Baltasar Kormákur igaz történeten alapuló thrillere betekintést nyújt az izlandi halászok életébe, és gyönyörűen mutatja be a kilátástalannak tűnő túlélés mind külső, mind belső mozzanatait.
A történet Izlandon játszódik a 80-as években. A férfi lakosság túlnyomó része halászattal foglalkozik, közülük a kissé túlsúlyos és láncdohányos Gulli (Ólafur Darri Ólafsson) mindennapjaiba nyerhetünk betekintést. Egy fagyos téli napon kihajózik halásztársaival az Atlanti-óceán habjai közé, de egy baleset következtében hajójuk elsüllyed, a legénység pedig a jeges vízben találja magát. Reménytelennek tűnik a túlélés, de Gullinak mégis sikerül több órán keresztül életben maradnia a fagy közeli vízben, és kijutnia a szárazföldre. Eleinte ünneplik az izlandi csodát, a kitartás bajnokát, de később kételyek merülnek fel a rejtélyes megmeneküléssel kapcsolatban. Az egyszerű halásznak szembe kell néznie a média figyelmével, a tudósok vizsgálataival és az áldozatok családtagjaival is.
forrás: vertigomedia.hu
Az egész filmre jellemző a dokumentarista stílus, az eseményeket megpróbálták a legvalószerűbben adaptálni. A hatást csak erősíti az időnként megjelenő pontos idő és a koordináták kiírása a vászonra. A halászhajó és a fagyos víz realisztikus fényképezését maga James Cameron is megirigyelhetné, hátborzongatóan élethű minden egyes hullámverés.
A legénység tagjait épphogy csak elkezdenénk megismerni, amikor először érződik a viharos óceán ereje, ide-oda hullámzik a hajó, a halászkötél pedig beakad egy sziklába. Az első akadályt sikerül elhárítani, és a karaktereknek még viccelődni is marad idejük arról, hogy ki látta a Cápa című filmet. Mivel a film műfaja thriller, sejtjük, hogy készülőben van egy újabb veszély, csak pár perc telik el, és a hajó már el is süllyed, a legénység pedig rögtön elveszít két tagot. Sorra nyeli el a jeges víz a szereplőket, de a várt drámai hatás elmarad, hiszen alig tudtunk valamit a karakterekről. Talán jobb lett volna nem csak a főszereplőre fókuszálni, ezáltal kerekebb lett volna a történet.
forrás: vertigomedia.hu
A film legmélyebb, legstílusosabb része a középső fejezet, ahol Gulli belső vívódását figyelhetjük meg, miközben megpróbál kiúszni a szárazföldre. Azért, hogy ne veszítse el eszméletét elkezd a sirályokhoz beszélni, és felelevenedik előtte eddigi élete, illetve, hogy mit csinálna, ha túlélné ezt a borzalmas éjszakát. Flashback-szerű kitekintéseit 8mm-es házimozi stílusban látjuk, 4:3-as képformátumban, ami nosztalgikus hangulatával csak tovább fokozza a drámai hatást. Egyre jobban megismerjük ezt az egyszerű halászt, és átérezzük, milyen lehet a fagyos vízben küzdeni az életünkért.
A film utolsó harmada elég vontatott, a főszereplő sorsát követhetjük nyomon a csodaszámba menő megmenekülése után. Eleinte nemzeti hősként kezelik, aztán vizsgálatok alá vetik, tudományos választ keresnek az emberfeletti hidegtűrésre. Sajnos feszültségről a lezárásban nem beszélhetünk, ami ugyan korrekt, de nem túl izgalmas.
Összességében a Dermesztő mélység egy hatásos film, egy erős főszereplővel. Ólafsson fizikuma is adott, emellett pedig tökéletesen élethűen játssza az átlagos halászt, aki történetesen túlélt egy katasztrófát, de nem érti, hogy pontosan miért is. Az ábrázolás tényszerű és realisztikus, de egy kis történetvezetési csavarral még érdekesebb lehetett volna.