Egy nő által rendezett és női főszereplőt a középpontba állító filmet keveset láthatunk mostanában, de a francia Emmanuelle Bercot (Polisse) nem kis fába vágta a fejszéjét, rögtön egy klasszikus ikonnal forgatta egyedi “romkomját”. A még mindig gyönyörű Catherine Deneuve reneszánszát éli ebben a furcsa útifilmben, szálljunk be hát mi is mellé!
Bettie (Deneuve) egy 60 körüli étteremtulajdonos, aki az anyjával él egy teljesen unalmas, kis francia városkában. Az élete mások kiszolgálásából áll, ám egy nap rájön, hogy szeretője elhagyta egy sokkal fiatalabb liba miatt. A másnapi ebéd felszolgálása közben fogja magát, beül az autójába és elkezd vezetni. Nincs célja, csak halad az ismeretlen felé. A valóságba lánya telefonhívása húzza vissza, aki megkéri, hogy vigye el a régen látott unokát a nagypapához.
Catherine Deneuve cigiszünetet tart
A film első fele dokumentarista jellegű, Bettie itt még csak kószál az országúton és kétségbeesetten próbál cigit venni magának. Egy-egy apró mozdulat olyan természetesnek hat, hogy szinte teljesen beszippant magába a film. Mi is kutatjuk a kis trafikokat, útbaigazítást kérünk a helyi tiniktől, vagy éppen végignézzük, ahogy egy öreg lakos elmeséli szívszorító, szerelmi történetét cigitekerés közben. A film realisztikus jellegét csak erősíti az amatőr színészek játéka, bátor döntés volt őket szerepeltetni.
Deneuve jeges, de mégis önirónikus karaktere uralja a filmet, sőt a film előrehaladtával már nem a klasszikus filmsztárt látjuk benne, hanem a csetlő-botló Bettie-t. Meghökkentő és helyenként vicces szituációkba keveredik önmaga keresése közben, beesik egy bárba, ahol összebarátkozik pár teljesen idegen, korabeli nővel, egy fiatal fiú pedig udvarolni kezd neki elég sajátságos módon. A másnapos, reggeli felkelés képei egyszerre komikusak és életigenlők, még 60 évesen is lehet tombolni, új élményeket szerezni.
Koktélozás 60 felett
A történet második fele elhagyja a realisztikus formát, egy útifilm sémáját követhetjük nyomon. A fő probléma, amit körüljárunk Bettie érzelmi hullámvasútja közben a családról szól, a családon belüli konfliktusokról. Nem érti meg egymást Bettie és az unokája, sőt Betti lánya is úgy érzi, nincs viszontszeretve. A film vége talán egy kicsit túl idillikus, ugyanis választ kapunk az ellentétekre, hogy el kell fogadni egymást, mert ezáltal tanulhatunk még többet a másik személyről és a világról is egyben.
Bercot gyönyörű képeket használ a természetről, a francia tájról. Egy-két zenei betét különlegesen találó („This Love Affair” – a kocsikázás kezdetén). A filmet Deneuve viszi a hátán, de nem csak ezért emlékezetes ez a túra, hanem azért, mert üzen is a nézőknek: előttünk az élet, és sosem késő elkezdeni élvezni azt!