Viola a folyosó végén lévő nyitott ajtó felé indult, és belesett. A tűzhely mellett egy testes olasz asszony állt papucsban, kevergette a vacsorát, körülötte gyerekek rohangáltak.

Apa köntöse nekem a földig ér. Kábé egy kiló, és kétszer vastagabb és háromszor melegebb, mint az én köntösöm. Nem tehetek róla, hogy fázom. Fázom télen a tollkabátomban, és nyáron is, amikor a tűző napról az árnyékba ülök.

Magdolna az égre pillantott: miért kell minden kisgyereknek állandóan kérdezősködnie? Mellette a fiatal nő azonban csak mosolygott, és óvatosan szomszédja felé pillantva magyarázott a kislányának.

Bombaaa. Az öreg kicsit kinyújtóztatta fájós térdét a kempingszékben, és felnézett. Csurom víz lett az újságja. Viaskodott magával, bosszankodjon-e vagy inkább örüljön a gyerekek örömének.

Különös ember volt. Külsőre nem láthatott rajta senki semmi furcsát. Esténként kopott barna kabátjában kelt útra, nesztelen lépteivel ütemesen felkavarva az utcák álmos porát.

Valaki azt mondja: Svájc. Én azt mondom: lila tehenes csoki, alpesi legelő. Te azt mondod: frank alapú hitel, bankválság. Ő azt mondja: Görögország. Én azt mondom: napsütés, tenger, filozófia. Te azt mondod: válság, államcsőd.

Ezek a kora nyári éjszakák a legszebbek. Ülni az éj kékje alatt, amint a csillagok, mint apró csillámok mosolyognak ránk egy hatalmas, kék bársonytakaróról. És vele együtt mosolyog az ég is. Megnyugtat, és egyben felkavar.

Tegnap családi összejövetelen voltam. Sok rokon akadt szegről meg végről. A lakás hogy is mondjam, nagy volt és zajos. A bejárati ajtónál ugrottam egy nagyot, amikor Vili papa magán hagyta a tíz dioptriás szemüvegét, amit a legyek tanulmányozása végett hord az ő bevallása szerint. Ez azt eredményezte, hogy a papa kétségbeesetten eldobta a botját és…

A tegnapi csütörtök más volt. Bár a szokásos reggeli monotonitás megmaradt: ébredés hajnalban, reggeli, készülődés. Vonattal érkeztem meg Debrecenbe, ahonnan villamossal mentem tovább.

A barátkozó karácsonyfa   Abban a szobában állt, ahol valaha a bátyámmal aludtunk. A sarokban, az ablak mellett jobbra. Sudár óriás volt, számtalan szín kandikált róla. A folyosóról magányosnak láttam ott egyedül a sarokban, így hát besurrantam hozzá, csodálgattam. Örült nekem. Olyannyira megörült, hogy nagy örömében a nyakamba borult. Kicsit meglepett hirtelen lelkesedésével, ám apuci…