A Szerelempatak című, erdélyi idősek erotikához való hozzáállását taglaló fantasztikus filmben hallottam egy bácsit, aki megfogalmazta az élet számomra tökéletes ars poeticáját (az idézet nem pontos): "Szeretek enni, szeretek inni, szeretek ölelni és szeretek dolgozni." Ennyi. A munka legemelkedettebb formája számomra az írás. Egyedül ezt akartam egész életemben (jól) csinálni, és nem csak azért, mert olcsó hobbi, hiszen pusztán papír és toll kell hozzá, sőt legrosszabb esetben a sáros föld és egy faág is megteszi. Ha nagyon flancolni akarunk, vehetünk laptopot, és beülhetünk egy méregdrága amerikai kávézóba, hipster szemüveggel a fejünkön, latte-val a kezünkben, de az íráshoz mindez nem kell. Csak ketten kellünk hozzá. Csak te, meg én.
Sötét virágok, a nagyi kanapéja, hatalmas táskák, rojtok, tetőtől talpig piros. Az idei őszi divattrendek sok olyan színt, hangulatot, anyagot és ruhadarabot hoznak vissza az életünkbe, amelyeket régebbről ismerünk, csak elfelejtettünk.
Ha ősz, akkor újra érdekes programokkal vár minket a PLACCC fesztivál, ahol a városi közterekre költözik a művészet a színházakból és a galériákból. Az új kezdeményezéseket bemutató külföldiek mellett a hazai alkotókat is megismerhetjük.
Ha szeptember, akkor újra jön a PLACCC fesztivál, az eseménysorozat, amely kiviszi a művészetet a színházakból és galériákból a közterekre, közösségi helyekre, bemutatva a nemzetközi helyszínspecifikus művészeti kezdeményezéseket és tendenciákat a magyar közönségnek. Emellett lehetőséget biztosít a magyar alkotóknak, hogy kipróbálják vagy ismertebbé tegyék magukat.
A jó angoltudás egyre fontosabbá válik. A könnyebb elhelyezkedés mellett egyszerűbbé válik az utazás, az idegen nyelvű irodalmat, filmeket, internetes tartalmakat ugyanúgy élvezhetjük, mint a magyarul megjelenteket, ráadásul új barátokat is szerezhetünk más országokból. Unalmas tankönyvek helyett viszont sokkal nagyobb buli közösségben, külföldiekkel társalogni. De hol? Összeszedtük az erre leginkább alkalmas fővárosi helyeket. #1. Angolfalu…
Tavaly egy péntek-szombat-vasárnap erejéig már sikerült tesztelni ezt a fesztivált, a 2016-os és az idei élmények is arról tanúskodnak, hogy az esemény egyre jobban felzárkózik a nagyok sorába, míg közben megőrzi családias jellegét. Kevés külföldivel találkoztunk, a Sziget-rendezvényeken megszokott hömpölygő tömeg is leginkább a pénteki napra volt jellemző, az árakat abszolút rendben találtuk, az infrastruktúra,…
Életem első végig ott alvós fesztiválja volt a 2017-es EFOTT. Az eredetileg főiskolásoknak és egyetemistáknak megrendezett, ma körülbelül bárki által látogatott rendezvény helyszínéül idén harmadjára is Velencét választották. Bár itt-ott találkoztunk némi kellemetlenséggel, sokkal több pozitív meglepetésben részesültünk, a “Csak szabadon” életérzésben történő felhőtlen lebegés pedig bőven kitartott hat napig, és nem csak Sean Paulnak…
Mivel tavaly nagyon jól éreztük magunkat a Kolorádó Fesztiválon, idén is ellátogattunk. A kis fesztivál a Budai-hegyekben volt, közel a városhoz, de mégis a természetben. Leginkább underground és/vagy kevésbé ismert zenei előadókat léptet fel az alternatív elektronikától a rockos, gitárzenés előadókig. Térerő nélkül valóban kiszakadhattunk a digitális világból, hogy teljesen a zenei, és igényes nemzenei…
A Thievery Corporation 2017-ben új albummal jelentkezett The Temple of I & I címmel. A bemutató turné magyarországi állomása a Budapest Parkban lesz 2017 június 21-én. A lemezt hallgatva elmondhatjuk, hogy a downtempo-t, trip-hop-ot, reggae-t, jazzt és bossa nova-t egyaránt előnyben részesítő elektronikus duó ezúttal sem okoz csalódást.
Amikor elkezdtük nézni a tavalyi Kolorádó programot, az a régi nagy fesztivál-igazság jutott az eszembe, hogy “mindig ismerj meg új zenekarokat”. Mi jó néhányukkal akkor találkoztunk először, részben az is volt a cél, hogy megnézzük, mit tud a magyar alter legfrissebb vonulata. Most, hogy már rutinos “kolorádósok” vagyunk, összeszedtünk néhány olyan kedvenc előadót, akiket szerintünk érdemes…
A Hiperkarma végre mindannyiunk örömére bemutatta a Délibáb című új albumát. Bérczesi Robi 2007-ben feloszlott, majd 2011-ben újraalakult zenekara 2014 óta aktív újra. Korábban alternatív rock alapokon nyugvó, kemény mondanivalóval rendelkező, melankolikus, és néha már-már érthetetlenül sűrű szövegekkel megáldott dalaival híresült el, mint például az Amondó, a Lidocain, vagy egy zenei tévéműsor főcíméül szolgáló Dob+Basszus.
