A huszadik századi magyar irodalom jeles nőalakjának négy drámáját rejti ez a kötet. „A Für Elise-ből már tudják az olvasók, anyám-apám zeneértő tehetsége belőlem sem hiányzott, csak a hangokat bennem szöveg kísérte”. Ezzel a mondattal csinál kedvet maga az írónő az olvasáshoz. Mert drámát nem csak színházban nézni, olvasni is jó. A konfliktusok gyors lefolyásúak és könyörtelenül őszinték. Elejtett mondatok, hétköznapinak tűnő, vagy épp indulatos párbeszédek világítják meg a jellemet, villámlásszerű hirtelenséggel. A négy történet közös vonása, hogy a szülő-gyermek kapcsolat kegyetlen ellentmondásai mindegyikben ott feszülnek.
A hallei kirurgus
A kilencéves Georg Friedrich Händelt apja, a rézmetszőinasból orvossá felkapaszkodott kirurgus eltiltja a zongorától. Az édesanyja nem lett művelt, majd a fia az lesz őhelyette is. A jó házasság kikeményített ingbodrokkal van kikövezve? Csak a cseléd tudja, mi a szabadság, mert ő sose mondta, hogy „Szeretlek”, olyannak, akit nem szeret. Mire gondol egy gyerek az apja halálos ágyánál? A fiú bűnhődik az ősök bűne miatt? Vajon a mi urunk, Jézus Krisztus az alkoholistáknak is megbocsát? Ehhez hasonló kemény kérdések röpködnek egy híres zeneszerző gyerekszobájának díszletei között.
Békekötés
Gittu magas, szőke, szorgalmas. Ágota alacsony, barna, lustácska. Gittu az idős mamát gondozza, elvált. Ágota ünnepelt színészfeleség. Az anyjuk szemében mégis egyformák. Fel lehet-e oldani valaha a gyerekkor óta izzó utálatot? Egy fronton maradt báty és egy halott édesapa komor szelleme figyeli szomorúan a békekötési színjátékot. Az ajtó mögött hallgatózó öregasszony azt találgatja, neki vajon hány gyereke van, ha egyiknek se kell. Az idősek otthona elegendő feloldozást ad, hogy ne kelljen viszonoznunk a szülőktől kapott gondoskodást? Női Káin-Ábel történet egy pesti bérlakásban.
A rab
A főhős felségsértés vádja miatt senyved a tömlöcben, míg családja végül megváltja szabadságát. Csak az anyja várja hazatérését, testvérei a királyi haragtól rettegve dobják tűzre fivérük lázító, forradalmár írásait. Még mindig sérelmezik, hogy a szülői szeretet nem a teljesítménytől függ, és nem lehet kiérdemelni. A földbirtok irányítása, a katonai szolgálat, a házi boldogság ér-e annyit, mint egy császárellenes összeesküvés? Szabó Magda tékozló fiú-történetének főszereplője a magyar nyelvújítás egyik ismerős figurája. Történik a felvilágosodás korában, Magyarországon.
Az a szép, fényes nap!
Az államalapítás hajnalán járunk, a Kárpát-medencében. Megismerhetjük három generáció férfitagjainak hozzáállását egy rendszerváltozáshoz. A nagypapa, Gyula, a fejedelem szenilisnek titulált apósa az augsburgi, burgundi kalandozásokat dicsőíti,már nem vesz fel új hitet. Az apa, Géza azt reméli, a kereszténység révén a nyugat lassan újra megbízik a magyarokban, és egy-két évtized elteltével újra nyílzáport zúdíthat Európára. A frissen keresztelkedett, ifjú Vajk viszont más hazát épít, az ima, a szertartás az ő számára nem képmutatás, hanem elfogadható, igazi értékrend, belsővé vált bizonyosság.