A frank hadsereg a hetedik század végén, az addig függetlenségüket sikerrel megőrző frízekre tör, a keresztény térítés pedig a fríz nemzetségek ősi hitét fenyegeti.
Adigisl (Huub Stapel) fríz királyt, fia Redbad (Gijs Naber) váltotta a trónon, akinek uralkodása második évtizedét száműzetésben kellett töltenie, a főváros, Dorestad eleste után. A fríz területeken, Dorestad frank megszállását követően, II. Pippin (680-714) (Jonathan Banks), Willibord püspök (Jack Wouterse) által egyre intenzívebb keresztény térítésbe kezdett, bár a frízek továbbra is megtarthatták függetlenségüket, a birodalmi adó megfizetése fejében. Redbad száműzetésbe kényszerül, majd dán feleségével, Freával (Loes Haverkort) és újszülött gyermekükkel visszatér, hogy megszerezze trónját. Redbad a keresztvizet is megtagadja, miután megtudja, hogy pogány barátai helyett a mennyországban csak az ellenségei várnák. 714-ben, Pippin halála után, Redbad legyőzi Martell Károly (Tibo Vandenborre) seregeit a kölni csatában, és újra kivívja népe függetlenségét a frankokkal szemben.
Nagyjából ez az a történelmi helyzet, amit az Utolsó pogány király (Redbad) című holland történelmi kalandfilm remek zenei aláfestéssel, szépen kibontakozó panorámaképekkel, dinamikus, pergő csatajelenetekkel, és jó sok vérrel megfestve tár elénk. Elsőre a Braveheart ugrott be a filmről, és talán Joel Reainé rendezőnek is valami hasonló lehetett a célja, mint Mel Gibsonnak, hogy megalkosson egy hősi nemzeti filmeposzt. A kelta, germán, és egyéb vallást követő népek és a keresztény frank birodalom harca ebben a filmben hosszan, de végig izgalmasan adja egyfajta elképzelését annak, hogy festett mindez a frízek szemszögéből. A konkrét események biztosan nem mind úgy zajlottak a történelemben, ahogyan azt a filmben bemutatják, de jól foglalták össze, mit jelentett a szabad fríz emberek számára a jogfosztottság és a hitehagyottság, hogy mivel kellett szembesülniük a harcos őslakosoknak a hódító keresztény frank birodalom képében.
A főhős személyes vívódása nagyon előtérbe kerül a cselekményben, Redbad és Károly harcában pedig a szabadság és a haza védelme csap össze az erőszakos vallásos hódítással. A frízek szabad emberek voltak, de ugyanakkor túl mereven ragaszkodtak hitbéli hagyományaikhoz és az ínséges időszakokban emberáldozást is elkövettek. Feszült és kegyetlen küzdelem a szabadságért, amit minden részletében igyekeznek kibontani és egy nép sagájának lezárásaként bemutatni. Redbad nem az utolsó európai pogány uralkodó volt, aki még védelmezni próbálta az országát a keresztény vallással és kultúrával szemben, de pár száz év alatt így, vagy úgy mind az új hitre tértek. Redbad életének aprólékos bemutatása a leigázott őslakos kelta népek harcát próbálja majdnem három óra alatt összefoglalni a néző számára. A film mindenképpen példaértékű alkotás azok számára, akiket érdekelnek a középkori kardozós filmek, és bizonyítja, hogy nagyon gazdagon lehet meríteni a történelemnek ezen, feljegyzések hiányában sötétségbe burkolózó időszakából.
A Radbad nagyon igényesen kivitelezett film, ami ugyanakkor nem veszik el a maga dagályosságában, bár kétségtelen, hogy a majd három órás filmből lehetett volna még mit kivágni, és jelenlegi formájában inkább rendezői változatban forgalmazni. Szóval mindezek figyelembevételével , ha érdekel a téma és fel tudsz rá készülni, hogy három órán keresztül add át magad egy filmnek, akkor mindenképpen nézd meg, mert mind a látvány, mind pedig a története miatt egyaránt megéri.
Pontszám: 7,6