségnek hathat legendásnak nevezni egy olyan múltat, mikor egy zenekar első koncertjét a Token Entry szervezi – a név is a dobos Ernie Paradától jött: egy akkor népszerű, központi idegrendszerre ható drogot hívott a szleng majomszarnak a nagyméretű pirulák miatt –, első demó utáni dalára, a Better Than You-ra egyből felfigyel a hardcore/punk fellegvár Revelation Records, de mindez korántsem volt véletlen. A méltán legendás Demo2 falai között rögzített bemutatkozó anyagra a hasonlóképp legendás Don Furyt nyerte meg a zenekar producernek, aki nélkül a Sick of It All, a Shelter, az Agnostic Front vagy a Quicksand sem teljesedhetett volna ki, ez pedig garancia volt a nemzetközi áttörésre. A Gorilla Biscuits lelkesedése pedig túlmutatott a zenei lehetőségek sokszínűségén – Alex Brown a Schismmel alapjaiban határozta meg a fanzine-ek jövőjét, Walter Schreifels bármihez nyúlt bármilyen műfajban a post-hardcore-tól az énekes-dalszerzői kiteljesedésig, az arannyá vált, a jogutódnak is tekinthető CIV pedig (nyilván Civarellivel az élen) a dallamközpontú punk rocknak és hardcore-nak alapozott meg évtizedekre, és mindennek a Gorilla Biscuits sokszínű és karakteres, a punk rockból és a youth crew hagyományból egyaránt merítő zeneisége lehetett az alapja, amiben minden generáció mindmáig megtalálja saját magát.
A Gorilla Biscuits legutóbb tavaly tavasszal járt Európában a Together Fest főzenekaraként, ahol a Modern Life Is Wart, a Miles Awayt, valamint a februárban az A38-ra eljutó Touché Amorét vitte magával a legenda Nyugat-Európa klubjaiban, látható hangsúlyt helyezve az utánpótlás szerepére, most azonban egész estés programmal, teljes értékű főzenekarként látogat először Magyarországra a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulópontjának ikonikus formációja, legalább ennyire ikonikus tagsággal, lankadatlan szenvedéllyel, az A38 Hajó 14. születésnapján. A méltán hiánypótló eseményre a készlet erejéig exkluzív bundle-jegyek is kaphatók, amikhez egy különleges pólóminta és poszter is jár, de így is érdemes lesz sietni a jegyváltással, hiszen borítékolható a teltházas stagediving-örömünnep a Start Today időtlen, örökérvényű dalaira.
Szombaton a japán Miyavi érkezik a fedélzetre, vasárnap pedig a Zagar játssza újra 10 éves lemezét, a Cannot Walk Fly Instead dalait. A partykínálat hasonlóan sokszínű lesz: pénteken a tetőteraszt nyitja szokásához híven a Tesco Disco, szombaton Lithium Nightot tartanak a British Mood DJ-i, míg a koncertteremben szombat este Chris Travis adja első hazai fellépését.
A memphisi hip-hop szenzáció, a WaterBoyz mozgalom megalapítója, Chris Travis a Crunch Time mémrapjével berobbanó – amely már jóval kilencmillió megtekintés fölött jár – underground sztár első európai turnéjából a hajó jóvoltából Budapest sem marad ki, így OG Maco vagy Night Lovell után áprilisban is egy aktuális titán debütálásán tombolhatnak a műfaj szerelmesei. Belassult, kavargó alapok, barkácsimidzs, csúszkáló, nihilista rappelés, kodein és pizza: úgy látszik a millenium utáni hip-hop egyik fő csapásiránya tényleg a Lil B-vel elinduló, majd Yung Leannel csúcsra jutó, a kora huszonéves generáció életérzését telibe találó mémrap lesz. Az A38 Hajó már a műfaj több fontos alakját is elhozta, Night Lovellen át Adam Killáig, a sor pedig április 29-én folytatódik majd, Chris Travis hazai debütálásával.
Travis karrierje akkor indult be igazán, amikor csatlakozott a cloud rap-sztár SpaceGhostPurrp vezette Raider Klanhoz. A kollektíváról hosszú portékat közölt többek közt a Red Bull Music Academy és a Complex, jellegzetesen lo-fi, a “tinédzser Three 6 Mafiát” idéző, köptetőszirup-bódultságban úszó hangzásukat rengetegen próbálták lemásolni. Chris Travis első valódi mixtape-je, a Codeine & Pizza pedig szinte kvintesszenciája ennek: bár rappernek nem túl technikás, a bebódult flow-ja remekül illeszkedik a szétfolyós alapokhoz, a produceri munkája pedig kiemelte őt az olyan társak közül, mint Denzel Curry, Yung Simmie vagy vagy Ethelwulf (aka Xavier Wulf).
Az ASAP Mobbal folytatott beefek és Purrp megkérdőjelezhető döntéseinek hatására aztán sokan otthagyták a kollektívát, köztük Wulf és Chris Travis is, akik többek közt Bonesszal, Kodyakkal és Eddy Bakerrel életre hívták a TeamSESH-t. A többi már pedig, ahogy mondhatnánk, SoundCloud-történelem: Bones nyitott többek közt Shlohmonak, a Dirtöt még ASAP Rocky is hangmintázta, Travis Crunch Time-ja igazi internetes mém lett, több mint kilencmillió megtekintéssel, a kollektívával pedig szinte az összes trenddiktáló oldal foglalkozott már, a Pigeons & Planestől a The FADER-ig. Eközben pedig több ezres klubokat töltenek meg, bizonyítva hogy a kultusszerű rajongói bázis és a több millió SoundCloud-követő néha többet ér, mint a mainstream siker.
A tagok azóta is őrült tempóban gyártják a mixtape-eket és a feateket, miközben szép lassan Európában is megmutatják, mire pörög épp az amerikai hip-hop fanatikus ifjúság. Ebből kapunk majd némi ízelítőt április 29-én, amikor is Chris Travis első tengerentúli turnéja eljut Budapestre, a kora huszonéves generáció legnagyobb örömére.
Vasárnap Daedalus játszik majd – a nyári átállás jegyében pedig Palotai pörgeti majd kedvenc lemezeit az orrteraszon. Alfred Darlington, művésznevén Daedelus nagyszerűen cáfolja meg a sztereotípiát, mely szerint az egy szál magukban kiálló elektronikus zenészek produkciója unalmas. A kellő mennyiségű humorral fűszerezett, egyedi megoldásokkal tarkított elektronikus előadásairól elhíresült Los Angeles-i producer és beatmaker áprilisban ismét megmutatja majd, miért is kapkodnak érte a mai napig olyan kiadók, mint a Flying Lotus által alapított Brainfeeder vagy a Ninja Tune.
A Los Angeles-i hiphop zenész, Alfred Darlington Daedelusként jegyzett lemezei kulcsfontosságúak a Ninja Tune millenium utáni katalógusában. Producerként eleinte glitchekkel kísérletezett, amit aztán a 2000-es évek közepétől őrült hangmintákra váltott fel, elrepítve a hallgatót akár a hetvenes-nyolcvanas évek Brazíliájába, akár a nyolcvanas évek New York-i diszkóiba – ha pedig ezekre ráunt, összeállt mondjuk a Grammy-díjas jazz-zenekarral, a Kneebody-val és összehozott velük egy elképesztő kozmikus jazzfunkhiphop albumot. De hát mit várhatnánk egy olyan reneszánsz innovátortól, akitől még Flying Lotus is kölcsönzött ötleteket?
Steven Ellisonhoz hasonlóan persze az excentrikus mókamester is mindig kilógott a város beatmakerei közül; nem véletlenül jelentek meg lemezei a Stones Throw és a Ninja Tune mellett a Brainfeedernél vagy a Zweisam Recordsnál is. A saját, Magical Properties nevű imprintjéről nem is beszélve, ahol a The Gaslamp Killer, Spazzkid és DJ Clap őrült kísérletezései mellett eddigi utolsó sorlemezét, a Labryinthset is kihozta. Élő fellépései pedig egyszerre mókás időutazások az őrültebbnél őrültebb stílusváltások és ütemek bűvöletében, a fókuszban végig egy különleges, sokgombos hangszerrel, a monomével. Hat éve majdnem átfordult a hajó, akkora partit csapott, most pedig visszatér, hogy az A38 tizennegyedik születésnapja alkalmából egy igazán eksztatikus estén végezze be, amit anno elkezdett.