A történet egy pennsylvaniai kertvárosban játszódik, ahol két szomszédos család együtt ünnepelné a hálaadást, de a kellemesnek induló estéből rémálom válik – a kislányoknak nyoma vész. Loki nyomozó (Jake Gyllenhaal) őrizetbe veszi az utcában parkoló gyanús lakókocsi vezetőjét (Paul Dano), de másnap bizonyíték hiányában kénytelen szabadon engedni őt. A kétségbeesett, de mindenre elszánt apa (Hugh Jackman) nem hagyja annyiban a dolgot, saját kezébe veszi a nyomozást, és semmilyen eszköztől nem retten vissza, ha a lánya élete forog kockán.
A két megszállott – Loki nyomozó és az elvadult apuka
A film gyönyörű karakterrajzokat ad, szinte minden szereplő élethű, és a két főszereplő közti feszültség is különlegesen erős. Hugh Jackman, az elvakult apa szerepében csak úgy sziporkázik, minden egyes rezdülése hiteles. Szinte démoni erő sugárzik belőle, és a film kulcsjelenetében még az állatias ösztöneit is megfigyelhetjük. Már a Nyomorultakért is Oscarra jelölték, de biztosra veszem, hogy ezzel a drámai alakításával is ott lesz jövőre a legjobb öt között. Mellette a legális, de röghöz kötött nyomozást vezető Jake Gyllenhall sánta karaktere is izgalmas, igaz sajnos azon kívül, hogy komolyan veszi a munkáját, többet nem tudunk meg róla. Érdemes megjegyezni, hogy mindkét főszereplő teljesen megszállott – a család védelme, illetve a munkájuk iránt – de a szívós apa még a saját kereteit is átlépi a cél érdekében.
Nehéz és nyomasztó történettel van dolgunk, nem is lehet ez másként egy olyan filmben, ahol gyerekeket rabolnak el. A film is komolyan veszi ezt a kérdést, realisztikusan ábrázolja a környezetet és a karaktereket, még plusz mélységet is ad az esetenként túl agresszív thrillernek. Mi is a bűn? Megbocsájtunk-e az ellenünk vétkezőknek? Ez a feltevés átíveli a sztorit, narráció formájában többször is megjelenik, és adaptálható a fontosabb szereplők mindegyikére: az elrablókra, a kínzást is bevető apára, a szemüket lehunyó szülőkre, vagy akár a szabályokhoz kötött nyomozóra is.
Barátságos kihallgatás – Paul Dano és Jake Gyllenhaal
A kemény és egyre sötétedő elbeszélésben sok a félrevezető nyom, és persze logikai hibákat is felfedezhetünk, de ez egy nyomozós thrillernél általában így van. A film, a maga két és fél órás játékidejével mégis képes fenntartani az érdeklődésünket, a záró képsor pedig a maga visszafogottságával egy hatalmas plusz pont.
A film nézése közben azonosulunk a szereplőkkel, felsikoltunk egy-egy meglepő fordulatnál, rágjuk a körmünket a csavaros nyomozás közben, de ami igazán érdekes, megértjük azt a kétségbeesést, ami egy gyerek eltűnésével jár.
Mégis a Fogságban egyik legfontosabb erőssége az egyedi atmoszféra megteremtésben rejlik: mind a baljós zene, mind a sötét tónusú színek, mind a hideg időjárás és az összes szenvedő karakter csak tovább fokozza a nyomasztó hangulatot, ami napokig kísér majd bennünket. Kevés rendező képes ilyen időtálló, súlyos élményt létrehozni. Ha megtalált minket a hangulat egy darabig nem enged el, az biztos!