EFOTT 2017 - élménybeszámoló - zenei programok - Socfest

EFOTT 2017 – élménybeszámoló – zenei programok

Olvasási idő: 4 perc

Életem első végig ott alvós fesztiválja volt a 2017-es EFOTT. Az eredetileg főiskolásoknak és egyetemistáknak megrendezett, ma körülbelül bárki által látogatott rendezvény helyszínéül idén harmadjára is Velencét választották. Bár itt-ott találkoztunk némi kellemetlenséggel, sokkal több pozitív meglepetésben részesültünk, a “Csak szabadon” életérzésben történő felhőtlen lebegés pedig bőven kitartott hat napig, és nem csak Sean Paulnak vagy a Hurts-nek köszönhetően. 

Kedd

A mínusz egyedik nap EFOTT akusztik névre hallgatott, a Cseh Tamás Program szervezésében. Mi egy csendes-ülős Margaret Islandre és egy Punnany Massif Tábortűz Special koncertre estünk be a beköltözés után. Lábas Viki kicsit hiányolta a tombolást a közönség részéről, pedig ez abszolút az első nap sorban állós, cipekedős jellegének volt betudható. Wolfie-ék igazán különleges hangulatú bulit csináltak, aztán pár szám erejéig belehallgattunk Hangácsi Marci produkciójába is, mielőtt elmenekültünk volna a sátorba a vihar elől.

Szerda

A nulladik napot a kánikulának köszönhetően sikerült végig strandolni a Velencei-tó partján. Az este legígéretesebb programja, Dévényi Tibi bácsi hetvenedik születésnapja így igazán felszabadult hangulatban telt. A kedvenc lemezlovasunk hihetetlen életenergiával és szeretettel játszott viccesebbnél viccesebb retro számokat, olyan vendégek közreműködésével, mint Vincze Lilla, a Bon-Bon vagy a Groovehouse, a végére pedig az örömkönnyei is eleredtek.

Csütörtök

A 30Y-t még világosban kezdtük hallgatni a nagyszínpadnál, de Beck Zoliék helyett inkább az Auróra vicces punk zenéit választottuk a Berentzen stage-nél, és nem csalódtunk.

Ezután körülnéztünk a remek helyi borokat kínáló pultoknál, kicsit néptáncoltunk és jókat nevettünk a nóta-karaoke-n, hogy vissza is érjünk a Punnany-ra. Ők hozták a szokásos, hatalmas tömegeket megmozgató számaikat és party-hangulatot, de szerencsére még pont elcsíptük az Animal Cannibals-t is a Bomba! Hip-Hop Stage-nél.

Péntek

Bár a kedvenc hazai előadóink zenéjére buliztunk a legtöbbet, örömmel tapasztaltuk, hogy az EFOTT egyre komolyabb neveket tud megszerezni. Pénteken a Margaret Island és a Vad Fruttik készítette elő a terepet a fő fellépőnek. Sean Paul koncertjére első alkalommal fogytak el az elővételes jegyek a fesztivál történetében, óriási tömeg gyűlt össze a nagyszínpad előtt. Az igazi rajongók már délután kettőkor elfoglalták a helyüket kordonnál, és feltételeztük, hogy sokan vásároltak napijegyet a fesztiválokat egyébként nem feltétlenül látogatók közül is.

Az amerikai rapper és stábja hatalmasat alkotott, majd a területet óriási, hömpölygő tömeg lepte el, kicsit a Hajógyári-szigeten éreztük magunkat. Ezután a Wellhello vezette le az indulatokat. Fluorék hozták a szokásos látványos, vidám slágerekkel teletűzdelt produkciót, viszont valljuk be: olyan volt, mint bármelyik másik koncertjük. Kicsit belehallgattunk a Zorallba, a Kelemen Kabátbanra pedig őrületeset tomboltunk a Rauch Arénéban, és elalvás előtt még a Kozmix végét is elkaptuk. Egyértelműen a pénteket tartottuk a legerősebb napnak fellépők tekintetében.

Szombat

Persze azért a következő napon sem panaszkodhattunk. A nagyszínpadon a Cloud 9+ és és a Road után a The Hurts törte össze a brit pop-ot kedvelő, zömében ifjú hölgyek szívét, hogy aztán a Halott Pénzre törölhessék le a könnyeiket.

Viszont mi sokkal több időt töltöttünk a végig remek felhozatallal rendelkező, főleg hazai underground zenekaroknak helyet adó Rauch Arénában. A Bëlga után Péterfy Boriék szórakoztatták a nagyérdeműt, hogy aztán Alvin és a Mókusok, valamint a Paddy and the Rats tegye próbára a tánctér deszkáinak teherbíró képességét. A Soeri és Polek hatalmas várakozásainkkal ellentétben nem hozta a tőlük megszokott színvonalat, normális koncertélmény helyett egy playback-gyanús haknira futotta csak tőlük, és a poénok is inkább súrolták a taplóság határát.

Vasárnap

Bár az utolsó napra kissé elfogyott a szufla, azért még meg kellett húzni a végét. Ötkor indítottunk a Lóci játszik  produkciójával a Rauch-ban, vicces szövegeikkel, és a közönséggel való interaktív kommunikációjukkal igazán megalapozták a hangulatunkat a várva várt Irie Maffia nagyszínpados koncertjéhez. Napsütésben tomboltunk Sena-val, Kemonnal, Busa Pistával és a többiekkel. Róluk elmondható, hogy minden fellépést egyedivé tesznek a vicces kommentekkel, és a hallgatóságot is remekül aktivizálják.

A nap fő fellépője, a brit Tinie Tempah helyett a jó öreg PASO-t választottuk. Tőlük megkaptuk ugyan a szokásos intravénás ska-adagunkat, de a produkciójukból hiányoltam némi egyediséget és kreativitást. Az Anna & the Barbies viszont újra bebizonyította, hogy mennyire képesek felpörgetni az embereket a koncerteken, főleg Pásztor Anna átható személyiségének és fura jelmezeinek köszönhetően. Új, Segges a Balatonba című számuk pedig üdítően hat az újdonság varázsával. Úgy terveztük, hogy a fesztivál számunkra utolsó koncertje a Supernem lesz, és így is történt. A hamisítatlan punk zúzdájuk után viszont nem tudtuk megállni, hogy ne nézzünk be pár perc erejéig az általunk kevéssé látogatott HÖOK Electronic Beats Party Arénába a jó öreg Sterbinszky-re, végül a kemping felé félúton még egy jóféle UFO koncertbe is belefutottunk a kamaszkori nosztalgia jegyében.

Összességében tehát remekül átbuliztuk ezt a hat napot, köszönjük EFOTT, jövőre jövünk! Ti, olvasók azonban ne menjetek sehová, hamarosan ugyanis jelentkezünk egy nemzenei programokat bemutató cikket.

EFOTT 2017 élménybeszámoló – nemzenei programok