A közelmúltban egyértelműen elindult valami a magyar filmkészítésben, ugyanis alig egy éven belül, olyan egyedi és szórakoztató közönségdarabok kerültek a moziba, mint a Fehér Isten, az Utóélet, vagy akár a már most kultfilmmé avanzsált VAN. Szerencsére ez a folyamat nem csak átmeneti állapot, ugyanis megérkezett a legújabb gyöngyszem, a Liza, a rókatündér. Ez a tündérien szürreális mese nem elég, hogy elképesztően humoros, de olyan stílusos és elbűvölő hangulattal rendelkezik, ami rögtön beszippant és garantáltan másfél órás mosolyt csal az elvarázsolt néző arcára.
Táncra fel!
Képzeljünk el egy fantáziavilágot, ami a 70-es évek kapitalista Magyarországát idézi, dobjuk fel egy kis japán misztikummal és keverjünk hozzá egy olyan erős képi világot, amit maga Wes Anderson is megirigyelne. Ujj Mészáros Károly romantikus komédiájában többek között ezeknek az elemeknek az összegyúrásából sikerült elkészíteni az utóbbi évtizedek legfrissebb és legbájosabb, magyar fekete komédiáját, amelynek hangulata talán az Amélie csodálatos életére hasonlít a legjobban.
A történet szerint Liza, (Balsai Móni) egy visszafogott ápolónő, aki úgy gondolja, súlyos átok ül rajta: szent meggyőződése, hogy ő egy elátkozott rókatündér, akinek hódolói rövid időn belül mindig egy hullazsákban kötnek ki. Kezdetben egy fiatalon elhunyt japán popénekes, Tomy Tani (David Sakura) szellemével kezd el beszélgetni és fülbemászó dallamokra táncolni, később pedig a jóképű kísértet segítségével jön rá, hogy udvarlói hirtelen halálának talán mégis van valami oka. Liza nem adja fel, kutat a Nagy Ő után, igaz ez azzal jár, hogy a hirtelen örökölt házában egyre többen távoznak el az élők sorából: megfulladnak egy halszálka miatt, szívrohamot kapnak vagy csak egyszerűen elüti őket a busz. A nagyszámú áldozat és a késsel mesterien bánó Liza felkelti a rendőség érdeklődését, és a különc, csendes helyszínelő, Zoltán Zászlós (Bede-Fazekas Szabolcs) kezd el nyomozni a rejtélyes ügy felderítése után.
Lekváros gombapörkölt. Uramatyám!
Gubík Ági, Balsai Móni és Schmied Zoltán
A Liza, a rókatündér minden egyes percéből sugárzik a készítők lelkesedése és az, hogy maximálisan kihasználták a filmben lévő lehetőségeket. A nem mindennapi sztori olyan színes, kattant, önsebző, de mégis szerethető figurákat mutat be, akiknek mind megvan a maga háttértörténete és motivációja. Ebben a szürreális dimenzióban él Liza, a szerény, hősszerelmes nővérke; Zoltán Zászlós, a finn western zene egyetlen hazai rajongója; Ludvig úr, a szótlan, intim hirdetésekre jelentkező, szekrényben bujkáló, szűz könyvelő; Inga, a vörös, állandóan pasizó démon; Károly, az özvegy, extrém haspók; Henrik, a jóképű, nőfaló bájgúnár; Márta néni, a japán nagykövet asztmás és lebénult özvegye és az állandóan káromkodó, de mégis fegyelmet követelő Ezredes. Ezeket az egyedi karaktereket a rendező kérésére teljes komolysággal jelenítik meg a színészek, így nagyobbat ütnek a jól elhelyezett poénok. Balsai Móni elbűvölő az elátkozott rókatündér szerepében, Bede-Fazekas Szabolcs egy szempillantásával képes megnevettetni, miközben tényleg szurkolunk neki. Reviczky Gábor régen volt már ennyire édes, Molnár Piroska is hozza a tőle megszokott szintet, Schmied Zoltán egy igazi seggfejt alakít, Gubík Ági pedig életében nem volt annyira szexi, mint itt az ajtónak támaszkodva (és a labdán pattogva).
A szereplőkön túl a kreatívan felépített, különleges cselekmény adja meg a mű elragadó hangulatát, ami egyértelműen a szellemes és egyben békésen morbid forgatókönyvnek köszönhetően lett olyan, amilyen: egyszerűen imádnivaló. A tüneményes történetvezetés, az abszurd szituációk és a szürreális helyzetkomikumok által nevettet meg minket szinte percenként a film. Mindezt olyan tudatos ritmusban teszi, hogy szinte teljesen elmerülünk ebben a fehér miniruhás, Mekk-Mekk rákos hamburgeres, csodálatos fantáziavilágban. A groteszk helyzeteknek se szeri se száma; az udvarlók ötletes haláltusái, a hullák körberagasztószalagozott képmásai, Károly kedvenc ételei (lekváros gombapörkölt, juharszirupos ponty) vagy Zoltán Zászlós állandó sérülései mind-mind egy elképesztően humoros, összefüggő mese részei. Persze egyszerűbb poénokkal is találkozhatunk; az ahogy az Ezredes nem képes befejezni egyetlen közmondást se káromkodás nélkül (“Néma gyereknek anyja sem…tudják…A kurva anyját…“), vagy ahogy Liza megpróbál magassarkúban bepasizni, igazi kuriózum.
A rákos hamburger már régen kihűlt…
Mini csipkeruha és a Mekk burger esete
A Liza, a rókatündér nemcsak a felszabadult és vicces történetével, hanem az az összes filmes formanyelvi eszközzel is egy komolyan átgondolt koncepciót követ. A film képi világában a kopott barnás és élénk színek uralkodnak, fontos minden egyes kis tárgy, a képek a falon, a bútorok, még a WC-tartály is! A meglepően jól használt vizuális effektek ezt a varászlatosan stilizált képi hangulatot még erősebbé teszik, találkozhatunk Tomy Tani több testi alteregójával is (szemüveges hal a sivatagban, bombanő az űrben), a végkifejletben pedig mély, lelki folyamatok ábrázolásában nyújtanak segítséget a számítógépes trükkök.
Ez az abszurd mese egy igazi audiovizuális utazás, ugyanis nemcsak a kép, hanem a hangok is nemzetközi szintet ütnek meg. Egy-egy rémisztő hangeffektet vagy zörejt egy horror filmben is el tudnék képzelni, de ami igazán meghatározza a Liza, a rókatündér hangulatát, az maga a filmzene. Tövisházi Ambrus, az Erik Sumo Band egykori tagja szerezte a film fülbemászó hangi kíséretét, amit bevallása szerint a 60-as évek ázsiai beatzenéje ihletett. Tomy Tani dalait Ambrus énekelte fel japánul a filmhez, a zenés jelenetekben a szellem csak lelkesen tátog, Ambrus énekhangja szól (érdemes belehallgatni a karaoke verzióba is, pár napig biztos ez megy majd a fejedben).
la la la la la la la la
danszu danszu habaguttajmu
A számtalan pozitívum felsorakoztatása után még annyit fűznék hozzá, hogy Ujj Mészáros Károly első, egész estés nagyjátékfilmjét igenis érdemes moziban megnézni, igazi felszabadult kikapcsolódást nyújt, pár hasfájós röhögéssel egybekötve. A Liza, a rókatündér másfél órácskája olyan szeretnivaló atmoszférával rendelkezik, ami napokig a hatása alatt tart, sőt legszívesebben újra meg újra elmerülnél Liza és a többiek rákos hamburgeres varázsvilágában.